A Webrádió "Kipróbáltuk-stábja" két hétre indult a magyar tengerhez, hogy személyesen gyõzõdjön meg a való helyzetrõl.
Elõtte azért óvatosságból ellátogattunk a bulvármagazinoknál valamivel mértékadóbbnak tekinthetõ Környzetvédelmi és Vízügyi minisztérium honlapjára, ahonnan megtudtuk hogy a strandok vízminõsége -a hõség ellenére- 90%-ban kiváló. Hát akkor pakolás.
Az útról nem írok... Szeged és Soltvadkert között nem is lehet annak nevezni azt, amin haladunk. Röpke két óra, és feltûnik a Balaton.
Mindenütt rendezett, füves strandok. A régi, bádog lángos- és kolbász-sütõ bódék már eltûntek, helyettük ízléses, felvirágozott éttermek, büfék sorakoznak.
-Akkor biztos az árak! Hát igen, ahogy nézzük: a lángos a duplája a szegedi strandinak, igaz, méretre is valamivel nagyobb, és nem mikróban melegített. Az éttermek árlapja viszont megfelel a "hazainak", néhol alá is megy. Sok helyen próbálkoznak megállító táblára írt menüvel: a nem túl bíztató "csontlé" mellé rántott sajtot adnak 560 Ft-ért. Ehetõ, nem panaszkodunk.
Persze azért bizonyos szabályokat érdemes betartani. A strand falába épített boltban, és mellette a zöldségesnél nem nagyon érdemes vásárolni, itt legalább +30%-kal kell többet fizetni és igen szûk a választék. A helyi Mc Donalds sem egyen-árakkal dolgozik, drágább, mint a szegedi -mindegy, egyszer élünk- Tesco viszont egyre több városban épült, itt egy helyen bevásárolhatunk egész hétre, zsömlét, meg amit elfelejtettünk, veszünk naponta helyben, nem tragédia.
Meglepõdve vesszük észre, hogy a települések kezdenek rájönni, elmúlt az az idõ, amikor csak pénztárakat kellet felállítani a helyiség-táblák mellett, jött a nép fizetni. Most mindenütt színvonalas programokkal várnak: egy kis szabadtéri muzsikálás, várjátékok, színdarabok, meg persze néptánc és kirakodó vásár. Minderrõl számtalan nyomtatott anyagon tájékoztatnak. Hangulatos, jól esik sétálni, kirándulni.
A Balatont körbeölelõ, hibátlanul kiépült kerékpárút viszont nem kapja meg a neki járó propagandát, pedig nem csak a bicikliseknek kínál biztonságos sportolást, hanem a görkorcsolyásoknak is tükörsíma aszfaltjával.
A szállással sincs probléma, látszik, hogy túlkínálat van. Ha nem hagyjuk az utolsó pillanatra, az interneten bármilyen -ahogy szokták mondani- igénynek, magyarul pénztárcának megfelelõt lehet találni, és örülnek hogy jövünk!
A strandokon tényleg nincs nagy tömeg, de ez nem is baj. A víz szemre kifejezetten tiszta, bár a partmenti, jellegzetes vörös köveken látni, mennyi is hiányzik a tóból. A déli oldalon "ellenõrzött" helyeken, mindenütt partig ér a víz, nincs sár, bár tény, ha az ember úszni akar, vihet magával túrabakancsot. Ezt viszont a kisgyerekesek szeretik. Mi meg azt, hogy a vízirendõrök figyelnek ránk. Szemünk láttára hoztak vissza szélfútta strandlabdát, és szörföst, segítettek felborult vitorlásnak. Vihar kezdetén pedig végigjárják a standokat és mindenkit a bójákon belülre küldenek.
Tehát:
Kellemes meglepetésként ért a Balatoni környezet, melynek számtalan elõnye van: magyarul beszélnek, nem kell napokat autóban tölteni, hogy odaérjünk, a vízben nem leselkednek ránk medúzák, tengeri sünök és más szörnyek. Ha a gyerekek megbetegszenek a falusi orvosok jobban ellátják õket, mint az itthoni "gyárakban".
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szállást leszámítva alig költünk többet, mint itthon -persze arányban a megivott hûsítõ sörökkel, úgyhogy innen cáfoljuk a balatoni rémhíreket, aki nem érzi jól magát, az vagy magában keresse a hibát, vagy az újságírókban.
-ym-
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!