6. lap. �sszesen 10.
Száguldás a tengerpartigRommel terve az volt, hogy délrõl megkerüli Arras-t, majd északra fordul Lille felé. Ám eddigre a szövetségesek valamelyest magukhoz tértek a kezdeti sokktól, és május 20.-án a brit expedíciós hadtest két páncélos ezrede 70 harckocsival ellentámadást kísérelt meg Arras-nál a 7. páncélos hadosztály szárnya ellen. Ekkor megmutatkoztak a német páncélelhárítás hiányosságai. Még a
Pak-36-os 37 mm-es páncéltörõ ágyúk rendkívül korszerû leválóköpenyes, wolframmagvas lövedékei sem bírták kilõni a vastag páncélzatú
Matilda Mk.II-es harckocsikat. Rommel végül kijátszotta az adu ászt: a 88 mm-es
Flak-18-as légvédelmi lövegek páncéltörõ lövedékeivel söpörte el az angol tankokat. Ezeket a lövegeket addig a gyakorlatban nem használták páncélozott célok ellen, ám Rommel tisztában volt ezzel a képességükkel, és rendelkezésére álltak a megfelelõ lövedékek is. Megszületett a 88-as német (eredetileg svéd
Bofors) ágyú legenája. Az ellentámadás véres kudarcba fulladt.
A demoralizált francia egységek - sokszor zárt alakulatokban, parancsnokaik vezetésével - tömegesen kapituláltak. A jó minõségû úthálózat nagyban segítette a német elõnyomulást. Mindezt úgy hajtották végre, hogy soha nem szenvedtek hiányt üzemanyagban, munícióban, egyéb ellátmányban, tankjaiknak legalább a fele ott haladt az elsõ vonalban, a sérült tankok is csak kisebb javításra szorultak. A harckocsik legfeljebb annyi idõre álltak meg, hogy megtankoljanak az út menti benzinkutaknál vagy hogy megfejjék a legelészõ teheneket. Természetesen fizetés nélkül indultak tovább. A napi 60-70 kilométert haladó gépesített egységek messze maguk mögött hagyták a szárnyaik biztosítására hivatott gyalogságot. Ez komoly aggodalommal töltötte el a német fõparancsnokságot, amely május 17.-én megállítja az elõnyomulást és csak a gyalogság beérkezése után, május 26.-án engedélyezi a folytatást. Rommelt ezt követõen is többször utasították megállásra, de õ már fütyült rá. Késõbb arra hivatkozott, hogy kommunikációs problémák miatt nem kapta meg a parancsokat. Valójában nem akarta elszalasztani a meglepetésszerû elõretörés kínálkozó lehetõségét.
Rommel folytatta az elõnyomulást, a német egységek közül legdélebbre hajtva végre az átkarolást Abbeville-on és Rouen-en keresztül, majd június 10.-én Dieppe környékén elérte a Csatornát. Június 17.-én Cherbourg brit és francia védõi is megadták magukat Rommelnek.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
szerk 2010 June 23, Wednesday, 09:40:11
a nyári vakáció....
Pinot noir 2010 June 22, Tuesday, 22:42:20
Mi lesz a következõ?
szerzõ 2010 June 22, Tuesday, 22:00:27
A szokásos 2-3 hét. Meg az elmúlt 30 évben olvasottak.
Pinot noir 2010 June 22, Tuesday, 21:54:37
Van benne munka, meddig írtad?
szerzõ 2010 June 22, Tuesday, 20:27:21
Tudod, van egy mondás: "legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység".
érdeklõdõ 2010 June 21, Monday, 09:14:11
Gratulálok az íráshoz, pontos és hiteles. Nekem kifejezetten tetszenek a beszúrt anekdoták. Különösen a Foch marsall titkait felfedõ. Körülbelül azon a szinten állt a francia katonai doktrína és hadseregszervezés. Ebbõl is látható, hogy a gyõztes sohasem üldögélhet az egykori babérjain, mert az nagyon megbosszulja magát. Így történt meg ez a franciákkal ez a II.VH-ban.