5. lap. �sszesen 6.
SzövetsĂ©gesek: egy világháborĂşval lemaradvaA szövetsĂ©gesek - kĂĽlönösen a franciák - közben tipikusan elsõ világháborĂşs stratĂ©giában gondolkodtak. A kor általános gondolata volt az erõdvonal-rendszer kiĂ©pĂtĂ©se, amivel elkerĂĽlhetõnek tartották az elsõ világháborĂş megismĂ©tlõdĂ©sĂ©t. AndrĂ© Maginot (1877-1932) francia hadĂĽgyminiszter javaslatára 1927-1932 között a francia-nĂ©met, az olasz-francia Ă©s a francia-luxemburgi határon korszerĂ» erõdrendszert Ă©pĂtettek ki, mely kĂ©sõbb a
Maginot-vonal nevet kapta.
Teljes hossza 350 km, költségvetése összesen ötmilliárd frank volt, annak ellenére. Minden más európai védõvonalnál erõsebb, korszerûbb volt, fõleg az Elzász-térségben. Az általában 2 km mélységû védvonal itt elérte a 20 km mélységet is. Erõdökbõl és az erõdök között húzódó föld alatti járatrendszerbõl, valamint az ezeket ellátó hátországi infrastruktúrából állt. Az erõdök alsó szintjein képezték ki a legénységi körleteket, kórházakat, lõszerraktárakat.
A franciák tehát jĂłl kiĂ©pĂtett vĂ©delmi állásaikban várták a nĂ©met támadást, majd kifulladása után kĂvántak ellentámadásba lendĂĽlni. A szövetsĂ©ges hadvezetĂ©s biztosra vette, hogy a Wehrmacht nem kĂsĂ©rletezik a Maginot-vonal áttörĂ©sĂ©vel, s mivel az Ardenneket a páncĂ©los- Ă©s a motorizált csapatok számára áthatolhatatlannak tartotta, a nĂ©met támadást - mikĂ©nt az 1914-ben törtĂ©nt - Észak-Belgiumban, a flandriai sĂkságon várta. A hosszĂş tĂ©tlen várakozás a „Furcsa háborĂş" hĂłnapjaiban azonban demoralizálta a francia hadsereget, a katonák harci szelleme kritikus mĂ©lysĂ©gbe sĂĽllyedt.
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!