Olykor szégyenletesen erõs vonzás a semmittevéshez, méla kórba hajló renyheség. Miközben Dan Brown arról beszél: 6 évig dolgozott az Elveszett jelképeken, minden reggel 4 órakor kelt és talán 10 napot, ha kihagyott munkás éveibõl... Ennyit dolgozott az Elveszett jelképekért.
De akkor mennyit güzült Shakespeare? Petõfi meg csak írta a verseket, szakmányba. Igaz, ezek zseniális mûvészek voltak, földi angyalok, nem mesteremberek.
***
Mind gyakrabban kihagyva a napi újságolvasást, a tûnõdést egy-egy írás fölött. Ó, mind gyakrabban pöknél a pártjaik iránt lelkesülõ hívõk és megélhetésükért harapó, néha küldetés-tudatos, máskor csak cinikus, igen ritkán nagyformátumú politikusok gerjesztette hullámzásra... és igriceikre. Pökni a kijelölt medencére, melyre néhány beavatott pártember felügyel.
Ma már olykor egész nap veled marad az éjszakai álmodozás, arról a kora avar kori halászról, aki azt az óriás halat fogta a Tiszán, vagy inkább az õt, soha sem fogod megírni, bár talán megesett...
***
Lassan megérsz a szavak elõtti világra. Éjjel egy fényes folt a falon, de nem látni a Holdat. Kilesve az ablakon, elõzmény nélkül csap szembe földöntúli jeges fénye. Szavak nélküli rémület. Az Ember örökre földlakó marad. Most már nem húzódok el, ha az életkoromról esik szó, mert ennyit már megértem! Na, mennyit is? Akirõl kérdezett, az 5 évvel fiatalabb nálam, szóval én már beléptem a 87.-be! Volt ugyan egy s más, szívmûtét is, de nincs miért panaszkodni. Mosolyogva, elégedetten válunk el a megállóban. Imádkozni megy hittestvéreihez.
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!