A végsõcél: Berlin II.
Csenke László
2010 May 09, Sunday
A II. Világháború fõ irányának utolsó európai csatái a berlini támadó-védelmi hadmûvelet során zajlottak. A hitleri birodalmat lerombolták. Németország végül újjászületett, ahogyan a „valkûrök” szerették volna. A világrend megváltozott.
|
5. lap. �sszesen 10. A várostól nyugatra a 20. gyalogos hadosztály rendezkedett be. Északon a 9. ejtõernyõs hadosztály védte a várost. Berlintõl észak-keleti irányban a Müncheberg páncélos hadosztály foglalta el körletét. A német harmadik birodalmi fõváros délkeleti szektorában a templehofi repülõtértõl keletebbre a 11. SS Nordland önkéntes páncélgránátos hadosztály ásta be magát. A tartalékot a gyalogság 18. páncélgránátos hadosztálya képezte, amely Berlin központi kerületében várt feladatra.
Védõk a harc szünetében
Április 23-án elkeseredett harcok folytak a támadás és a védelem valamennyi irányban. A 3. csapásmérõ hadsereg 9. lövész hadteste, Ivan Pavlovics Roszlíj vezérõrnagy vezetésével érte el a legnagyobb sikert, amikor is, miután menetbõl átkelt a Spree folyón, bevette az elõvárosi Karlshorst kerületet. (Jegyezzük meg, a kerület történelmi jelentõsége mégsem ennek a harcnak lett a következménye.) Ahogyan közeledtek a támadó szovjet csapatok a városközpont felé, úgy lassult le támadásuk üteme. Berzarin tábornok 5. csapásmérõ hadserege és Katukov 1. harckocsi gárdahadserege délkeletrõl ostromolta Berlint. Miután sikeresen elhárították a német 56. páncélos hadtest ellentámadását, másnap estére elérték az S-Bahn vasúti gyûrûjét a Teltow-csatorna északi partján.
A Spree folyó Berlinben
Április 24.-én az 5. csapásmérõ hadsereg egységeinek súlyos harcok árán sikerült megközelíteni a városközpontot.
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
amateur szerzõ 2010 May 09, Sunday, 13:48:50
Köszönöm. Valóban hosszú, de sok részletet kihagytam így is. A hadtörténeti és katonai szakmai hûség ennél több kivágást már nem engedett meg. A képek számát sem szerettem volna csökkenteni az objektivitás érdekében. Ugyanis e téma sok szubjektivitást eleve nem enged meg. Örülök, hogy méltó módon lehetett megemlékeznünk az európai gyõzelem napjáról, amely sok szövetséges (és német) katona életébe került feleslegesen, de nem hiábavalóan. Egyszer minden nemzetnek el kellene komolyan gondolkodnia, mi is volt a szerepük e háború kitörésében.
Pógár 2010 May 09, Sunday, 13:05:29
Kicsit hosszú, de élvezetes és tanulságos írás. Sehol sem találtam ilyen részletes összefoglalót a sajtóban, de még a történelemmel foglalkozó portálokon és blogokon sem. Gratulálok!