Idén nyáron lehetõségem nyílt egy hónapot eltölteni gyakornokként az Európai Kézilabda Szövetségnél (EHF) Bécsben, Erasmus ösztöndíjjal. A gyakorlat ideje alatt részt vettem két szemináriumon, valamint a gyõri Nõi Junior Kézilabda Európa-bajnokságon is, és egy hátizsáknyi élménnyel, tapasztalattal tértem haza.
A cikk címeként választott részlet Darvasi László egyik novellájából való, és egy szurkolóról szól, aki berohant a pályára „...ám ahogy a kezdõkörbe ért, elbizonytalanodott, a fejét fogta, úristen, mennyire más innen minden, innen belülrõl. A fickó leült a fûre, édes istenem, ez nem is ugyanaz a játék." Bár a novella nem kézilabdáról, hanem fociról szól, az EHF-hez egyszerû szurkolóként és sportkommunikátor szakos hallgatóként bekerülve idõnként én is azt éreztem, hogy nagyon más minden belülrõl. Annak ellenére, hogy néha elbizonytalanodtam, és a fejemet fogtam, ez volt életem egyik legjobb, legtanulságosabb, legeseménydúsabb nyara - nem is igazán tudom, hogy mit emeljek ki a sok élmény közül.
Kezdjük például az elsõ nappal. Kiutazás elõtt érdeklõdtem, hogy milyen ruhában kell mennem dolgozni, erre a válasz az volt, hogy bármilyen csinos ruha megfelel, ami nem strandra való. Megérkeztem, csöngettem, és mint utóbb kiderült, egy IT-s munkatárs nyitott ajtót: strandpapucsban, pólóban, rövidnadrágban. Tehát ez nem az a hely, ahol öltönyben és kiskosztümben járnak dolgozni - mégiscsak egy sportszervezetrõl van szó. Természetesen a fõtitkár és a marketingigazgató nem strandpapucsban közlekedett, és ha valamilyen alkalom adódott (pl. sorsolás), akkor az azon résztvevõ imént említett informatikus kolléga sem.
A munkatársak többnyire barátságosak és segítõkészek voltak, bár még könnyebben barátkoztam volna, ha németül nem csak alapfokú tudással rendelkezem. A mindennapi kommunikáció az irodában nagyobb részt németül folyik, mert a legtöbb nem német anyanyelvû dolgozó jól beszéli a nyelvet. Hiányos némettudásom miatt én azonban azon kevesekhez csatlakoztam, akik angolul kommunikáltak. Kivéve természetesen a magyar kollégával, Nemcsik Balázzsal. Tõle szakterületén, a szervezeti kommunikáción kívül is sok érdekes információt megtudtam az EHF-rõl.
Hogy pontosan milyen feladatokban vettem részt? A Methods & Development részlegnél töltöttem a gyakorlatot, ahol többek között a (tovább)képzésekkel és a strandkézilabdával foglalkoznak. Õk koordinálják például az EHF CAN-t (Competence Academy & Network), melynek célja, hogy különféle képzésekkel biztosítsák a kézilabdaéletben tevékenykedõ szakemberek megfelelõ felkészültségét, legyen szó akár edzõkrõl, sportolókról vagy tisztségviselõkrõl.
A Handball at School programmal szintén õk foglalkoznak, és próbálják népszerûsíteni a kézilabdát az iskolákban. Mindhárom tevékenységben volt alkalmam kivenni a részem, bár nem én kaptam a legizgalmasabb feladatokat. Ezen nem lepõdtem meg, mivel voltam már gyakornok itthon is. Úgy érzem egész hõsiesen tûrtem a fénymásolást, és a több száz mappa összeállítását, melyeket majd iskolákba fognak elküldeni. Õszintén szólva nem bánom, hogy a csomagok postázására nem került sor, míg ott voltam. Az unalmasabb és mechanikusabb munkák közben azzal vigasztaltam magam, hogy azért mégiscsak az EHF irodában fénymásolok, és hogy tudtam, ez is hozzá tartozik az itt dolgozók munkájához - ha éppen nincs gyakornokuk, akkor a fõállású dolgozók csinálják ugyanezt.
Most pedig következzenek az érdekesebb feladatok, és az izgalmasabb események. A kint tartózkodásom ideje alatt két kurzust is szervezett az EHF, az egyiket olyan szakembereknek, akik elõadásokat tartanak az EHF képviseletében (EHF Lecturers' Seminar), a másikat pedig edzõknek, akik fiatal csapatokkal foglalkoznak (EHF Youth Coaches' Course). Elõbbi egy két napos szeminárium volt Bécsben az egyik hétvégén, melyre összefoglalókat állítottam össze a különféle kurzustípusokról, valamint prezentációkat is készítettem (az egyiket éppen Sinka Lászlónak, aki a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, továbbá az EHF Végrehajtó Bizottságának tagja, és a Strandkézilabda Bizottság elnöke). Mivel az elõkészítésben részt vettem, arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan is zajlik ez a szeminárium, így megkértem a fõnökeimet, hogy részt vehessek ezen az elsõ nap délelõttjén. Persze az is motivált, hogy tudtam, lesznek magyar résztvevõk. Nagyot is néztek, mikor bemutattak nekik, és mivel így kiderült, hogy 24-bõl 6-an vagyunk magyarok, valaki viccelõdött is azzal, hogy majd javasolni fogja a magyar nyelv hivatalossá tételét. Most pedig álljon itt a magyarok névsora, akikkel volt alkalmam találkozni, beszélgetni: a korábban már említett Sinka László mellett ott volt Andorka Sándor, az EHF Játékvezetõi Bizottságának elnöke és Versenybizottságának tagja; Marczinka Zoltán, az MKSZ utánpótlással és strandkézilabdával foglalkozó szakmai igazgató-helyettese; Neukum Tamás, aki idén az olasz nõi válogatottal megnyerte a Standkézilabda Európa-bajnokságot. Pick Szeged szurkolóként azonban leginkább Kovács Péter jelenléte vonzott erre a szemináriumra, hiszen a szakember, aki jelenleg a török szövetség szakmai igazgatója, 2003 és 2006 között a szegedi csapat edzõjeként tevékenykedett. Volt is alkalmam kifaggatni, hiszen én is a résztvevõkkel tarthattam ebédelni, ahol többek között Kovács Péter és Neukum Tamás szomszédságában ültem.
A korábban említett másik kurzusra (EHF Youth Coaches' Course) augusztus 19-e és 23-a között került sor Gyõrben, miközben ott javában zajlott a Nõi Junior Kézilabda Európa-bajnokság. A nemzetközi továbbképzõkurzusra négy kontinens 19 országából érkezett 76 résztvevõ az elméleti elõadásokat a hotelban hallgatta meg, a gyakorlatiakat pedig egy iskola tornatermében, ahová busszal vitték õket. Itt férfi ifjúsági válogatottunknak vezényeltek érdekes edzéseket az elõadók, a napokat pedig kisebb csoportos megbeszélések zárták. (Zárójelben megjegyezném, hogy ennek a bizonyos ifjúsági válogatottnak tagja Kupcsik Bálint is, aki ettõl az idénytõl kezdve a Pick Szeged csapatát erõsíti). A program része volt az EB elõdöntõinek és döntõjének megtekintése is. A helyszínen engem Marczinka Zoltán kalauzolt körbe a színfalak mögött. Gyõrben ugyanis újra találkoztam majdnem az összes, föntebb már említett, magyar vezetõvel és edzõvel, és nagyon jó volt, amikor mosolyogva üdvözöltek, már mint ismerõst.
A program szakmai része is érdekes volt, de a „Gyõr at night" fantázianév alatt végrehajtott félig városnézést, de inkább sörözést/borozást is meg kell, hogy említsem. Felejthetetlen marad az egyik iráni résztvevõ szülinapjának az ünneplése ajándékostól és táncversenyestõl, valamint a „nem akárkikkel" pálinkázás egy koleszszobában. Ezen a bizonyos szülinapon önként jelentkezõk hiányában üvegpörgetéssel választottuk ki az elsõ táncos pár tagjait, késõbb pedig az egyik iráni edzõ vált mûsorvezetõvé, és õ alakította ki a párokat. Az EHF és az MKSZ képviselõibõl álló zsûri alkalmanként papír zsebkendõk segítségével pontozott, de ettõl függetlenül nagy nehezen sikerült rávenni õket a részvételre is. Végül kiválasztották a legjobb nõi és a legjobb férfi táncost, akik egy-egy plüssállattal gazdagodtak. Bár sajnos nem én lettem a legjobb nõi versenyzõ, az egyik plüssállat most mégis az én szekrényemen üldögél, mivel megkaptam ajándékba a mûsorvezetõtõl, akit a legjobb férfi táncosnak kiáltottak ki. Az irániak egyébként is elhalmoztak bennünket szervezõket ajándékokkal, úgyhogy a plüssállat mellett ott áll még a szekrényen egy mécsestartó és egy kis tükör is.
Utólag azt mondom, hogy az izgalmasabb feladatok és a kurzusokon való részvétel mellett még fénymásolni és mappákat pakolni is megérte, mert szívesen mutogattam itthon az EHF-tõl kapott értékelést, amit a munkámról írtak. Az értékelés mellett tõlük is kaptam még ajándékokat. Amikor a Methods & Development részleg vezetõje ellátogatott Gyõrbe az EB elõdöntõire, hozott nekem egy Adidas hátizsákot, benne egy pólóval, rövidnadrággal és törölközõvel. Számomra átvitt értelemben abban a hátizsákban benne volt minden, amit az alatt az egy hónap alatt tapasztaltam és tanultam - az EHF-rõl és magamról is. Jó érzés volt, amikor a napokban munkahelyet keresve aktualizálnom kellett az önéletrajzom, és kibõvíthettem azt egy EHF-es gyakorlattal. Csak remélni tudom, hogy ez az én esetemben lerövidíti majd azt az idõt, amit általában egy pályakezdõ álláskereséssel tölt.
Forgó Nóra
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!