Folytatás
![]("arckep/kepek/mezosi_1.jpg")
Hogyan lett Önbõl egyetemi tanár?
Vannak olyan emberek, akiknek az a karrierje olyan � ami fõleg a közgazdasági meg a kommunikáció szakon divat - hogy bedobják a mélyvízbe és azonnal egy nagyobb egységet vezet. Ez egyfajta karrier, amerikai típusú karrier. S van olyan karrier, amelyik inkább európai típusú, hogy az ember a létra legaljáról kezdve minden stáción végighaladva eljut valahova, valamilyen szintre. Amikor befejeztem az egyetemet, gyakornok voltam. A gyakornokság két év volt, utána gyakorlatilag nem volt állás, csak lebegtetett állás volt. Ezt követõen tanársegéd voltam, de olyan hátteres tanársegéd, nem volt állásom akkor sem, csak háttérszerzõdés. Így elmentem aspirantúrára, de akkor is itt maradtam Szegeden, csak az Akadémia fizetett. Amikor lejárt az aspirantúra, akkor még nem védtem meg a kandidátusit, de kaptam állást. Ez a 80 � as évek elején volt. 83�ban megvédtem a kandidátusit, adjunktus lettem, és 85�tõl docens lettem, 91�ben elment az akkori fõnököm, Jakucs László professzor nyugdíjba, akkor tanszékvezetõ lettem, 93�ban pedig megszereztem a nagydoktorit. Így szép lassacskán minden grádicsot teljesítettem.
Tanít, kutat, kart vezet. A napi 24 óra elég mindenre?
Nem. Valamelyiket hátrébb kell szorítani, ez sajnos így van. Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik azt tudták mondani, hogy hát letanít négy � hat � nyolc órát és mellette felhõtlenül kutat. Ez valószínûleg olyan tantárgyakból megy, ahol nagyon szoros a kapcsolat aközött, amit kutat és aközött, amit elõad. De azt hiszem, hogy a természettudományi kar 300 kutatójából, ha ez tíznek megadatik. Még annyinak sem hiszem. Bevallom férfiasan, hogy az elején a kutatás volt több, kicsit hanyagolva volt az oktatás, aztán volt olyan periódus, amikor az oktatás volt kicsit több, és a kutatás egy kicsit lejjebb került. Külföldön szerencsére, nem kellett oktatni, lehetett nyugodtan kutatni. Ezután lelkiismeret furdalással hazajön az ember, és át akarja adni mindazt a tudást, amit külföldön tapasztalt. Az biztos, hogy Németországban értek elõször ilyen hatások. Például geográfusképzés nem volt elõtte Magyarországon, sem geoinformatika. Jó volt adaptálni õket itthon.
Nagyon szereti szakmáját, ugye?
Ebbõl élek.
Tanítani szereti � e?
Hála Istennek a geoinformatikából már túlnõttek rajtam. Abban már hátrébb vonulhatok, az ifjú kollegáim abban már tapasztaltabbak nálam. Meg kell hogy mondjam, hogy ennek örülök a legjobban. A tradicionálisabb irányzatokat olyan �jó öreg� módjára tanítgatom. A fiataloknak most nincs túl sok idejük, nekik fel kell mutatni valamit, amivel a tudományos grádicsokon elõre haladhatnak. A geoinformatika erre alkalmas például, tehát ha azt megtanulta az ember jól megtanulta, akkor többnyire ötlet kérdése csak és az eredmények elég gyorsan tudnak jönni. A tradicionális földrajzhoz meg nagyon sokat kell olvasni, és a fiatalok már nem nagyon olvasnak szívesen, illetve most én vagyok ilyen elõolvasó a tanszéken, és megmondom, hogy ezt meg ezt kellene majd elolvasniuk nekik, de szerintem ez egy teljesen normális dolog.
A szakmai tudáson kívül van � e valami, amit szeretne a tanítványainak átadni?
Ahhoz, hogy valaki a szakterületén jó legyen, nagyon sokszínûnek kell lenni. A földrajz kicsit más, mint a többi természettudomány. A mindennapi értelemben könnyebben megtanulható, nem úgy, mint a matematika, amit vagy megértek, vagy nem. De amiben kicsit más, mint a többi az az, hogy nagyon sokirányú információt kell egyszerre feldolgozni. Egy földrajzban nekem elemeznem kell természeti és társadalmi dolgokat párhuzamosan. A széles látószög kényszere, ez az, ami a földrajznak kicsit sajátja. Erre a komplex látásmódra akarom a tanítványaimat megtanítani. Most éppen tartok egy Bevezetés a földrajzba elnevezésû kurzust, és az egész kurzus arról szól, hogy mi az, hogy földrajz. Azt kell megtanulni, hogy sok irányból lehet nézni ugyanazt a dolgot, és ezeket az információkat, amik sok oldalról jönnek, ezeket kell egységes keretben értékelni. Ezt valamilyen úton - módon össze kell hozni. Ez kicsit sajátos látásmódot kíván.
Árvai Mara
,
Universitas
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!