DĂ©lután napsĂĽtötte fĂ©nyessĂ©gben világĂtanak a sárga falevelek. Ragyogásuk utolsĂł állapota Ă©letĂĽknek. Tavaszi zsenge zöldtõl, õszi sárgulatig. Közben tĂşlĂ©ltĂ©k a perzselõ nyári fĂ©ny Ă©s hõsĂ©g poklát, hiszen a fa mozdulatlanul maradni kĂ©nyszerĂĽl, nem hĂşzĂłdhat árnyĂ©kba... Folyvást fĂ©ltem, ága törik, törzse szakad, villámcsapás, fergeteg... De eddig tĂşlĂ©lte. Most már kĂ©szĂĽlhet a tĂ©lre. Ha megĂ©ljĂĽk, a tavaszi napsugár majd ismĂ©t Ă©letre cirĂłgatja. Ha megĂ©ljĂĽk. Felriadok ha közelĂt?
***
  Demokráciánk õrei, egyben elmaradottságaink nem szûnõ ostorozĂłi, egyszĂłval „a szellemi elit" figyelmĂ©be ajánlhatĂł, hogy mifelĂ©nk mĂ©g a családfa-kutatás is gyanĂşs, ezĂ©rt tilalmazott volt a rendszerváltásig. HozzátehetnĂ©m, az egyik napilap rovatcĂmĂ©t: Hihetetlen, de igaz. Jámbor vagy Ă©ppen megszállott Ă©rdeklõdõk nem kutathatták a nagypapa, szĂ©papĂł felmenõit, csak vágyakozhattak erre. Kinek tudnánk ezt elmagyarázni? Ki Ă©rtenĂ© meg, teszem azt a gazdag Amerikában, vagy csak itt a szomszĂ©d BĂ©csben, ahol akkoriban kĂłklerektõl Ăłvták a családfájuk iránt Ă©rdeklõdõket, hogy mifelĂ©nk mĂ©g a felmenõk iránti szemĂ©lyes Ă©rdeklõdĂ©s is tiltĂł listán volt? Igaz, a genetikát is burzsoá áltudománynak nyilvánĂtĂł szovjet tudĂłsoknak (LiszenkĂł, Olga Lepesinszkája... Ă©s magyar tanĂtványaik, mert voltak!) nyilván magyarázhatĂł volt a döntĂ©s. Talán mĂ©g ma is vannak, akik ezt Ăgy vĂ©lik... elvĂ©gre minek a magyaroknak ez a nagy Ă©rdeklõdĂ©s családi mĂşltjuk iránt? MĂ©g a vĂ©gĂ©n kiderĂtik, hogy milyen nagy emberek voltak az õseik... az meg csak elĂ©gedetlensĂ©get szĂĽl jelenĂĽkkel...
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!