Történelmi évfordulók
Párizs bukása 3.
70 esztendővel ezelőtt, Franciaország kapitulációjával véget ért a náci Wehrmacht nyugati hadjárata. Hitler alig több, mint hat hét alatt legnagyobb világháborús győzelmét aratta. Legyőzte és porig alázta Franciaországot.
Párizs bukása 2.
Trianon
Párizs bukása 1.
A végsőcél: Berlin II.
A végső cél: Berlin I
Könyv
Modellek
Leila
Somogyi-könyvtár könyvajánlója
Marton Mária: Tájképre nincs idő
Szegedi írók
Üzenetek egy elsüllyedt vilából
Szabadegyetem - Szeged
Tóth Ágota egyetemi docens előadása
Színielőadások
Mandragóra
Filmleírások
Red
Hírlevél
Hírlevél
Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
Úton
A haragos zöld honában
Kipróbáltuk
Dél-Alföldi szolgáltatók a neten
Programajánló
November 2019
H K S C P S V
282930311 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Piczil Márta: Nem véletlen az ősi szereposztás
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nőket
Relax
Futballmeccsen
Eltemette elefántja
Történelmi évfordulók Történelmi évfordulók
Légiháború 1944-45 III.
Básthy Gábor   2009 June 04, Thursday  
Image
Cikksorozatunk harmadik részében a második világháború legnagyobb áldozatokat követelő szövetséges stratégiai bombázásait ismertetjük.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

Előzmények:

1944. június 2.-án, 65 esztendővel ezelőtt kezdődött az angolszász légierők „Operation Frantic" fedőnevű hadászati bombázó offenzívája. Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is.

A normandiai partraszállás mélységi előkészítésének részeként 1944. június 2.-án angolszász légierők megindították az „Operation Frantic" fedőnevű hadászati bombázó offenzívát, mellyel kiterjesztették a légiháborút Európa teljes, németek által megszállt területére. Ezt megelőzően a bombázások hazánk nyugati részét, főleg a Dunántúlt és Budapestet érintették, ettől kezdve az egész ország célponttá vált.  Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is.

3. rész: A bosszú

A tűzvihar

Míg az amerikai vezetés a német ipar megsemmisítésében bízott, a RAF inkább a városok lakónegyedeit bombázta éjszakai bevetésein, abban a reményben, hogy megtörik a lakosság ellenállása vagy - még jobb esetben - az emberek fellázadnak Hitler és a náci vezetés ellen, így fejezve be a háborút. A britek nem titkolták azon céljukat sem, ezzel hogy az angol városok, pl. Coventry német bombázását akarták ilyen módon „egyensúlyozni", vagyis lényegében bosszút állni ezekért.

Ezen elképzelés szellemében tervezte meg és hajtotta végre sir Arthur Harris repülőmarsall (a „bombázó Harris") parancsnoksága alatt a RAF Bomber Command például az olyan német városok felégetését, mint 1943-ban Lübeck és Hamburg, 1945-ben pedig Drezda. Ezek során kifejezetten a lakosság minél nagyobb számban történő elpusztítására törekedtek, és így e bombázásokat valóban terrortámadásnak lehet bélyegezni. Nem számoltak azonban egyrészt a náci propaganda hatásával, másrészt azzal a ténnyel, hogy az ilyen nehéz sorba juttatott emberek már nem lázadnak, inkább összehúzzák magukat és megpróbálnak kitartani a háború végéig.

A védtelen polgári lakosság elleni, a háború menetére lényegében hatás nélkül maradt, hatalmas terrortámadások közül az első a Gomorrha-hadművelet volt, Hamburg bombázása 1943. július 24. és 30. között, éjjel-nappal, 3000 brit és amerikai repülőgép-bevetéssel. A városra 25 000 robbanóbomba és 3 millió gyújtóhasáb hullott. A keletkezett, rendkívüli szívóhatású tűzvihar méteres törzsátmérőjű fákat tépett ki, az embereket a meggyulladt aszfaltra dobta, vagy
beszippantotta a lángok közé.

Több mint 40 ezer ember lelte halálát, több mint 277 ezer lakás, egymillió ember otthona semmisült meg, a város épületeinek mindössze 20%-a maradt sértetlen. A kialakult tűzvihar még az angolokat is meglepte. Gondosan elemezve kialakulása körülményeit, a továbbiakban már tudatosan törekedtek ennek létrehozására.

Az európai hadszíntér legsúlyosabb és legkegyetlenebb stratégiai terrorbombázását azonban Drezda szenvedte el 1945 februárjában.

1945. február 13-án este fél 10-kor a RAF Bomber Command 1049 Avro Lancester típusú bombázója két, egymás utáni hullámban berepült a menekültekkel zsúfolt, katonai célponttal már alig rendelkező Drezda fölé, és kevesebb, mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva, a második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal 1950 tonna, kizárólag gyújtóbombákat szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó 1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki. A városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő körzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből. Akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól, és futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben. 1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni. A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ. Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belső használatra kiadott jelentésében. A német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es években 202 400 megtalált és a gyűjtőhelyekre szállított halottról írt az emlékirataiban. Még 1947-ben is találtak több száz, egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincét.

A nácik által Angliára ledobott alig 74 000 tonna bombával szemben a britek és az amerikaiak közel kétmillió tonnát dobtak le Németországra és a németek által megszállt nyugat-európai területekre. Amerikai adatok szerint Berlinre 68285 tonna, Kölnre 48014, Hamburgra 38319, Essenre 36825, Duisburgra 30535, Kielre 29946, Frankfurtra 29209, Brémára 25513, Mannheimre 25181, Stuttgartra 24919, Dortmundra 24783, Hannoverre 23051, Gelsenkirchenre 2885, Nürnbergre 20401, Münchenre 18851, Düsseldorfra 18652, Lipcsére 11427, Bochumra 11177, Karlsruhéra 10598, és Magdeburgra 9914 tonna, hagyományos robbanóanyaggal töltött és gyújtóbombát dobtak a szövetségesek. A háború kimenetele azonban az arcvonalakon dőlt el, ahol a bombázók jóval kisebb számban tevékenykedtek; itt a főszerepet a vadászgépek, majd egyre növekvő számban a földi csapatok harcát közvetlenül támogató csata-repülőgépek vitték.

Az amerikai légierő Európa fölött 18 418 repülőgépet veszített, melyből 9949 volt bombázó, a RAF vesztesége 22 010 repülő, ebből 11 965 bombázó. A Luftwaffénak összesen 32 921 repülőgépe semmisült meg. A RAF és a 15. Légi Hadsereg több tisztet vesztett 1944-ben, mint a partra szálló szárazföldi egységek. A két világháború között megjósolt gyors és kíméletes háború nem következett be, sőt, minden addiginál elképzelhetetlenebb kín és szenvedés várt a világra a háború hat éve alatt. A bombázások legalább huszonötmillió embert érintettek Európában, s ebből a legóvatosabb becslések szerint is hétszázezer és egymillió közé tehető a halottak száma.


A napalmeső Tokióra

Az amerikai légierő jól megtanulta az európai tapasztalatokat. Ezek alapján hajtották végre 1944-45-ben Japán szisztematikus felperzselését.

A Japánt támadó XX. Légi Hadsereg parancsnoka, Curtis LeMay vezérőrnagy rájött arra, hogy a japán ipar nagyban függ a gyárak közelébe települt beszállítói hálózattól, melyek többsége fából, bambusznádból és papírból készült épületekben működött. Ezekben a sűrűn egymás mellé települt apró üzemekben hatalmas pusztítást okozhatnak a gyújtóbombák, így alapjaiban rendíthető meg a japán hadiipar - vélte LeMay. Felismerése nyomán új harcjárás bevezetéséről döntött. A nagy magasságból végzett nappali bombázások helyett éjszaka, alacsonyan repülve végrehajtott akciókra adott utasítást.

Ehhez két új fegyver állt rendelkezésére. Az egyik a világ akkori legkorszerűbb, legerősebb és legnagyobb hatósugarú hadászati bombázógépe, a Boeing B-29 „Superfortress". A másik a Harvard Egyetem vegyésze, Louis Fieser által kifejlesztett, a DuPont által gyártott, hagyományos eszközökkel elolthatatlan gyújtóanyag, a napalm.

A XX. Légi Hadsereg 334 B-29-ese 1945. március 9-10-én, „Operation Meetinghouse" („Imaház Hadművelet") fedőnév alatt Tokiót már az új harceljárásnak megfelelően, napalmbombákkal megrakodva bombázta hamuvá.

A támadás hatása még LeMay legmerészebb elképzeléseit is felülmúlta. A mindössze 2000 méter magasságból leszórt 1550 tonna gyújtóbomba okozta tüzek a szél hatására pusztító erejű tűzviharban egyesültek. Tokió ősi városmagja, a történelmi Edo örökre megsemmisült, 26 négyzetkilométer vált a földdel egyenlővé, Tokió épületeinek 40 százaléka, 267 ezer épület romba dőlt.

A különböző források 150 000 és 300 000 közé teszik a gigantikus máglyán elhamvadt áldozatok számát. A történészek szerint Drezda mellett ez volt a második világháború hagyományos robbanó és gyújtóeszközökkel végrehajtott legpusztítóbb légitámadása.

Később újabb támadások következtek a főváros, továbbá Nagoya, Oszaka, Kobe és Yokohama ellen. Ezzel párhuzamosan növekedtek az amerikai veszteségek is, ezért a japán légierő gyöngítése céljából felújították a nappali bombázásokat, erős vadászkísérettel. A stratégiaváltás ismét jó húzásnak bizonyult. A császári hadvezetés ugyanis hamarosan felfüggesztette a bombázókkal szembeni akciókat, az erőket a várható amerikai partraszállás ellen tartalékolva. Ettől kezdve a B-29-esek korlátlanul uralták a japán légteret, melynek eredményeként július végére megsemmisítették az öt legnagyobb város termelőkapacitását.


Nukleáris végjáték

A B-29-esek támadásai döntő szerepet játszottak Japán legyőzésében, s a távol-keleti fronton is bebizonyosodott, hogy hosszú távon a mindent elpusztító hadászati bombázásoknak egyetlen ország sem képes ellenállni. A háború azonban ezzel korántsem ért véget, a császári haderő kapitulációja még váratott magára. A szövetségesek már készültek a japán anyaország legdélebbi szigetén, Kijúsún végrehajtandó partraszállásra. Az inváziós erők várható veszteségeit egymillió főre becsülték. A kockázatos és a nagy véráldozattal fenyegető akció helyett azonban az amerikaiak más utat választottak a japán kapituláció kikényszerítéséhez, az atombombát.

1945. augusztus 6.-án a Paul Tibbets ezredes parancsnoksága alatt repülő, Tibbets édesanyja után „Enola Gay"-re keresztelt B-29-es ledobja Hirosimára a „Little Boy" becenevű, kb. 15-16 ezer tonna TNT-vel azonos robbanóerejű Urán-235-ből készült atombombát.

A bomba 242 ezer ember életét követelte, 140 ezer ember azonnal, a többiek pedig a sugárzás okozta betegségekben haltak meg.

Három nappal később, augusztus 9.-én Claude Eatherly százados „Great Artist" nevű B-29-ese Nagaszakira dobja a „Fat Man" nevű, kb. 21-22 ezer tonna TNT-vel egyenértékű plutóniumbombát.

A támadás közel 80 ezer halálos áldozatot követelt, és további 75 ezren szenvedtek halálos sugárfertőzést.

1945. szeptember 2.-án Japán feltétel nélkül letette a fegyvert. Amerika bosszút állt Pearl Harborért.

Új korszak kezdődött az emberiség és a stratégiai bombázás történetben: a hidegháború.


Források:

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983.

Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története. 2. bővített kiadás.


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player