Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
M�rcius 2024
H K S C P S V
262728291 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nõket
Relax
Vidám képek
A férfi földrajza
Filmleírások
A tûzben edzett férfi
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
A szegedi színház Jolly Jokere
Hollósi Zsolt   2004 July 31, Saturday  
Image
Beszélgetés Vajda Júliával
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF

- Milyen darabokban játszott az elsõ években?

- A Lammermoori Luciában Alisa, a társalkodónõ szerepét kaptam meg, a régi fõiskolai csapattal a városháza Muzsikáló Udvarán minden nyáron bemutattunk egy-egy Paisiello-, Cimarosa-, Rossini- vagy Gluck-kisoperát. A színházban Sullivan Mikádójában az egyik lányt, Ránki György Pomádé király új ruhája címû operájában pedig Dzsufit bízták rám.

- Melyik volt az elsõ igazi nagy fõszerepe?

- Operettekben már az elsõ években is kaptam fõszerepeket, például a Leo Fall darabjában, a Sztambul rózsájában Midilit, Fényes Szabolcs Maya címû operettjében Madeleine-t. Nehéz dolgom volt, mert mindent a gyakorlatban kellett megtanulnom. Operában sokáig csak kisebb szerepeket kaptam. Nagyon jó operaegyüttes mûködött akkoriban Szegeden, a kollégák roppant segítõkészek, szakmailag és emberileg is nagyon kritikusak voltak, mindenki tudta a helyét a társulatban. Mindig nagyon drukkoltunk egymásnak. Sokat tanultam tõlük nemcsak az operáról, hanem általában a színházról is. Az operettek után fokozatosan megtaláltak az operaszerepek is. Egy cseh rendezõ állította színpadra Az eladott menyasszonyt, amiben Esmeraldát énekeltem. Az igazi nagy operai megmérettetésem 1984-ben az Álarcosbál Oszkárja volt.

- Pályája során az alttól a drámai szopránon keresztül a lírai koloratúrszoprán szerepekig szinte mindegyik hangfajba tartozót énekelt már. A hagyományos hangfaji kategóriák nem vonatkoznak Önre?

- Dehogyisnem! Meg is kritizálnak a kritikusok, ha olyan szerepet éneklek, ami nem igazán felel meg a hangomnak, a habitusomnak, és ilyenkor hiányosságai is lehetnek az alakításomnak. Nem mentség, hogy a szegedi vidéki színház, ahol nem világsztárok énekelnek, ahol sokkal gyakrabban kell kompromisszumokat kötni. Mindenki a tudása és a képességei maximumát igyekszik adni, és próbál megbirkózni a kiosztott szerepekkel. Ma már ilyen szélsõségekre csak nagyon ritkán vállalkozom, legutóbb például Kovalik Balázsnak sikerült meggyõznie, hogy énekeljem el a Sevilla, se borbély címmel bemutatott Rossini-operában Berta szerepét, amit kifejezetten nekem talált ki. Fiatalabb koromban nem kellett gyõzködni, örültem, hogy énekelhetek, ezért amit kiosztottak rám, azt mindig megcsináltam. A fiatalság sok mindent el tud hitetni a színpadon, és a fiatal hang is könnyebben regenerálódik.

- Sokáig valóságos Jolly Jokernek tartották, akit bármikor rá lehet beszélni a beugrásra...

- Adottság kérdése, hogy könnyen tanulok. Nemcsak zenét, hanem szöveget és színpadi mozgást is, ezért vészhelyzetben gyakran engem riasztanak. Emlékezetes eset volt, amikor a Bál a Savoyban Tangolitáját egyetlen nap alatt kellett megtanulnom. Az énekszólam önmagában nem túl nagy, de a rengeteg tánc, az összetett színpadi mozgás megnehezítette a dolgomat.

- Ma melyik az a szerepkör, amelyikben leginkább otthon érzi magát?

- Mára lemondtam arról, hogy nagy drámai szoprán szerepeket énekeljek, pedig lelkivilágomhoz, habitusomhoz ezek állnak legközelebb. Gyimesi Kálmán sokszor figyelmeztetett: rendben van, hogy bírom ugyan lágéban, talán hangerovel is ezeket a szerepeket, de alacsony is vagyok, és a hangszínemhez sem ezek illenek leginkább. Az élet, a gyakorlat ezt be is bizonyította, mert mindig azokkal a szerepekkel volt a legnagyobb sikerem, amelyek minden szempontból nekem valók: a Donizetti-vígoperák hosnoi és a Puccini-darabok lírai szoprán szerepei. A jövoben elsosorban ezeket a szerepeket szeretném énekelni. Ma már nagyon sok olyan szerepem van, amit több felújításban, több rendezésben is elénekelhettem, mégis minden újabb találkozás rengeteg új felfedezést jelent. Gyakran nem is értem, az elso találkozáskor hogy nem jutott annyi minden eszembe róluk. Pál Tamással szoktunk errol beszélgetni, milyen furcsa, hogy az évek során ugyanabból a zenébol mennyivel többet értünk meg. Ezért szeretném újra elénekelni a Pillangókisasszonyt, Manon Lescaut-ot vagy a már játszott darabokból más szerepeket, amelyeket érettebb hanggal már meg tudnék oldani, így a Don Giovanni Donna Annáját, vagy a Cosi fan tutte Fiordiligijét. A kilencvenes évek elején Berdál Valéria lett az énekmesterem, akinek a szerepkörét én viszem tovább. Több szerepben is az o jelmezeit viselem. Jó énektechnikát tanultam tole, sugárzó személyiségével és derujével pedig újra hitet adott.

- Az elmúlt két évtizedben a szegedi operatársulatnál sok rendezõ és karmester megfordult. Kikkel dolgozott együtt legszívesebben?

- Érdekes összehasonlítani a hagyományos szemléletû rendezõegyéniségek, Versényi Ida, Angyal Mária, Békés András és Horváth Zoltán - akikkel még a gyerekkórus tagjaként, illetve pályám kezdetén találkoztam - operáról vallott felfogását a mai, másfajta látásmódú fiatalabbakéval. Régen több idõt szenteltünk egy-egy premierre, részletesebben tudtunk a szerepeinkkel foglalkozni. Angyal Mária és Horváth Zoltán ízig-vérig színházi emberek voltak, nem csupán egy-egy darabra "jöttek le" a társulathoz, hanem a Szegedi Nemzeti Színház tagjaként rendeztek. Folyamatosan "karbantartották" az elõadásokat, megbeszélték velünk a hibákat, állandóan figyelmeztettek, mi az, amin javítanunk kell. Ma nagyon hiányzik ez. Késõbb találkoztam a fiatalabb rendezõ-generációk tagjaival, Esztergályos Károllyal, Kerényi Miklós Gáborral, Galgóczy Judittal, Szikora Jánossal, Tóth Jánossal és Kovalik Balázzsal is. Tanulságos ilyen sokféle szemléletû alkotóval dolgozni, mert így egészen különbözõ rendezõi elképzelésekkel, meglátásokkal, munkamódszerekkel ismerkedhet meg az ember. Amikor a színházhoz kerültem, karigazgatóként Molnár László foglalkozott a kórussal, és mellette dirigált is. A régebbi a karmesterek közül még Várady Zoltánnal és Szalatsy Istvánnal is dolgozhattam. Zeneigazgatóként Pál Tamás, késõbb Oberfrank Géza, majd újra Pál Tamás fémjelezte az operatársulat munkáját. Nagy szerencsém volt velük, mert inspiráltak, minõségi munkát követeltek és nagyon sokat tanulhattam tõlük. Az utóbbi években egyre többet járok külföldre, és idehaza is sokfelé énekelek, ami a tapasztalatszerzés miatt nagyon fontos. A szegedi operatársulat már 1980 óta rendszeresen turnézik Nyugat-Európában. Ezek a vendégszereplések nagyon hasznosak, mert megmérethetjük magunkat a francia, belga, holland, német és angol közönség elõtt is. Szinte mindig nagy sikerünk volt, így ma már jól cseng Szeged neve, mindig telt házasak az elõadásaink. Sokféle mûsorral bemutatkoztunk már, komplett operaprodukciókkal éppúgy, mint különbözõ opera- vagy operettgálákkal. Azt hiszem, ez az ismertség nagy érdem, hiszen a többi vidéki operaegyüttes ezt nem mondhatja el magáról.

- Hogyan látja a szegedi operatársulat lehetõségeit, jövõjét?

- Jók a lehetõségei, hiszen a Szegedi Nemzeti Színház három tagozatú nagy teátrum, gyönyörû épülettel, technikailag jól felszerelt színpaddal. Nyáron a szabadtéri is sok lehetõséget kínál, és kisebb játszóhelyek is akadnak a városban, ráadásul a turnékkal külföldre is gyakran eljutunk. Miután a szegedi egy nagy múltú együttes, szívesen járnak hozzánk rendezõk, karmesterek énekesek az Operaházból is. A szegedi közönség nagyon szereti az operát, ezért érdemes akár különlegességeket is bemutatni, mert hálásak érte. Bízom az új zeneigazgatónkban, Oberfrank Péterben, aki több fiatal és régi-új énekest hozott a társulatba, remélem õk is magukévá teszik a nálunk uralkodó lelkes csapatszellemet.

- Milyen feladatai lesznek még ebben a szezonban?

- Novemberben Mozart-gálával Németországban turnéztam, ebben az összeállításban Papagena, Pamina, Fiordiligi és Cherubin áriáit illetve duettjeit énekeltem. Januártól Kovalik Balázs Triptichon-produkciójában veszek részt, A köpeny Giorgettáját próbálom, majd a Traviata felújítása következik

Hollósi Zsolt

Fotó: Veréb Simon




Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player