7. lap. �sszesen 10.
A Vörös Hadsereg egységei elõnyomulásának tengelye Berlin középpontja felé délkeleti irányból a Frankfurter Allee volt, amely az Alexanderplatz-nál ért véget. Délrõl Sonnen Allee-n át a Potsdamerplatz felé törtek elõre a csapatok a Reichstag irányában. A leghevesebb harcok a városközpont bevételéért folytak, az Alexanderplatz-tól a Moltke hídig, ahol már háztól-házig tartott szinte a test-testelleni küzdelem. A legelszántabb ellenállást az SS-be toborzott idegenek tanúsították, akik nem csak ideológiai okokból voltak motiváltak, hanem mert tudták, ha fogságba esnek, az a halállal lehet egyenlõ a számukra.
A Moltke híd Berlinben
Április 28.-án a nap végére a 3. csapásmérõ hadsereg egységei bejutottak a Reichstag környéki kerületbe.
Április 29.-én éjszaka az elsõ vonalban küzdõ szovjet zászlóaljak elfoglalták a Moltke hidat.
Április 30.-án hajnalban, véres harcokban sikerült bevenni az ostromlott birodalmi belügyminisztérium és a Gestapo épületét, amely siker már megnyitotta az utat közvetlenül a Reichstag felé. A birodalmi gyûlés romos épület az 1933-ban történt felgyújtását követõen már nem volt használatban, ugyanakkor a védekezõk számára jó fedezékül szolgált. Mindkét fél tisztában volt azzal, hogy a parlament romjai bevételének vagy megtartásának mindenekelõtt szimbolikus jelentõsége lehet.
A Brandenburgi kapu a harcok után
21 óra 30 perckor a Vaszilíj Mitrofanovics
Satyilov vezérõrnagy
150. lövészhadosztálya karöltve a 171. lövészhadosztállyal, amelyet Alekszej Inatyjevics
Nyegoda ezredes vezetett, rohammal elfoglalták a birodalmi gyûlés épületének nagy részét. A bennrekedt hitleri német alegységek kemény ellenállást tanúsítottak. A
Vörös Hadsereg katonáinak szabályosan meg kellett verekedniük velük minden egyes helyiség birtokba vételéért.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
amateur szerzõ 2010 May 09, Sunday, 13:48:50
Köszönöm. Valóban hosszú, de sok részletet kihagytam így is. A hadtörténeti és katonai szakmai hûség ennél több kivágást már nem engedett meg. A képek számát sem szerettem volna csökkenteni az objektivitás érdekében. Ugyanis e téma sok szubjektivitást eleve nem enged meg. Örülök, hogy méltó módon lehetett megemlékeznünk az európai gyõzelem napjáról, amely sok szövetséges (és német) katona életébe került feleslegesen, de nem hiábavalóan. Egyszer minden nemzetnek el kellene komolyan gondolkodnia, mi is volt a szerepük e háború kitörésében.
Pógár 2010 May 09, Sunday, 13:05:29
Kicsit hosszú, de élvezetes és tanulságos írás. Sehol sem találtam ilyen részletes összefoglalót a sajtóban, de még a történelemmel foglalkozó portálokon és blogokon sem. Gratulálok!