A nyugat kudarca

A tárgyalások során Franciaország indult jobb helyzetbõl, ugyanis a közös francia-szovjet szövetséges Csehszlovákia területi épségének garantálása kapcsán kezdõdhetett meg a párbeszéd. A szovjetekkel való tárgyalást viszont az a körülmény elég komolyan megnehezítette, hogy a Szovjetunió garantálta volna az adott országok védelmét a nyugati határai mentén a német támadás ellen, ám megfelelõbbnek érzett volna az adott országokban egy belpolitikai változást. Finnország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Románia Törökország és Görögország érthetõ módon tehát nem kért ebbõl a fajta segítségbõl. A brit és francia tárgyalófelek szerint pedig az adott országok belpolitikájába egy ilyen szintû belsõ beavatkozás - és mindezt a német külsõ fenyegetés árnyékában - könnyû prédává változtathatta volna ezeket az országokat mindkét külsõ félnek. Csehszlovákia 1939 márciusában német részrõl történõ megszállása is ezt igazolta, ám a britek és franciák épp ennek hatására próbálták megsürgetni a tárgyalásokat a szovjetekkel, és rávenni Sztálint arra, hogy Lengyelország számára úgy vállaljon területi garanciát, mint azt Nagy-Britannia tette.

A tĂĄrgyalĂĄsok azonban eredmĂŠnytelenek maradtak, ĂŠs augusztus kĂśzepĂŠre nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ vĂĄlt, hogy a nĂŠmetekkel kerĂźl majd tetĂľ alĂĄ a szĂśvetsĂŠgesi szerzĂľdĂŠs. Ennek jelekĂŠnt ĂŠs ezzel az addig folytatott kĂźlpolitika befejezĂŠsekĂŠnt SztĂĄlin Makszim Makszimovics Litvinov kĂźlĂźgyi nĂŠpbiztos helyĂŠre Vjacseszlav Mihajlovics Molotovot nevezte ki, aki elĂľszĂśr a nĂŠmet-szovjet kereskedelmi szerzĂľdĂŠsrĂľl nyilatkozott a megkĂśtĂŠs napjĂĄn, augusztus 19-ĂŠn. Szerinte meg kell majd kĂśtni egy olyan szerzĂľdĂŠst is, melyben "tisztĂĄzni kell a kĂźlpolitika terĂźletĂŠn azokat a kĂŠrdĂŠseket, melyekben a Magas SzerzĂľdĂľ Felek ĂŠrdekeltek".

Ez a nyilatkozat tulajdonkĂŠpp SztĂĄlin elĂľzĂľ nap tartott beszĂŠdĂŠre volt egyenes reflexiĂł, amely szerint a diktĂĄtor a SZK(b)P Politikai BizottsĂĄgĂĄnak ĂźlĂŠsĂŠn Ă­gy vĂŠlekedett: "Az utĂłbbi hĂşsz ĂŠv tapasztalata azt mutatja, hogy EurĂłpĂĄban egy kommunista mozgalomnak bĂŠkeidĂľben nincs elĂŠg esĂŠlye a hatalom megragadĂĄsĂĄra. Egy ilyen pĂĄrt diktatĂşrĂĄja csak egy nagy hĂĄborĂş esetĂŠn lehetsĂŠges."

FranciaorszĂĄg nĂŠmet megszĂĄllĂĄsĂĄt SztĂĄlin ekkor kĂ­vĂĄnatosnak minĂľsĂ­tette, mert "a legyĂľzĂśtt FranciaorszĂĄgban nagyon erĂľs lesz a kommunista pĂĄrt. A kommunista forradalom elkerĂźlhetetlenĂźl kitĂśr, ĂŠs mi ezt a helyzetet kihasznĂĄlhatjuk arra, hogy FranciaorszĂĄg segĂ­tsĂŠgĂŠre siessĂźnk, ĂŠs a szĂśvetsĂŠgesĂźnkkĂŠ tegyĂźk. A tovĂĄbbiakban az Ăśsszes olyan nĂŠp, amely eddig NĂŠmetorszĂĄg vĂŠdelme alĂĄ esett, szintĂŠn a szĂśvetsĂŠgesĂźnkkĂŠ vĂĄlik. A vilĂĄgforradalom kifejlesztĂŠsĂŠre szĂŠles tevĂŠkenysĂŠgi kĂśr ĂĄll elĂľttĂźnk."