Elõzmények:
1944. jĂşnius 2.-án, 65 esztendõvel ezelõtt kezdõdött az angolszász lĂ©gierõk „Operation Frantic" fedõnevĂ» hadászati bombázĂł offenzĂvája. Ennek során Ă©rtĂ©k sĂşlyos lĂ©gitámadások városunkat is.
A normandiai partraszállás mĂ©lysĂ©gi elõkĂ©szĂtĂ©sĂ©nek rĂ©szekĂ©nt 1944. jĂşnius 2.-án angolszász lĂ©gierõk megindĂtották az „Operation Frantic" fedõnevĂ» hadászati bombázĂł offenzĂvát, mellyel kiterjesztettĂ©k a lĂ©giháborĂşt EurĂłpa teljes, nĂ©metek által megszállt terĂĽletĂ©re. Ezt megelõzõen a bombázások hazánk nyugati rĂ©szĂ©t, fõleg a DunántĂşlt Ă©s Budapestet Ă©rintettĂ©k, ettõl kezdve az egĂ©sz ország cĂ©lponttá vált. Ennek során Ă©rtĂ©k sĂşlyos lĂ©gitámadások városunkat is.
3. rész: A bosszú
A tûzvihar
MĂg az amerikai vezetĂ©s a nĂ©met ipar megsemmisĂtĂ©sĂ©ben bĂzott, a RAF inkább a városok lakĂłnegyedeit bombázta Ă©jszakai bevetĂ©sein, abban a remĂ©nyben, hogy megtörik a lakosság ellenállása vagy - mĂ©g jobb esetben - az emberek fellázadnak Hitler Ă©s a náci vezetĂ©s ellen, Ăgy fejezve be a háborĂşt. A britek nem titkolták azon cĂ©ljukat sem, ezzel hogy az angol városok, pl. Coventry nĂ©met bombázását akarták ilyen mĂłdon „egyensĂşlyozni", vagyis lĂ©nyegĂ©ben bosszĂşt állni ezekĂ©rt.
Ezen elkĂ©pzelĂ©s szellemĂ©ben tervezte meg Ă©s hajtotta vĂ©gre sir Arthur Harris repĂĽlõmarsall (a „bombázĂł Harris") parancsnoksága alatt a RAF Bomber Command pĂ©ldául az olyan nĂ©met városok felĂ©getĂ©sĂ©t, mint 1943-ban LĂĽbeck Ă©s Hamburg, 1945-ben pedig Drezda. Ezek során kifejezetten a lakosság minĂ©l nagyobb számban törtĂ©nõ elpusztĂtására törekedtek, Ă©s Ăgy e bombázásokat valĂłban terrortámadásnak lehet bĂ©lyegezni. Nem számoltak azonban egyrĂ©szt a náci propaganda hatásával, másrĂ©szt azzal a tĂ©nnyel, hogy az ilyen nehĂ©z sorba juttatott emberek már nem lázadnak, inkább összehĂşzzák magukat Ă©s megprĂłbálnak kitartani a háborĂş vĂ©gĂ©ig.
A vĂ©dtelen polgári lakosság elleni, a háborĂş menetĂ©re lĂ©nyegĂ©ben hatás nĂ©lkĂĽl maradt, hatalmas terrortámadások közĂĽl az elsõ a Gomorrha-hadmĂ»velet volt, Hamburg bombázása 1943. jĂşlius 24. Ă©s 30. között, Ă©jjel-nappal, 3000 brit Ă©s amerikai repĂĽlõgĂ©p-bevetĂ©ssel. A városra 25 000 robbanĂłbomba Ă©s 3 milliĂł gyĂşjtĂłhasáb hullott. A keletkezett, rendkĂvĂĽli szĂvĂłhatásĂş tĂ»zvihar mĂ©teres törzsátmĂ©rõjĂ» fákat tĂ©pett ki, az embereket a meggyulladt aszfaltra dobta, vagy
beszippantotta a lángok közé.

Több mint 40 ezer ember lelte halálát, több mint 277 ezer lakás, egymillió ember otthona semmisült meg, a város épületeinek mindössze 20%-a maradt sértetlen. A kialakult tûzvihar még az angolokat is meglepte. Gondosan elemezve kialakulása körülményeit, a továbbiakban már tudatosan törekedtek ennek létrehozására.
Az eurĂłpai hadszĂntĂ©r legsĂşlyosabb Ă©s legkegyetlenebb stratĂ©giai terrorbombázását azonban Drezda szenvedte el 1945 februárjában.

1945. február 13-án este fĂ©l 10-kor a RAF Bomber Command 1049 Avro Lancester tĂpusĂş bombázĂłja kĂ©t, egymás utáni hullámban berepĂĽlt a menekĂĽltekkel zsĂşfolt, katonai cĂ©lponttal már alig rendelkezõ Drezda fölĂ©, Ă©s kevesebb, mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos Ă©s gyĂşjtĂłbombát dobott a lĂ©gvĂ©delem nĂ©lkĂĽl maradt városra. A három Ăłra mĂşlva, a második hullámban Ăşjabb 529 Lancester támadt a már fáklyakĂ©nt Ă©gõ városra Ă©s az angol gĂ©pek ezĂşttal 1950 tonna, kizárĂłlag gyĂşjtĂłbombákat szĂłrtak le.

Az elsõ lĂ©gitámadást követõ kĂ©t napban az amerikai lĂ©gierõ B-17-es bombázĂłkkal további nĂ©gy támadást intĂ©zett az Ă©gõ, fĂĽstölgõ, már rĂ©gĂłta csak egy Ăłriási menekĂĽlttáborkĂ©nt mĂ»ködõ Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos Ă©s gyĂşjtĂłanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idõ alatt a nagy, sok száz gĂ©ppel vĂ©grehajtott támadásokon kĂvĂĽl több, kisebb bombázás is Ă©rte. A városra kĂ©t nap alatt a hagyományos összetĂ©telĂ» bombákon kĂvĂĽl 7560 tonna nagy hatásfokĂş, napalm, magnĂ©zium, termit Ă©s fehĂ©r foszfor tartalmĂş gyĂşjtĂłbombát dobtak le.
A bombázások következtĂ©ben Drezdában a földfelszĂn fölött Ăłrákon át tartĂł 1700-1900 C fokos pokoli hõmĂ©rsĂ©klet alakult ki. A városban sok nĂ©gyzetkilomĂ©teres, elõbb egymástĂłl fĂĽggetlen, majd az összeĂ©rõ körzetekben az egyĂĽtt Ă©gõ tĂ»z miatt az oxigĂ©n 3-4 mĂ©ter magasságig eltĂ»nt a levegõbõl. Akik nem haltak meg az összeomlĂł házak alatt, azok elpusztultak a tĂ»zben, megfulladtak a fĂĽsttõl vagy az oxigĂ©nhiánytĂłl, Ă©s futĂł, menekĂĽlõ emberek tĂzezreit kapta fel az utcán nagy erõvel lobogĂł tĂ»z következtĂ©ben kialakult lĂ©görvĂ©nyek sorozata: õk szĂ©ttárt karokkal, lábakkal, csomagostĂłl, kisgyerekestõl a földrõl felrepĂĽlve pillanatok alatt nyomtalanul elĂ©gtek Ă©s egyszerĂ»en hamuvá váltak a levegõben. 1945 februárjában az angol Ă©s az amerikai lĂ©gierõ Drezda városát a szĂł legszorosabb Ă©rtelmĂ©ben egy hatalmas krematĂłriummá változtatta.

Az áldozatok pontos száma valĂłszĂnĂ»leg soha nem fog kiderĂĽlni. A legtöbb becslĂ©s 2-300 ezer halottat emlĂt. Konrad Adenauer, a NĂ©met SzövetsĂ©gi Köztársaság elsõ kancellárja egy 1955-ös interjĂşjában kereken 250 ezer halottrĂłl beszĂ©lt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tĂĽntetett fel egy belsõ használatra kiadott jelentĂ©sĂ©ben. A nĂ©met polgári vĂ©delem egyik volt vezetõje az 50-es Ă©vekben 202 400 megtalált Ă©s a gyĂ»jtõhelyekre szállĂtott halottrĂłl Ărt az emlĂ©kirataiban. MĂ©g 1947-ben is találtak több száz, egymásra borult halottat rejtõ beomlott lĂ©goltalmi pincĂ©t.

A nácik által Angliára ledobott alig 74 000 tonna bombával szemben a britek és az amerikaiak közel kétmillió tonnát dobtak le Németországra és a németek által megszállt nyugat-európai területekre. Amerikai adatok szerint Berlinre 68285 tonna, Kölnre 48014, Hamburgra 38319, Essenre 36825, Duisburgra 30535, Kielre 29946, Frankfurtra 29209, Brémára 25513, Mannheimre 25181, Stuttgartra 24919, Dortmundra 24783, Hannoverre 23051, Gelsenkirchenre 2885, Nürnbergre 20401, Münchenre 18851, Düsseldorfra 18652, Lipcsére 11427, Bochumra 11177, Karlsruhéra 10598, és Magdeburgra 9914 tonna, hagyományos robbanóanyaggal töltött és gyújtóbombát dobtak a szövetségesek. A háború kimenetele azonban az arcvonalakon dõlt el, ahol a bombázók jóval kisebb számban tevékenykedtek; itt a fõszerepet a vadászgépek, majd egyre növekvõ számban a földi csapatok harcát közvetlenül támogató csata-repülõgépek vitték.
Az amerikai lĂ©gierõ EurĂłpa fölött 18 418 repĂĽlõgĂ©pet veszĂtett, melybõl 9949 volt bombázĂł, a RAF vesztesĂ©ge 22 010 repĂĽlõ, ebbõl 11 965 bombázĂł. A LuftwaffĂ©nak összesen 32 921 repĂĽlõgĂ©pe semmisĂĽlt meg. A RAF Ă©s a 15. LĂ©gi Hadsereg több tisztet vesztett 1944-ben, mint a partra szállĂł szárazföldi egysĂ©gek. A kĂ©t világháborĂş között megjĂłsolt gyors Ă©s kĂmĂ©letes háborĂş nem következett be, sõt, minden addiginál elkĂ©pzelhetetlenebb kĂn Ă©s szenvedĂ©s várt a világra a háborĂş hat Ă©ve alatt. A bombázások legalább huszonötmilliĂł embert Ă©rintettek EurĂłpában, s ebbõl a legĂłvatosabb becslĂ©sek szerint is hĂ©tszázezer Ă©s egymilliĂł közĂ© tehetõ a halottak száma.
A napalmesõ Tokióra
Az amerikai légierõ jól megtanulta az európai tapasztalatokat. Ezek alapján hajtották végre 1944-45-ben Japán szisztematikus felperzselését.
A Japánt támadĂł XX. LĂ©gi Hadsereg parancsnoka, Curtis LeMay vezĂ©rõrnagy rájött arra, hogy a japán ipar nagyban fĂĽgg a gyárak közelĂ©be telepĂĽlt beszállĂtĂłi hálĂłzattĂłl, melyek többsĂ©ge fábĂłl, bambusznádbĂłl Ă©s papĂrbĂłl kĂ©szĂĽlt Ă©pĂĽletekben mĂ»ködött. Ezekben a sĂ»rĂ»n egymás mellĂ© telepĂĽlt aprĂł ĂĽzemekben hatalmas pusztĂtást okozhatnak a gyĂşjtĂłbombák, Ăgy alapjaiban rendĂthetõ meg a japán hadiipar - vĂ©lte LeMay. FelismerĂ©se nyomán Ăşj harcjárás bevezetĂ©sĂ©rõl döntött. A nagy magasságbĂłl vĂ©gzett nappali bombázások helyett Ă©jszaka, alacsonyan repĂĽlve vĂ©grehajtott akciĂłkra adott utasĂtást.
Ehhez kĂ©t Ăşj fegyver állt rendelkezĂ©sĂ©re. Az egyik a világ akkori legkorszerĂ»bb, legerõsebb Ă©s legnagyobb hatĂłsugarĂş hadászati bombázĂłgĂ©pe, a Boeing B-29 „Superfortress". A másik a Harvard Egyetem vegyĂ©sze, Louis Fieser által kifejlesztett, a DuPont által gyártott, hagyományos eszközökkel elolthatatlan gyĂşjtĂłanyag, a napalm.
A XX. LĂ©gi Hadsereg 334 B-29-ese 1945. március 9-10-Ă©n, „Operation Meetinghouse" („Imaház HadmĂ»velet") fedõnĂ©v alatt TokiĂłt már az Ăşj harceljárásnak megfelelõen, napalmbombákkal megrakodva bombázta hamuvá.

A támadás hatása mĂ©g LeMay legmerĂ©szebb elkĂ©pzelĂ©seit is felĂĽlmĂşlta. A mindössze 2000 mĂ©ter magasságbĂłl leszĂłrt 1550 tonna gyĂşjtĂłbomba okozta tĂĽzek a szĂ©l hatására pusztĂtĂł erejĂ» tĂ»zviharban egyesĂĽltek. TokiĂł õsi városmagja, a törtĂ©nelmi Edo örökre megsemmisĂĽlt, 26 nĂ©gyzetkilomĂ©ter vált a földdel egyenlõvĂ©, TokiĂł Ă©pĂĽleteinek 40 százalĂ©ka, 267 ezer Ă©pĂĽlet romba dõlt.

A kĂĽlönbözõ források 150 000 Ă©s 300 000 közĂ© teszik a gigantikus máglyán elhamvadt áldozatok számát. A törtĂ©nĂ©szek szerint Drezda mellett ez volt a második világháborĂş hagyományos robbanĂł Ă©s gyĂşjtĂłeszközökkel vĂ©grehajtott legpusztĂtĂłbb lĂ©gitámadása.
KĂ©sõbb Ăşjabb támadások következtek a fõváros, továbbá Nagoya, Oszaka, Kobe Ă©s Yokohama ellen. Ezzel párhuzamosan növekedtek az amerikai vesztesĂ©gek is, ezĂ©rt a japán lĂ©gierõ gyöngĂtĂ©se cĂ©ljábĂłl felĂşjĂtották a nappali bombázásokat, erõs vadászkĂsĂ©rettel. A stratĂ©giaváltás ismĂ©t jĂł hĂşzásnak bizonyult. A császári hadvezetĂ©s ugyanis hamarosan felfĂĽggesztette a bombázĂłkkal szembeni akciĂłkat, az erõket a várhatĂł amerikai partraszállás ellen tartalĂ©kolva. Ettõl kezdve a B-29-esek korlátlanul uralták a japán lĂ©gteret, melynek eredmĂ©nyekĂ©nt jĂşlius vĂ©gĂ©re megsemmisĂtettĂ©k az öt legnagyobb város termelõkapacitását.
Nukleáris végjáték
A B-29-esek támadásai döntõ szerepet játszottak Japán legyõzĂ©sĂ©ben, s a távol-keleti fronton is bebizonyosodott, hogy hosszĂş távon a mindent elpusztĂtĂł hadászati bombázásoknak egyetlen ország sem kĂ©pes ellenállni. A háborĂş azonban ezzel korántsem Ă©rt vĂ©get, a császári haderõ kapituláciĂłja mĂ©g váratott magára. A szövetsĂ©gesek már kĂ©szĂĽltek a japán anyaország legdĂ©lebbi szigetĂ©n, KijĂşsĂşn vĂ©grehajtandĂł partraszállásra. Az inváziĂłs erõk várhatĂł vesztesĂ©geit egymilliĂł fõre becsĂĽltĂ©k. A kockázatos Ă©s a nagy vĂ©ráldozattal fenyegetõ akciĂł helyett azonban az amerikaiak más utat választottak a japán kapituláciĂł kikĂ©nyszerĂtĂ©sĂ©hez, az atombombát.
1945. augusztus 6.-án a Paul Tibbets ezredes parancsnoksága alatt repĂĽlõ, Tibbets Ă©desanyja után „Enola Gay"-re keresztelt B-29-es ledobja Hirosimára a „Little Boy" becenevĂ», kb. 15-16 ezer tonna TNT-vel azonos robbanĂłerejĂ» Urán-235-bõl kĂ©szĂĽlt atombombát.

A bomba 242 ezer ember életét követelte, 140 ezer ember azonnal, a többiek pedig a sugárzás okozta betegségekben haltak meg.

Három nappal kĂ©sõbb, augusztus 9.-Ă©n Claude Eatherly százados „Great Artist" nevĂ» B-29-ese Nagaszakira dobja a „Fat Man" nevĂ», kb. 21-22 ezer tonna TNT-vel egyenĂ©rtĂ©kĂ» plutĂłniumbombát.

A támadás közel 80 ezer halálos áldozatot követelt, és további 75 ezren szenvedtek halálos sugárfertõzést.

1945. szeptember 2.-án Japán feltétel nélkül letette a fegyvert. Amerika bosszút állt Pearl Harborért.
Új korszak kezdõdött az emberiség és a stratégiai bombázás történetben: a hidegháború.
Források:
Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
ZrĂnyi Katonai Könyv- Ă©s LapkiadĂł, Budapest, 1983.
Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repĂĽlĂ©s törtĂ©nete. 2. bõvĂtett kiadás.
Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!