Amikor a dalai lámát, arrĂłl kĂ©rdeztĂ©k, mi az, ami leginkább meglepi az emberisĂ©ggel kapcsolatban ezt válaszolta: Az ember. Mert feláldozza az egĂ©szsĂ©gĂ©t, hogy pĂ©nzt keressen. Aztán feláldozza a pĂ©nzĂ©t, hogy visszaszerezze az egĂ©szsĂ©gĂ©t. És olyan izgatott a jövõjĂ©vel kapcsolatban, hogy nem Ă©l sem a jelenben, sem a jövõben; Ăşgy Ă©l, mintha soha nem halna meg, Ă©s aztán Ăşgy hal meg, hogy soha nem is Ă©lt igazán!
* * *
ElmĂşlás hangulatĂş õszi alkonyatok. A bĂşcsĂş Ă©rintĂ©sĂ©hez Ă©lned kellett sokat, lelkedbe befĂ©szkelni magát a Halálnak, Ăgy immár sejtheted a hullĂł levelek elĂ©giáját, a Temetõ feloldozĂł, megmentõ hĂvását. Itt jártál te is, tetted, amit lehetett, olykor fájt, máskor simogatott, ám fĂ©lelmed nem menthet meg sorsodtĂłl, kövesd hát elõdeid...
* * *
ĂštravalĂł jĂłtanács, mely hogy elhangzott is igaz: Ăşgy látom Palikám, te nagyon Ă©rted a kortárs mĂ»vĂ©szetet. ĂŤrsz, beszĂ©lsz rĂłluk, nem fogod vissza magad. MĂ©gis azt tanácsolom neked: inkább a halottakrĂłl beszĂ©lj, azokat minõsĂtsd.
Az Ă©lõk bosszúállĂłk.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!