2. lap. �sszesen 6.
A nĂ©met tervekHitler a „furcsa háborĂş" tapasztalatai nyomán azt remĂ©lte, hogy Franciaország Ă©s Nagy-Britannia belenyugszik gyors hĂłdĂtásaiba, Ă©s Ăgy gyorsan elõnyös bĂ©kĂ©t köthet. NĂ©metországnak erre Ă©getõ szĂĽksĂ©ge volt. A lengyelországi hadijárat során megcsappant nyersanyagkĂ©szleteit csak kĂĽlföldrõl tudta feltölteni Ă©s egyes fegyverfajtákbĂłl a kimerĂĽlt kĂ©szleteket a nĂ©met hadiiparnak pĂłtolnia kellett. Fõ nyersanyag beszállĂtĂłi az 1939. augusztus 19.-Ă©n megkötött kereskedelmi
egyezmĂ©ny alapján a SzovjetuniĂł Ă©s hagyományosan SvĂ©dország voltak. Az elõbbi politikailag kissĂ© kĂnosnak tĂ»nt, az utĂłbbi pedig hamarosan egy eredetileg nem tervezett hadijáratot eredmĂ©nyezett.
A szövetsĂ©gesek várakozásaival ellentĂ©tben a brit tengeri blokád nem okozott komoly károkat a nĂ©met hadigazdaságnak, mivel a kiesõ nyersanyagokat nagyrĂ©szt helyettesĂteni tudta a SzovjetuniĂł 1939 kĂ©sõ õszĂ©tõl mind intenzĂvebbĂ© válĂł szállĂtásaival. A blokád teljessĂ© tĂ©telĂ©hez a francia katonai vezetĂ©s tervezte a nĂ©met ipar ellátásában kulcsfontosságĂş bakui kõolajmezõk bombázását. Az akciĂł kivitelezĂ©sĂ©re azonban a nĂ©met támadás miatt már nem kerĂĽlt sor. Moszkva, amely Ă©rdekelt volt az elhĂşzĂłdĂł háborĂşban Ă©s a nyugati szövetsĂ©gesek gyengĂtĂ©sĂ©ben, nemcsak nyersanyagszállĂtásaival, de Murmanszk környĂ©kĂ©n haditengerĂ©szeti támaszpontok átadásával is hatĂ©kony segĂtsĂ©get nyĂşjtott Berlinnek. A Harmadik Birodalom a háborĂşs propagandában is számĂthatott Moszkvára Ă©s a
Kominternre.
Sztálin a Pravda 1939. november 29-i számában közzĂ©tett nyilatkozatában megállapĂtotta: Franciaország Ă©s Nagy-Britannia támadta meg NĂ©metországot, majd elutasĂtották Hitler bĂ©keajánlatát, s ezzel uralkodĂł köreik viselik a felelõssĂ©get a háborúért. Az 1939 õszĂ©n betiltott francia kommunista párt tagjai szabotázsakciĂłk tucatjait hajtották vĂ©gre a hadiĂĽzemekben.
Hitler 1939. oktĂłber 6.-án bĂ©keajánlatot tett a kĂ©t nyugati hatalomnak. Meg sem várva a választ, oktĂłber 9.-Ă©n Ăşj katonapolitikai irányelvet fogalmazott meg, a negatĂv válasz esetĂ©re. Ez lett a „FĂĽhrer-Anweisung N°6", vagyis a „6. számĂş FĂĽhrer-irányelv". Ez arra a feltĂ©telezĂ©sre Ă©pĂĽlt, hogy NĂ©metország katonai ereje mĂ©g mindig nem elegendõ egy esetlegesen elhĂşzĂłdĂł nyugati hadijárathoz Anglia Ă©s Franciaország ellen, ezĂ©rt korlátozott cĂ©lokat jelölt ki, nevezetesen Hollandia, Belgium Ă©s Luxemburg gyors elfoglalását. Ezzel meg lehetne akadályozni a szövetsĂ©gesek Ruhr-vidĂ©k elleni offenzĂváját Ă©s meg lehetne alapozni egy sikeres, hosszĂş távĂş lĂ©gi Ă©s tengeri háborĂşt Nagy-Britannia ellen. Az irányelv nem számolt egĂ©sz Franciaország megszállásával, de annáll inkább az Ă©szak-franciaországi határ menti terĂĽletek gyors elfoglalásával.
Hitler bĂ©keajánlatát azonban oktĂłber 10.-Ă©n Nagy-Britannia, majd oktĂłber 12.-Ă©n Franciaország is viszautasĂtotta. Ekkor Franz
Halder vezérezredes, az
OKH (Oberkommando des Heeres, a hadsereg fõparancsnoksága) vezĂ©rkari fõnöke bemutatta Hitlernek a nyugat hadijárat, a „Fall Gelb" azaz a „Aufmarschanweisung N °1" elsõ hadmĂ»veleti terveit. Ez az elsõ világháborĂşs
Schlieffen-terven alapult, vagyis egy meglepetĂ©sszerĂ» frontális támadás Belgiumon keresztĂĽl, bekerĂtve a francia hadsereget, feláldozva várhatĂłan fĂ©lmilliĂł nĂ©met katonát. Ráadásul ennek csak korlátozott cĂ©lja lehetett, a szövetsĂ©gesek visszaszorĂtása a Somme folyĂł mögĂ©. Hitler nem lelkesedett ezĂ©rt a tervĂ©rt. Ăšgy vĂ©lte, hogy NĂ©metország ereje csak 1942-re lehet elĂ©gsĂ©ges egy Franciaország ellenei nagy támadáshoz.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!