A plakåton Robert Pattinson egy helyes lånnyal (Emilie de Ravin), a fejßk fÜlÜtt pedig nagy betÝkkel EmlÊkezz råm.  TÜkÊletes indítås egy romantikus kis filmhez, aminek a fþszerepÊben az aktuålis tini kedvenc tßndÜkÜlhet.

De a látszat csal és az elsõ pár percben erre azonnal rá is jön a nézõ.  A romantikus film besorolás annyiban megállja a helyét, hogy két fiatal kapcsolata az apropó élettörténetük megismerésére.  Magának a szerelmi szálnak a megformálása hagy maga után kívánnivalót, hiszen nem több a jól ismert, hatásvadász jelenetek egymásutániságánál. Ám a két fõhõsünk karaktere már kicsit sem követi a jól kitaposott ösvényt. Mindkettejük életére sötét felhõként vetül egy-egy tragédia, amely még a legboldogabb pillanatokban is érzõdik. A film még is jól példázza, hogy az emberi lélek igen is képes újrakezdeni.  A film egyik központi motívuma, egy Gandhi idézet, mely szerint bármit teszünk az életben, nincs jelentõsége, de fontos, hogy megtegyük.  Ez a gondolat egy plusz jelentéstartalommal ruházza fel a fõhõsünk minden cselekedetét. A fõ konfliktus apa és fiú közt található, melynek során Tyler (Robert Pattinson) mindent igyekszik elkövetni, hogy az arrogáns apja (Pierce Brosnan) több idõt töltsön a kishúgával, aki különleges tehetséggel rendelkezik a festészetben. Érzésem szerint inkább egy drámával állunk szemben. Tyler bátya öngyilkos lett és ezért az apját hibáztatja, míg a húga állandó atrocitásoknak van kitéve, mivel a mûvészi hajlamai miatt nem fogadják be társai, ezt pedig tetézi, hogy az apjuk részérõl nem kap elég szeretetet. Fõhõsünk ebben a környezetben agonizál, amikor is egy fogadás által megismerkedik Allyvel, aki viszont apja túlzott féltésétõl és annak emlékétõl szenved, hogy szemtanúja volt édesanyja halálának. Kapcsolatuk kölcsönös menedékként szolgál számukra. A film képi megformálása rengeteg utalással van tele, így könnyen elsiklik felettük az ember, ám a történet végére a kis mozaikdarabok garantáltan össze állnak.

A cím Êrtelmezhetþ, úgy is, hogy a fþszereplþk åltal megannyi módjåt låthatjuk annak, hogy hogyan emlÊkszßnk azokra, akiket elvesztettßnk. Ám a film csúcspontjåul szolgåló jelenet åtÊrtelmez mindent. Hiszen åltala a filmkÊszítþi egy gyÜnyÜrÝ Ês rendkívßl szemÊlyes emlÊket ållítanak egy vilågot megråzó tragÊdia åldozatainak. Mindemellett pedig ismÊt felmerßlnek a nÊzþben Gandhi szavai: bårmit teszßnk az Êletben, nincs jelentþsÊge, de fontos, hogy megtegyßk.