5. lap. �sszesen 9.
Háború Északon1939 tavaszától a brit Admiralitás szemében Skandinávia a Németországgal egy jövõben kirobbanó konfliktus egyik potenciális hadszínterévé vált. A brit kormány vonakodott még egy szárazföldi konfliktusba bonyolódni a kontinensen. Ezért a németek közvetett meggyengítése érdekében tengeri blokád felállítását tervezték. A német ipar nagyban függött a Svédország északi részén,
Kiruna környékén kitermelt kiváló minõségû vasérctõl, amelyet a norvég
Narvikban hajózták be. A norvég partvidék ellenõrzése pedig még szorosabbra vonta volna a gyûrût Németország körül.
Természetesen a németek is rájöttek erre. 1939. októberében a Kriegsmarine fõparancsnoka, Erich Raeder vezértengernagy felhívta Hitler figyelmét a norvégiai brit bázisok esetleges létrehozása jelentette veszélyre és felvetette annak lehetõségét, hogy ezeket a támaszpontokat Németországnak kellene megszereznie. A Reader érvelése szerint Norvégia birtoklása lehetõvé tette volna az Északi-tenger ellenõrzését, és ugródeszkául szolgálhatott volna a Nagy-Britannia elleni további hadmûveletekhez ugyanakkor ez tartósan biztosítaná a létfontosságú svéd vasérc Németországba szállítását. Ráadásul a norvég partvidék fjordjainak labirintusa kiváló búvóhely lehet a szövetségesek szállítási útvonalait támadó tengeralattjárók és felszíni hadihajók számára. Azonban ezidõtájt Hitler és az OKW, Wehrmacht fõparancsnoksága még nem mutatott különösebb érdeklõdést a terv iránt.
November végén Winston Churchill, a brit háborús kabinet újonnan kinevezett haditengerészeti minisztere, a norvég vizek elaknásítását javasolta. Ezzel kikényszeríthették volna, hogy a vasércszállító hajók az Északi-tenger nyílt vizein haladjanak át, ahol ki lettek volna szolgáltatva a Királyi Haditengerészet egységeinek. Neville Chamberlain miniszterelnök és Lord
Halifax külügyminiszter azonban elutasította az ötletet, mivel tartottak a semleges országok - többek között az Egyesült Államok - ellenséges reakciójától.
A Finnország és a Szovjetunió között 1939 novemberében kitört
téli háború apropóján Churchill újra elõhozakodott az aknazár tervével, de ismét sikertelenül. December folyamán Nagy-Britannia és Franciaország komoly tervezésbe fogott a finnek megsegítése érdekében. Ezen elképzelések értelmében csapatok szálltak volna partra Narvikban, hogy Svédországon keresztül Finnországba jussanak. Mellesleg így lehetõség nyílt volna a svéd vasércbányák elfoglalására is. A terv elnyerte Chamberlain és Halifax támogatását, azonban a norvégok és a svédek mereven elzárkóztak és fegyveres ellenállással fenyegetõztek. A tervek kidolgozása ugyan folytatódott, ám a hadmûvelet ürügye megszûnt, amikor 1940. március 12.-én Finnország békét kért.
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!