Miután hazakerült, Pesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE), végezte a latin-francia szakot. Ezt követõen 1940-ben a második Bécsi döntést követõen, mikor Észak Erdélyt visszacsatolták és hirtelen pedagógus hiány lett az országban, 23 évesen Gödöllõre nevezték ki tanárnak, így gyakorló évesen tanított latint, magyart, franciát, és osztályfõnök is volt. Mindemellett 1941-ben pedig megszerezte a diplomáját is. Ezért 2011-ben a Tanár Úr immár rubin diplomával büszkélkedhet majd.

1944-ben katonai behĂ­vĂł ĂŠrkezett a nevĂŠre, Ă­gy kikerĂźlt a frontra GalĂ­ciĂĄba. 1945-ben aztĂĄn szovjet hadifogsĂĄgba esett ĂŠs 16 nap viszontagsĂĄgos utazĂĄs alatt az Ural hegysĂŠg vidĂŠkĂŠre szĂĄllĂ­tottĂĄk Ăľt ĂŠs katonatĂĄrsait. A fogsĂĄgban eltĂśltĂśtt 2 ĂŠs egynegyed ĂŠv utĂĄn vĂŠgre hazatĂŠrhetett. GĂśdĂśllĂľre kerĂźlt vissza, a francia ĂĄltalĂĄnos iskola igazgatĂłjakĂŠnt kezdett dolgozni. Itt ismĂŠt egy ĂŠrdekessĂŠgrĂľl emlĂŠkszik meg a pedagĂłgus: kis hĂ­jĂĄn Nicolas Sarkozy ĂŠdesapjĂĄnak az osztĂĄlyfĂľnĂśke lett, hiszen azt az osztĂĄlyt kapta meg haza tĂŠrtekor, amelynek az ifjĂş Sarkozy korĂĄbban 2 ĂŠvig tagja volt, majd kimaradt belĂľle.

Az ĂĄllamosĂ­tĂĄst kĂśvetĂľen az ifjĂş tanĂĄr CsongrĂĄdra kerĂźlt egyhĂĄzi alkalmazĂĄsba. Ez a vĂĄros mĂĄs szempontbĂłl is fordulĂłpontot jelentett KovĂĄcs BĂŠla ĂŠletĂŠben, hiszen itt ismerkedett meg kĂŠsĂľbbi felesĂŠgĂŠvel, aki mindĂśssze 26 ĂŠvesen maradt Ăśzvegyen kĂŠt lĂĄny gyermekkel. HĂĄzassĂĄguk sorĂĄn mĂŠg kĂŠt kĂśzĂśs gyermekĂźk is szĂźletett, kĂŠt fiĂş, akik kĂśzĂźl egyikĂźk jogĂĄszkĂŠnt mĂ­g a mĂĄsik orvoskĂŠnt dolgozik a mai napig.

Csongrád után Székkutas volt a következõ állomás a pedagógus életében, ahol magyart tanított, hiszen sem latint, sem franciát nem lehetett ekkor oktatni. Két év után átkerült Szatymazra, ahova minden reggel átjárt Szegedrõl. Hat évig tanított itt, majd 1962-ben, mikor végre beindulhatott a nyugati nyelvek oktatása (természetesen csak az orosz utáni második nyelvként) Szegeden, a Radnótiban helyezkedett el. Itt eltöltött évei alatt 1965-ben nyílt elõször lehetõsége nyílt arra, hogy Párizsba látogasson 2 hetes tanulmányútra. Majd két évvel késõbb 4 diákkal utazhatott ki egy ifjúsági táborba. Óriási dolog volt ezekben az években a keleti blokkból Nyugatra vinni gyerekeket.

Ezutån 1968-ban pålyåzat rÊvÊn åtkerßlt az egyetemi gyakorlógimnåziumba, a Sågvåriba, ahonnan 14 Êvvel kÊsþbb ment hyugdíjba. A gimnåziumban tÜltÜtt Êvek alatt legfontosabbnak a diåkok órån kívßli foglalkozåsait tartotta, dÊlutåni programokat, francia esteket szerveztek. 

1973 egy Unesco Bizottság érkezett a gimnáziumba, azzal a céllal, hogy csere utakat szervezzenek a két ország között. Így a szervezet támogatásával 5 csere utat sikerült megszervezni abban az idõben, amikor szinte lehetetlen volt nyugatra utazni. Minden alkalommal mintegy harminc diák tudott kijutni Franciaországba ami sokaknak változtatta meg késõbbi életüket és döntéseiket. 

Emellett 1976-tól az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny is tárgyai közé emelte a franciát, így a Ságvári gimnáziumban is megindulhatott az erre való felkészítés. Több éven át innen került ki az országos elsõ helyezett, valamint számos egyéb magas helyezést elérõ diák. Kovács Béla ennek köszönheti, hogy neve a Budapesten is ismertté vált, ahol pedig elismerve munkásságát, elindítottak egy folyamatot az Országos Pedagógiai Intézet és a francia kultúrattasé közremûködésével a francia kitüntetésért. Ezt követõen 3 év múlva az akkor már nyugdíjba vonult tanár megkapta az Akadémiai Pálma Rend lovagi fokozatát. A múlt év végén pedig kiemelkedõ, a francia nyelv és a kultúra területén eltöltött munkássága megbecsüléseképpen átvehette ugyanezen rend parancsnoki fokozatát, átlépve a középsõ fokozatot. A Tanár Úr szerint azonban még ennél is többet ér az ünnepségen megjelent régi tanítványok ragaszkodása.

Kovács Béla egy olyan korban tanult és tanított, amikor a pedagógiai pálya presztízse nagy volt, a tudást és a tekintélyt valóban megbecsülték, nem csak a szülõk, de a diákok is. És ma, amikor úgy tûnik a tanári tekintély leértékelõdik, egy ilyen rangos elismerés talán kifejezi és felhívja a figyelmünket arra, hogy a tanári elhivatottságnál nincs nagyobb és jobban megbecsülhetõ dolog. Nem csak a társadalom gondolkodását formálják, de tudást és a tanulás szeretetét adják gyermekeinknek.