Rejtély
Tráser László
2012 April 12, Thursday
Milyen rejtélyesek vagyunk valamennyien.
|
Illyés Gyula öregkori versei. Baráti szívvel olvasom. Bizonyosan jobban értem szavait, mint negyedszázaddal ezelõtt, amikor megjelentek.
*** Macska ül éjjeli sötétben a ház sarkán. Mint évezredektõl fogva mindig is. Sötét az éjszaka, nem süt a holdvilág, a macska ül csöndben, figyelmesen. Az ember közelében, de mégis attól külön, nem úgy, mint ellensége: a gazdával azonosuló kutya. Ül a macska a sötétben, de nem védi a házat, nem is figyel eltartóira, csupán jelen van. Elõkelõ idegen maradt köztünk évezredek után is.
*** Már a liftnél összeakadtak, mert ráhívott és a 10.-rõl érkezõ doboz megállt elõtte, majd ment tovább lefelé. Nyugdíjas lánya tartotta a nénit, aki a liftbõl kilépve, járó-kerettel gyalogolt a házkapuig. A 3 mázsás kapu sem jelentett komolyabb akadályt a két hölgynek, a 95 éves mama és nyugdíjas leánya átkeltek az ajtó elõtt parkoló taxiig. Lánya addig tartotta a járókeretet, amíg a néni bekerült a hátsó ülésre, ahová a sofõr is segítette. Napok múlva tudom meg, hová mentek taxival: a néni fodrászához. Milyen rejtélyesek vagyunk valamennyien.
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!