1. lap. �sszesen 2.
- Hogyan került kapcsolatba a zenével?
![](http://ujwww.webradio.hu/"/arckep/kepek/vajdaportre.jpg")
- Karon ülõ koromban kaptam az elsõ zenei "behatásokat", mert anyukám, nagynéném és nagymamám is gyakran énekeltek nekem. Szép hangjuk volt, engem is nagyon korán tanítgattak énekelni. Ma is õrzök óvodás koromból olyan fotókat, amelyek azt bizonyítják, hogy a zenés-táncos játékokban már akkor fõszerepet játszottam. Édesanyám észrevette, hogy jó hallásom van, ezért zenei általános iskolába íratott. Elsõ osztályos koromban költöztünk szülõvárosomból, Makóról Szegedre, ahol a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola I-es számú Gyakorló Általános Iskolájában Sinkó Éva tanította az éneket, akinek a férjével, a neves szegedi basszistával, Sinkó Györggyel szerepeltem is együtt. Mi játszottuk A didergõ király címû darab két fõszerepét, a királyt illetve a kislányt. Felsõ tagozatban a kiváló zenepedagógus, Erdõs János lett a tanárom, közben zeneiskolásként hegedülni is tanultam. Akkoriban már több szegedi kórusban is énekeltem, és a mi iskolánk kórusa volt a színházi operaprodukciókban a gyermekkar. A Bajazzók, a Háry János, a Carmen csodálatos elõadásai nagy élményt jelentettek. Nemcsak a színházban, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékokon is kaptunk feladatokat, emlékszem a hatvanas évek végén Melis György utánozhatatlan Háry János volt a szabadtérin, abban a produkcióban játszott a felejthetetlen Dajka Margit és a fiatal Marton Éva is. A szegedi színház operatársulatának akkoriban Karikó Teréz, Szabó Miklós, Berdál Valéria, Gregor József és Gyimesi Kálmán voltak a sztárjai. Általános iskola után a Tömörkény István Gimnázium angol tagozatára jártam, mellette Gyimesi Kálmánnál tanultam énekelni, aki igyekezett mindig nagyon reálisan kezelni. Akkoriban Mihálka György kórusaiban együtt énekeltünk Tokody Ilonával és Temesi Máriával. Érettségi után a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola magyar-ének szakára kerültem, ahol Bárdi Sándor vezette az ének tanszéket, aki bevont a szegedi kisopera-elõadásokba. Nagyobb szerepeket is kaptam, amelyek után nyilvánvaló lett, hogy szólista lehetnék. A kisoperai társulattal egy Cimarosa-operával a Ki mit tud?-on is sikerrel szerepeltünk, késõbb pedig a televízió minden évben felvett velünk valamilyen rövidebb kisoperát. A fõiskola zenekarában is játszottam, de a hegedûrõl "átnyergeltem" a brácsára, mert abból nagyobb hiány volt. Nagyon szerettem vezényelni is, a karvezetés órákat mindig rettentõen élveztem.
N É V J E G Y
Vajda JúliaVajda Júlia, a Szegedi Nemzeti Színház sokoldalú szopránja épp húsz évvel ezelõtt kezdte a pályát. Karrierje nem szokványosan indult: a szegedi tanárképzõ fõiskola magyar- ének szakának elvégzése után 1979-ben a színház énekkarába kapott szerzõdést, majd operett- és musicalfõszerepekben aratott sikerei után bízták rá az elsõ nagyobb operaszerepeket. Sokáig a szegedi társulat Jolly Jokerének számított, aki a West Side Story Mariáját vagy a Koldusopera Peacocknéját éppúgy el tudja játszani, mint ahogyan elénekli Cso-cso-szán, Micaela, Gilda, Aida vagy Traviata szerepét is. Gregor József kedvenc partnere a Donizetti-vígoperákban, a jeles basszus nyilatkozta róla: Kalmár Magda óta nem volt Magyarországon hozzá hasonló Adina és Norina. Vajda Júlia szeptemberben mutatkozott be az Operaházban, ahol Pál Tamás dirigálásával és Gregor József partnereként nagy sikerrel énekelte a Don Pasquale Norináját.
- Mire volt jó a tanárképzõ fõiskola?
- Diplomát adott arra az esetre, ha mégsem sikerülne a szólista karrier. Mindig aggódtam amiatt, hogy az énekeseké nem egy hosszú pálya. Általános iskolában sportolónak indultam, atlétikából egészen jónak számítottam. A testnevelõ tanárnõm egyszer választás elé állított: "Vagy énekelsz, vagy sportolsz. A kettõt együtt nem lehet csinálni." Pontosan emlékszem, azért választottam a zenét, mert a sportolók pályafutása nem tart sokáig.
- Hogyan került diploma után a szegedi színházhoz?
- Elõbb felvételiztem a Zeneakadémiára, de Szilágyi Bélával ellentétben engem nem vettek fel. Az akkori rendelkezések szerint diploma után kötelezõ volt legalább három éven át tanítani. Szerencsére a megyében épp nem volt magyar-ének szakos tanári állás, ezért felmentést kaptam, és így szeptembertõl a Szegedi Nemzeti Színház énekkarában kezdhettem az évadot, ahol épp üresedés volt, ezért fel tudtak venni. Ez 1979-ben történt, azaz épp húsz éve. Az alt szólamba kerültem, mert a szopránban nem volt hely. Ez nem okozott meglepetést, a fõiskolai kórusban is altot énekeltem, mert Mihálka György szerint "kilógott" a hangom a szopránból. 1979 õszén - Magyarországon elõször - a szegedi operatársulat mutatta be Donizetti Anna Bolena címû operáját. Kolléganõm váratlan betegsége miatt már októberben be kellett ugranom Smeton, az apród szerepébe. Délután kettõkor szóltak, hogy este el kellene énekelnem olaszul. Sikerült megtanulnom, és baj nélkül lement az elõadás. Az Anna Bolena azóta is az egyik kedvenc operám, nagyon szeretném egyszer a címszerepet is elénekelni. A beugrás "következményeként" egyre több feladatot kaptam, már nemcsak váratlan helyettesítéseket. A szegedi színház akkoriban minden évadban legalább három operettet játszott, sorra bízták rám a szubrett szerepeket. Az operett nagyon jó iskolának bizonyult, mert megtanultam táncolni, beszélni, természetesen játszani. Angyal Mária és Horváth Zoltán lelkiismeretes rendezõk voltak, akik komolyan törõdtek a színészeik, énekeseik egyéniségével, útmutatást adtak a belsõ építkezéshez is.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!