Történelmi évfordulók
Párizs bukása 3.
70 esztendõvel ezelõtt, Franciaország kapitulációjával véget ért a náci Wehrmacht nyugati hadjárata. Hitler alig több, mint hat hét alatt legnagyobb világháborús gyõzelmét aratta. Legyõzte és porig alázta Franciaországot.
Párizs bukása 2.
Trianon
Párizs bukása 1.
A végsõcél: Berlin II.
A végsõ cél: Berlin I
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Hetesi Erzsébet: Nem könnyû ma dékánnak lenni
Piczil Márta: Nem véletlen az õsi szereposztás
Relax
Futballmeccsen
A férfi földrajza
Történelmi évfordulók Történelmi évfordulók
Légiháború 1944-45 III.
Básthy Gábor   2009 June 04, Thursday  
Image
Cikksorozatunk harmadik részében a második világháború legnagyobb áldozatokat követelõ szövetséges stratégiai bombázásait ismertetjük.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

Elõzmények:

1944. jĂşnius 2.-án, 65 esztendõvel ezelõtt kezdõdött az angolszász lĂ©gierõk „Operation Frantic" fedõnevĂ» hadászati bombázĂł offenzĂ­vája. Ennek során Ă©rtĂ©k sĂşlyos lĂ©gitámadások városunkat is.

A normandiai partraszállás mĂ©lysĂ©gi elõkĂ©szĂ­tĂ©sĂ©nek rĂ©szekĂ©nt 1944. jĂşnius 2.-án angolszász lĂ©gierõk megindĂ­tották az „Operation Frantic" fedõnevĂ» hadászati bombázĂł offenzĂ­vát, mellyel kiterjesztettĂ©k a lĂ©giháborĂşt EurĂłpa teljes, nĂ©metek által megszállt terĂĽletĂ©re. Ezt megelõzõen a bombázások hazánk nyugati rĂ©szĂ©t, fõleg a DunántĂşlt Ă©s Budapestet Ă©rintettĂ©k, ettõl kezdve az egĂ©sz ország cĂ©lponttá vált.  Ennek során Ă©rtĂ©k sĂşlyos lĂ©gitámadások városunkat is.

3. rész: A bosszú

A tûzvihar

MĂ­g az amerikai vezetĂ©s a nĂ©met ipar megsemmisĂ­tĂ©sĂ©ben bĂ­zott, a RAF inkább a városok lakĂłnegyedeit bombázta Ă©jszakai bevetĂ©sein, abban a remĂ©nyben, hogy megtörik a lakosság ellenállása vagy - mĂ©g jobb esetben - az emberek fellázadnak Hitler Ă©s a náci vezetĂ©s ellen, Ă­gy fejezve be a háborĂşt. A britek nem titkolták azon cĂ©ljukat sem, ezzel hogy az angol városok, pl. Coventry nĂ©met bombázását akarták ilyen mĂłdon „egyensĂşlyozni", vagyis lĂ©nyegĂ©ben bosszĂşt állni ezekĂ©rt.

Ezen elkĂ©pzelĂ©s szellemĂ©ben tervezte meg Ă©s hajtotta vĂ©gre sir Arthur Harris repĂĽlõmarsall (a „bombázĂł Harris") parancsnoksága alatt a RAF Bomber Command pĂ©ldául az olyan nĂ©met városok felĂ©getĂ©sĂ©t, mint 1943-ban LĂĽbeck Ă©s Hamburg, 1945-ben pedig Drezda. Ezek során kifejezetten a lakosság minĂ©l nagyobb számban törtĂ©nõ elpusztĂ­tására törekedtek, Ă©s Ă­gy e bombázásokat valĂłban terrortámadásnak lehet bĂ©lyegezni. Nem számoltak azonban egyrĂ©szt a náci propaganda hatásával, másrĂ©szt azzal a tĂ©nnyel, hogy az ilyen nehĂ©z sorba juttatott emberek már nem lázadnak, inkább összehĂşzzák magukat Ă©s megprĂłbálnak kitartani a háborĂş vĂ©gĂ©ig.

A védtelen polgári lakosság elleni, a háború menetére lényegében hatás nélkül maradt, hatalmas terrortámadások közül az elsõ a Gomorrha-hadmûvelet volt, Hamburg bombázása 1943. július 24. és 30. között, éjjel-nappal, 3000 brit és amerikai repülõgép-bevetéssel. A városra 25 000 robbanóbomba és 3 millió gyújtóhasáb hullott. A keletkezett, rendkívüli szívóhatású tûzvihar méteres törzsátmérõjû fákat tépett ki, az embereket a meggyulladt aszfaltra dobta, vagy
beszippantotta a lángok közé.

Több mint 40 ezer ember lelte halálát, több mint 277 ezer lakás, egymillió ember otthona semmisült meg, a város épületeinek mindössze 20%-a maradt sértetlen. A kialakult tûzvihar még az angolokat is meglepte. Gondosan elemezve kialakulása körülményeit, a továbbiakban már tudatosan törekedtek ennek létrehozására.

Az európai hadszíntér legsúlyosabb és legkegyetlenebb stratégiai terrorbombázását azonban Drezda szenvedte el 1945 februárjában.

1945. február 13-án este fél 10-kor a RAF Bomber Command 1049 Avro Lancester típusú bombázója két, egymás utáni hullámban berepült a menekültekkel zsúfolt, katonai célponttal már alig rendelkezõ Drezda fölé, és kevesebb, mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva, a második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égõ városra és az angol gépek ezúttal 1950 tonna, kizárólag gyújtóbombákat szórtak le.

Az elsõ légitámadást követõ két napban az amerikai légierõ B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égõ, füstölgõ, már régóta csak egy óriási menekülttáborként mûködõ Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idõ alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételû bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó 1700-1900 C fokos pokoli hõmérséklet alakult ki. A városban sok négyzetkilométeres, elõbb egymástól független, majd az összeérõ körzetekben az együtt égõ tûz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltûnt a levegõbõl. Akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tûzben, megfulladtak a füsttõl vagy az oxigénhiánytól, és futó, menekülõ emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erõvel lobogó tûz következtében kialakult légörvények sorozata: õk széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestõl a földrõl felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerûen hamuvá váltak a levegõben. 1945 februárjában az angol és az amerikai légierõ Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

Az áldozatok pontos száma valószínûleg soha nem fog kiderülni. A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ. Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság elsõ kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belsõ használatra kiadott jelentésében. A német polgári védelem egyik volt vezetõje az 50-es években 202 400 megtalált és a gyûjtõhelyekre szállított halottról írt az emlékirataiban. Még 1947-ben is találtak több száz, egymásra borult halottat rejtõ beomlott légoltalmi pincét.

A nácik által Angliára ledobott alig 74 000 tonna bombával szemben a britek és az amerikaiak közel kétmillió tonnát dobtak le Németországra és a németek által megszállt nyugat-európai területekre. Amerikai adatok szerint Berlinre 68285 tonna, Kölnre 48014, Hamburgra 38319, Essenre 36825, Duisburgra 30535, Kielre 29946, Frankfurtra 29209, Brémára 25513, Mannheimre 25181, Stuttgartra 24919, Dortmundra 24783, Hannoverre 23051, Gelsenkirchenre 2885, Nürnbergre 20401, Münchenre 18851, Düsseldorfra 18652, Lipcsére 11427, Bochumra 11177, Karlsruhéra 10598, és Magdeburgra 9914 tonna, hagyományos robbanóanyaggal töltött és gyújtóbombát dobtak a szövetségesek. A háború kimenetele azonban az arcvonalakon dõlt el, ahol a bombázók jóval kisebb számban tevékenykedtek; itt a fõszerepet a vadászgépek, majd egyre növekvõ számban a földi csapatok harcát közvetlenül támogató csata-repülõgépek vitték.

Az amerikai légierõ Európa fölött 18 418 repülõgépet veszített, melybõl 9949 volt bombázó, a RAF vesztesége 22 010 repülõ, ebbõl 11 965 bombázó. A Luftwaffénak összesen 32 921 repülõgépe semmisült meg. A RAF és a 15. Légi Hadsereg több tisztet vesztett 1944-ben, mint a partra szálló szárazföldi egységek. A két világháború között megjósolt gyors és kíméletes háború nem következett be, sõt, minden addiginál elképzelhetetlenebb kín és szenvedés várt a világra a háború hat éve alatt. A bombázások legalább huszonötmillió embert érintettek Európában, s ebbõl a legóvatosabb becslések szerint is hétszázezer és egymillió közé tehetõ a halottak száma.


A napalmesõ Tokióra

Az amerikai légierõ jól megtanulta az európai tapasztalatokat. Ezek alapján hajtották végre 1944-45-ben Japán szisztematikus felperzselését.

A Japánt támadó XX. Légi Hadsereg parancsnoka, Curtis LeMay vezérõrnagy rájött arra, hogy a japán ipar nagyban függ a gyárak közelébe települt beszállítói hálózattól, melyek többsége fából, bambusznádból és papírból készült épületekben mûködött. Ezekben a sûrûn egymás mellé települt apró üzemekben hatalmas pusztítást okozhatnak a gyújtóbombák, így alapjaiban rendíthetõ meg a japán hadiipar - vélte LeMay. Felismerése nyomán új harcjárás bevezetésérõl döntött. A nagy magasságból végzett nappali bombázások helyett éjszaka, alacsonyan repülve végrehajtott akciókra adott utasítást.

Ehhez kĂ©t Ăşj fegyver állt rendelkezĂ©sĂ©re. Az egyik a világ akkori legkorszerĂ»bb, legerõsebb Ă©s legnagyobb hatĂłsugarĂş hadászati bombázĂłgĂ©pe, a Boeing B-29 „Superfortress". A másik a Harvard Egyetem vegyĂ©sze, Louis Fieser által kifejlesztett, a DuPont által gyártott, hagyományos eszközökkel elolthatatlan gyĂşjtĂłanyag, a napalm.

A XX. LĂ©gi Hadsereg 334 B-29-ese 1945. március 9-10-Ă©n, „Operation Meetinghouse" („Imaház HadmĂ»velet") fedõnĂ©v alatt TokiĂłt már az Ăşj harceljárásnak megfelelõen, napalmbombákkal megrakodva bombázta hamuvá.

A támadás hatása még LeMay legmerészebb elképzeléseit is felülmúlta. A mindössze 2000 méter magasságból leszórt 1550 tonna gyújtóbomba okozta tüzek a szél hatására pusztító erejû tûzviharban egyesültek. Tokió õsi városmagja, a történelmi Edo örökre megsemmisült, 26 négyzetkilométer vált a földdel egyenlõvé, Tokió épületeinek 40 százaléka, 267 ezer épület romba dõlt.

A különbözõ források 150 000 és 300 000 közé teszik a gigantikus máglyán elhamvadt áldozatok számát. A történészek szerint Drezda mellett ez volt a második világháború hagyományos robbanó és gyújtóeszközökkel végrehajtott legpusztítóbb légitámadása.

Késõbb újabb támadások következtek a fõváros, továbbá Nagoya, Oszaka, Kobe és Yokohama ellen. Ezzel párhuzamosan növekedtek az amerikai veszteségek is, ezért a japán légierõ gyöngítése céljából felújították a nappali bombázásokat, erõs vadászkísérettel. A stratégiaváltás ismét jó húzásnak bizonyult. A császári hadvezetés ugyanis hamarosan felfüggesztette a bombázókkal szembeni akciókat, az erõket a várható amerikai partraszállás ellen tartalékolva. Ettõl kezdve a B-29-esek korlátlanul uralták a japán légteret, melynek eredményeként július végére megsemmisítették az öt legnagyobb város termelõkapacitását.


Nukleáris végjáték

A B-29-esek támadásai döntõ szerepet játszottak Japán legyõzésében, s a távol-keleti fronton is bebizonyosodott, hogy hosszú távon a mindent elpusztító hadászati bombázásoknak egyetlen ország sem képes ellenállni. A háború azonban ezzel korántsem ért véget, a császári haderõ kapitulációja még váratott magára. A szövetségesek már készültek a japán anyaország legdélebbi szigetén, Kijúsún végrehajtandó partraszállásra. Az inváziós erõk várható veszteségeit egymillió fõre becsülték. A kockázatos és a nagy véráldozattal fenyegetõ akció helyett azonban az amerikaiak más utat választottak a japán kapituláció kikényszerítéséhez, az atombombát.

1945. augusztus 6.-án a Paul Tibbets ezredes parancsnoksága alatt repĂĽlõ, Tibbets Ă©desanyja után „Enola Gay"-re keresztelt B-29-es ledobja Hirosimára a „Little Boy" becenevĂ», kb. 15-16 ezer tonna TNT-vel azonos robbanĂłerejĂ» Urán-235-bõl kĂ©szĂĽlt atombombát.

A bomba 242 ezer ember életét követelte, 140 ezer ember azonnal, a többiek pedig a sugárzás okozta betegségekben haltak meg.

Három nappal kĂ©sõbb, augusztus 9.-Ă©n Claude Eatherly százados „Great Artist" nevĂ» B-29-ese Nagaszakira dobja a „Fat Man" nevĂ», kb. 21-22 ezer tonna TNT-vel egyenĂ©rtĂ©kĂ» plutĂłniumbombát.

A támadás közel 80 ezer halálos áldozatot követelt, és további 75 ezren szenvedtek halálos sugárfertõzést.

1945. szeptember 2.-án Japán feltétel nélkül letette a fegyvert. Amerika bosszút állt Pearl Harborért.

Új korszak kezdõdött az emberiség és a stratégiai bombázás történetben: a hidegháború.


Források:

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983.

Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története. 2. bõvített kiadás.


Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player