Mi hajtotta a 70-es éve közepén, hogy két egyetemet végezzen el? Ez akkor egyáltalán nem volt általános. Édesapám "nehéz ember" volt, -talán emlékszik erre a sorozatra a TV-ben-, õ találta fel a Gellért-féle sokszög-esztergát, feltehetõen tõle örököltem ezt a tulajdonságot. Hárman vagyunk fiútestvérek, egyikünk sem volt mûszaki ember. Egy fiúnak el "kellett" végezni a mûszaki egyetemet, én vállaltam magamra, de tudtam, hogy ezt nem akarom csinálni. Ezért utána rögtön jöttem Szegedre, hogy a jogon tanuljak.
Én akkor elég jól vívtam, Szegedre jöttem edzõsködni, ez segített a jelentkezésnél. Ekkor minden évben 5 hely volt a másoddiplomások számára. A helyeket általában rendõrök töltötték be -így volt évfolyamtársam például Lukács János, a megyei rendõrkapitány is.
Jogi diplomával hogyan került kapcsolatba a "tollas" szakmával, ez véletlen volt? 
Amikor elvégeztem a jogot, megpályáztam egy állást Makón az ÁFÉSZ ipari és termeltetési osztályán. Itt sok minden más mellett foglalkoztunk toll felvásárlással is. Egy ismerõsömön keresztül tudtam meg hogy egy osztrák férfi létrehozna egy toll feldolgozó üzemet vegyesvállalatként. Tárgyalások után létre is jött a cég.
Néhány évvel ezután már Németországban dolgozik.
1989 Németországba mentem dolgozni, magyar állampolgárként, hivatalos munkavállalási engedéllyel. A tulajdonos felkérésére átvettem egy hasonló profilú német cég irányítását. Német tudásom gyenge volt, a céghez "kulcsot kaptam", semmi többet.
Névjegy Dr. Gellért Ákos 1951-ben született. 23 éves koráig Miskolcon élt, ahol az általános és középiskola után a Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett. Sport-munkájának és eredményeinek köszönhetõen 1975-ben felvették az akkori JATE Jogi Karára. A másoddiploma megszerzése után elõször Algyõn, majd Makó-Rákoson dolgozott, ahol 1983-ben, Magyarországon az elsõk között -a Bramac, vagy a Fotex elõtt- alapítottak külföldi részvétellel Kft-t, a Hungarofedert. 1989-tõl Németországban vezet egy céget, 2001-ben hazajön és saját vállalkozásait irányítja -köztük a Gellért Szabadidõközpontot és a Hangár Expót. |
Hogyan fogadtak Németországban egy Magyaroszágról jött igazgatót?
A német egy fegyelmezett nép: azt mondták, ha a tulajdonos idehozta ezt az embert, akkor õ itt a fõnök. Ezt az sem akadályozta, hogy elképesztõen rosszul beszéltem németül. Az elsõ napi postát meglátva azt gondoltam, ez három hét, mire lefordítom.
A cég akkor ment már egy pár hónapja fõnök nélkül, rám vártak. Megbíztam munkatársaimban, az általuk megírt leveleket én írtam alá. Beleírhattak volna bármit, de nem tették.
Elfogadták tehát hogy én vagyok a fõnök, az elsõ félévben pedig reggel 7-tõl éjfélig az üzemcsarnokban voltam, a németek mindenben mellém álltak. Igy sikerült rövid idõ alatt egy dinamikus céget létrehoznunk.
Itt is ágynemût gyártottunk, tehát szakmailag otthon voltam, nem így a német nyelvben, jogban, üzleti életben, ezeket meg kellett tanulnom.
Hogyan ért véget a németországi munka?
Úgy ért véget, hogy abbahagytam. Amikor letelt a három éves alkalmazotti szerzõdésem, szerettem volna betársulni a cégbe. A tulajdonos viszont ezt elutasította, soha nem volt társa, ez egy családi cég volt.
Ekkor számomra világossá vált, hogy valamikor haza fogunk jönni, ezért ezzel egyidõben megalakítottuk a Naturtextet. Ha társ lehettem volna a német cégben valószínûleg kint maradunk. Végül egy két éves szerzõdést kötöttünk, amit attól kezdve évente hosszabbítottunk.
Ami pénzt kerestem Németországban, azt Magyarországon fektettem be. Erre a legjobbnak az ingatlanok látszottak: a régi Délép pálya, a Kossuth Lajos sugárúti telep és késõbb a Hangár területe.
Készültem tehát haza, erre végül 2001-ben került sor, a családom 1996-ban már hazajött.
Hogyan érezték magukat Németországban?
Nagyon jól éltünk kint, de a sok nehézség és gond ellenére is Magyarországon vagyunk otthon.
Miért esetett a választása az akkor nagyon lepusztult állapotban lévõ Délép telepre? Kevesen láttak ekkor ebben fantáziát az árveréseken.
A Délép idején ez egy nagyon szép telep volt, de a felszámolás idején tönkrement. Mivel felszámoló árulta, a terület nagyságához képest olcsón meg lehetett venni a telepet -nem csak nekem, bárki másnak aki jelentkezett, de több mint 6 hónapig senki sem mozdult rá, mert az kikötés volt, hogy csak sport célra használható.
Mi megvettük, és bár sok újságcikk foglalkozott vele, egy pillanatra sem merült föl, hogy felparcellázzuk a területet.
Ezután eldöntöttük, hogy a tenisz lesz a fõ profil, a futball -bár nagyon szeretem- csak a pénzt viszi. A tenisszel és egyéb sportágakkal 7 év után a beruházásokkal már lehet tartani egy szolid pluszos formát. Ha még fejlesztünk, néhány év múlva a 10 éves ünnepségen elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legnagyobb és legszebb magánkézben lévõ szabadidõközpontja jött létre.
Ön szerint miért érdemes Szegeden befektetni?
Szegedet nagyon szeretem, itt élek, itt adódtak a lehetõségek. Föltételezem, hogy ha más városban élek, ott invesztáltam volna, mert ott lett volna elég információm, hogy megvegyek egy Délép pályát, vagy a Hangárt.
Persze, ha mindezt az objektumot Pestre fel lehetne "tolni" sokkal könnyebb dolgom lenne.
Föltételezem, optimistán látja a város jövõjét, ha a Hangárral ekkora vásárközpontot alakított ki.
1983-tól azt csinálom, hogy valamit elgondolok, és attól kezdve ez csak sok munka és pénz. Amikor megvettük a Hangárt, nevettek rajtam, hogy mit fogok itt csinálni?
Soha ekkora Utazás kiállítás nem volt, mint amit mi rendeztünk elõszörre, és öt év múlva sokkal nagyobbat kell létrehoznunk. Szeged, el kell hogy bírjon egy ekkora kiállítást, csak jól meg kell szervezni.
Mindig az a cél, hogy a legjobb legyek. Ezt persze nehéz elérni, de törekedni kell rá. A legjobb teniszpályát a legjobb kiállítást, a legjobb rendelõt kell megcsinálnunk. Szegedben pedig sokkal több van, mint amennyit kihasználunk.
Ha nem dolgozik, mi jelent kikapcsolódást?
Egyik kedves helyem az épület alatti borospince, amely teljes, saját elképzelésem szerinti felújításon esett át. Régi, restaurált bútorokkal rendeztem be, a borok mellett itt tartom például dugóhúzó-gyûjteményemet is.
Barátaimat szoktam ide meghívni.
Tevékeny tagja a szegedi Lions Clubnak. Miért tartja fontosnak ilyen szerep felvállalását?
A Lions jó célt szolgál, de emellett számos olyan dolgot csinálunk, ami nem publikus. A feleségem Németorszában a Máltai Szeretetszolgálaton belül 3 kamionnyi gépet és eszközt gyûjtött, ami Magyarországra került.
Kutya kötelességünk, hogy ha megtehetjük, támogassuk a rászorulókat.
Koltay Miklós
Meghallgatom
,
Eko
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!