5. lap. �sszesen 6.
Kuribajasi volt a legmagasabb rangú japán tiszt a második világháború idején, aki egy személyesen vezetett támadás során halt hõsi halált, nem pedig a vonalak mögött követetett el
szeppukut. Icsimaru
Tosinoszuke altengernagy túlélte az ütközetet, de súlyosan megsebesült. Másnap egy közeli barlangban öngyilkos lett.
Kuribajasi Tadamicsi altábornagy és katonái emlékére álljanak itt a fõhadiszállásnak küldött búcsútáviratát záró, a hagyományoknak megfelelõen általa költött dzsiszei, azaz gyászvers sorai:
„ SzomorĂş hõsi halált halni ĂĽres puzdrával, tárral,
belebukva a ránk rótt nagy feladatba.
De mĂg nem vĂ©geztem ellenemmel,
testem el nem enyészhet a földben.
Biz' én hétszer is újjászületek,
s azonmĂłd kardot szegezek.
Hiába növi be undok dudva e szigetet,
egyetlen gondom a császári haza lesz!"
Az ĂĽtközet vĂ©gĂ©re mintegy 20000 japán katona Ă©s tengerĂ©sz holtteste borĂtotta Ivo Dzsimát. A közel 3000 tĂşlĂ©lõ közĂĽl mindössze 216-an jöttek elõ Ă©s adták meg magukat, a többi Ă»zött vadkĂ©nt bujkált tovább. Akik nem tudták rászánni magukat, hogy öngyilkosságot kövessenek el, nappal a barlangokban Ă©s a megmaradt alagutakban rejtõztek el, Ă©jszaka pedig portyázásokkal nyugtalanĂtották az amerikaiakat. HĂłnapokig tartott mĂ©g ezeknek a csoportoknak a felszámolása. Azokat, akik vĂ©gĂĽl megadták magukat, meglepte az amerikaiak egyĂĽttĂ©rzĂ©se, Ă©s az, hogy a japán propagandával ellentĂ©tben nem golyĂłt kaptak a fejĂĽkbe, hanem vizet, Ă©lelmet, kávĂ©t Ă©s cigarettát. Az utolsĂł kĂ©t bujkálĂł katona, Jamakage
Kufuku és Macsudo Linsoki csak 1949. január 6.-án (más források szerint 1951-ben) adta meg magát. Valójában ekkor lett vége a csatának.
Az amerikaiak is sĂşlyos vesztesĂ©geket szenvedtek, a közel 7000 halott Ă©s több mint 19000 sebesĂĽlt tengerĂ©szgyalogos mellett több, mint 300 tengerĂ©szt is vesztettek. Ă–sszehasonlĂtásul: az amerikai áldozatok száma nagyobb volt, mint a szövetsĂ©gesek halottakkal Ă©s sebesĂĽltekkel egyĂĽtt kb. 10000 fõs vesztesĂ©ge a normandiai
partraszállás során. Ivo Dzsima volt az egyetlen olyan csata a Csendes-Ăłceáni hadszĂntĂ©ren, ahol az amerikai vesztesĂ©g meghaladta a japánokĂ©t, bár az is igaz, hogy háromszor annyi japán katona halt hõsi halált, mint az amerikai.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Szerzõ 2010 April 09, Friday, 19:16:03
Petya: Nem revizionista vonal, hanem hanem keserû káröröm. Nem Trianonért, hanem Lengyelország cserbenhagyásáért. A franciák és az angolok legnyagyobb szemétségéért.
pétervári 2010 March 28, Sunday, 12:33:17
Petya: legszebb öröm a káröröm, bár szĂvhattak volna többet is annak idejĂ©n, most meg (ejtsd. francul) Szarkozi bocsánatot is kĂ©rhetne az egykori tĂşlkapásokĂ©rt, az egy lovagias tett lenne - ugyebár? Ha már szĂĽlei Ăşgy döntöttek, hogy elmennek e vidĂ©krõl.
Petya 2010 March 27, Saturday, 12:37:02
Revizionista vonal?
pétervári 2010 March 27, Saturday, 08:52:51
Érdeklõdéssel várom az újabb cikket. A téma magáért beszél valóban.
Szerzõ 2010 March 26, Friday, 21:09:10
Köszönöm. A következõ: Franciaország bukása 70 Ă©vvel ezelõtt. 1940. május 10.- jĂşnius 22. RendkĂvĂĽli Ă©lvezettel Trianonra gondolva....
pétervári 2010 March 26, Friday, 19:59:46
Gratulálok! Mirõl szól majd a következõ cikk?