5. lap. �sszesen 5.
Az 1942. augusztus 7. és 1943. február 7. között a Salamon-szigeteknél több fázisban, a szárazföldön, a levegõben és a tengeren megvívott
guadalcanali csata döntõ változást hozott a háború menetében: itt indult meg az a szövetséges offenzíva, amit a japán hadvezetés már nem tudott megállítani, és ami végül elvezetett Japán kapitulációjához. A Midwaynél aratott elsõ gyõzelem után itt vették át a szövetségesek a kezdeményezést.
A hadjárat során elszenvedett veszteségeket Japán már nem volt képes kiheverni. A Midwaynél elvesztett repülõgép-hordozók és pilóták után a flotta további, pótolhatatlan veszteségeket szenvedett hadi- és fõképp szállítóhajókban. Nagyok voltak az amerikai anyagi veszteségek is, de azokat a beinduló hadiipar könnyedén pótolta. Jamamoto fenntartásai kezdtek beigazolódni. Elveszett a japán katona legyõzhetetlenségének mítosza is, amit a háború kezdetén aratott hihetetlen sikerek alapoztak meg. A védekezõ japánok ugyanakkor szinte az utolsó emberig kitartottak a túlerõvel szemben, 30 ezer fõs emberveszteségük ötszöröse volt az amerikaiakénak.
Alapos felkészülés és erõkoncentráció után 1944. nyarán a szövetségesek elérkezettnek látták az idõt az átfogó ellentámadásra. 1944 májusában az amerikaiak megtámadták az Új-Guinea északi részén fekvõ Biak szigetét, mely a Fülöp-szigetek visszafoglalására irányuló hadmûvelet elsõ lépése volt. A támadás a Marianna-szigetek felé folytatódott. A japán ellentámadáshoz
Ozava Jiszaburo tengernagy vezetésével érkezõ flotta négy nagy repülõgép-hordozójáról 326 gép szállt fel Marc Andrew
Mitscher altengernagy csapásmérõ egységének elpusztítására. A kialakuló hatalmas légicsatában június 19.-én a japánokénál már jóval korszerûbb és erõsebb vadászgépekkel repülõ amerikai pilóták 219 japán gépet lõttek le mindössze 30 repülõjük elvesztése mellett. Ez a csata késõbb a „Marianna-szigeteki nagy pulykavadászat" néven vált híressé.
Ugyanaznap az amerikai tengeralattjárók két japán hordozót is elsüllyesztettek, a rákövetkezõ napon pedig a zuhanóbombázók a tenger fenekére küldtek egy harmadikat is. A csata végére a japánoknak mindössze 35 repülõgépe maradt. A japán haditengerészeti légierõ lényegében megszûnt létezni.
A szövetségesek június-november folyamán elfoglalják Mariana-szigeteket és Palau szigetcsoportot. Ezzel stratégiai fontosságú légitámaszpontokra (Saipan, Tinian, Guam, Peleliu) tettek szert.
1944 októberében 20.-án megindul a hatalmas amerikai inváziós flotta a Fülöp-szigetek felszabadítására. MacArthur betartotta ígéretét: visszatért. A közel 200 ezer tengerészgyalogos partraszállását Leyte szigetén tervezték. Végsõ kétségbeesett kísérletként a japán flotta maradéka megpróbálta visszaverni a támadókat.
Itt, a Leyte-öbölben vívta meg október 23. és 26. között az Egyesült Államok 3. és 7. flottája, valamint a Japán Császári Haditengerészet a világtörténelem eddigi
legnagyobb tengeri csatáját. Bár többször is bizonytalannal látszott a végkimenetel, az amerikai erõk végül fölényes, megsemmisítõ gyõzelmet arattak.
A japánok október 25.-én itt vetették be elõször kétségbeesett, végsõ próbálkozásként az öngyilkos
kamikaze bombázókat.
A japán flotta
elvesztette hadihajóinak színe-javát. A csatát túlélõ nagy japán hadihajók üzemanyag hiányában a háború további részében nem hagyták el kikötõiket és nem vettek részt érdemi harcokban. A Fülöp-szigetek elvesztésével Japán számára elérhetetlenné vált a Délkelet-Ázsiában meghódított területek nagy része, és az onnét származó, kulcsfontosságú nyersanyagok, különösen az olaj. Innen már nem volt visszaút.
A Saipan, Tinian Guam és Peleliu szigeten kiépített amerikai légibázisokról a
Boeing B-29-es „Superfortress" stratégiai nehézbombázók immár elérhették a Japán anyaország szigeteit. Innen felszállva bombázhatták a nagyvárosokat, ipari központokat és akár Tokiót is. A távolság azonban még mindig 2500 kilométer volt a célpontoktól. A bombázók hatósugaruk határán mûködtek és a lehetséges bombaterhelés töredékét vihették magukkal. Ráadásul gondok jelentkeztek motorjaik megbízhatóságával is.
Volt azonban félúton egy kicsi, szinte lakhatatlan vulkanikus sziget:
Ivo Dzsima...
Folytatjuk
Források:
Kakehasi Kumiko: Szomorú hõsi halál. Levelek Ivo Dzsimáról. Európa Könyvkiadó, 2008
Walter Lord: Hihetetlen gyõzelem. Zrínyi Katonai Kiadó, 1980
A.J.P. Taylor: A második világháború képes krónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988
Honvédségi Szemle. A Magyar Honvédség központi folyóirata. 63. évf. 1.sz., 2009. január
hu.wikipedia.org
en.wikipedia.org
www.makettinfo.hu
www.mult-kor.hu
www.masodikvh.hu/
secondworldwar.gportal.hu
www.hadakutjan.hu
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
4
5
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!