Történelmi évfordulók
Párizs bukása 3.
70 esztendõvel ezelõtt, Franciaország kapitulációjával véget ért a náci Wehrmacht nyugati hadjárata. Hitler alig több, mint hat hét alatt legnagyobb világháborús gyõzelmét aratta. Legyõzte és porig alázta Franciaországot.
Párizs bukása 2.
Trianon
Párizs bukása 1.
A végsõcél: Berlin II.
A végsõ cél: Berlin I
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Június 2023
H K S C P S V
2930311 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Hetesi Erzsébet: Nem könnyû ma dékánnak lenni
Veresné Novák Katalin: Kellenek a nõk a közéletbe
Relax
A hõskor hõsei 2
Eltemette elefántja
Történelmi évfordulók Történelmi évfordulók
Légiháború 1944-45 II.
Básthy Gábor   2009 June 03, Wednesday  
Image
A szövetséges stratégiai bombázó hadijáratok második világháború végéig terjedõ történetét - benne többek között e hadjárat elõzményeit - foglaljuk össze második cikkünkben.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

A normandiai partraszállás mélységi elõkészítésének részeként 1944. június 2.-án angolszász légierõk megindították az "Operation Frantic" fedõnevû hadászati bombázó offenzívát, mellyel kiterjesztették a légiháborút Európa teljes, németek által megszállt területére. Ezt megelõzõen a bombázások hazánk nyugati részét, fõleg a Dunántúlt és Budapestet érintették, ettõl kezdve az egész ország célponttá vált.  Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is.

Cikkünk második részében a szövetséges stratégiai bombázó hadijáratok második világháború végéig terjedõ történetét - benne többek között e hadijárat elõzményeit - foglaljuk össze.


2. rész: A gyakorlat

Légiháború Európa felett

Az 1943. januári casablancai konferencián összeállították a bombázandó célpontok listáját, amely a háború végéig nem változott. Prioritást élvezett a német tengeralattjáró-ipar, a repülõgépgyártás, a golyóscsapágygyártás és az olajipar. Kiemelten fontosnak tartották a Luftwaffe elpusztítását, a légi fölény kivívását. Másodlagos fontosságú volt a szintetikusgumi- és abroncsgyárak, valamint a gépjármûgyártás felszámolása. Ezt a listát a találkozó helyszínérõl Casablanca-direktívának nevezték el.

Idõrendben öt fázisra lehet osztani az angol-amerikai bombázásokat. Az elsõ szakaszban csak az angolok támadták a kontinenst, elsõsorban Németországot és a megszállt Nyugat-Európát.
1942. augusztus 17-én az amerikai bombázók is megjelentek Európa egén, ettõl számítjuk a második szakaszt.

A harmadikban, 1943. július 5. és 1944. február 19. között a legfontosabb esemény a második légi front megnyitása volt Észak-Afrika, majd Dél-Európa felõl. A negyedik szakasz az ún. nagyhéttel kezdõdött 1944. február 20-án, és az év június 20-án zárult. Ezt követte az ötödik szakasz, mely egészen a háború végéig tartott.
A támadások sorában a vízválasztónak az ún. nagyhét (Big Week) bizonyult, melynek hivatalosan az "Operation Argument" ("Érvelés hadmûvelet") nevet adták. 1944. február 20-27. között az Angliában állomásozó 8. és a Dél-Olaszországba települt 15. légi hadsereg mindennap támadta a Luftwaffét és a német repülõgépgyártást. Amíg a bombázók a repülõtereket, repülõ- és golyóscsapágygyárakat rombolták, az 1282 amerikai vadászgép szabad vadászatot rendezett Európa fölött. A nagyhét folyamán összesen 3800 bombázóbevetést regisztráltak, és tízezer tonna bomba hullott a német repülõgépiparra. Ez több, mint az amerikaiak által 1942-ben ledobott bombák tömege összesen. Ez alatt a hét alatt 226 bombázó és 28 vadászrepülõ veszett el, ami 6%-os veszteségi mutatónak felel meg - ez sokkal jobb arány volt, mint a várt 200 bombázó elvesztése naponta.

E fõ célkitûzéshez kapcsolódott az 1944. június 2. megkezdett "Frantic" ("Õrjöngés") hadmûveletcsoport, másnéven az "ingabombázás". A "Frantic" hadmûveletek célja az angliai, az észak-afrikai és a szovjet repülõterek igénybevételével a bombázók veszteségeinek csökkentése, valamint az ellenséges légtérben való tartózkodás idejének rövidebbé tétele volt. Az ingabombázás keretében az angol szigetországi repülõterek és Észak-Afrika, illetõleg - a magyar hadmûveleti terület vonatkozásában - az olaszországi repülõterek és a Szovjetunió között "közlekedtek" a bombázókötelékek és kísérõvadászaik, amelyek rakományuktól megszabadulva megspórolták a visszaút veszélyeit. Poltava, Pirjatyin és Mirgorod szovjet repülõterein a kitelepült saját kiszolgáló-személyzet a gépeket ismételten felkészítette a bevetésekre, amelyek így a visszaúton ismét pusztíthatták a kijelölt célpontokat. Az ellenséges légtérben való rövidebb tartózkodás kétségtelen elõnnyel járt a repülõszemélyzetek pszichikai terhelésének csökkentése, a rövidebb bevetési idõ, valamint a visszaút ismételt kihasználása által.

A hatás Németországban megrendítõ erejû volt. A repülõgépipar 90%-ában megsemmisült az épületek 75%-a. A Luftwaffe gerince megtört. A német repülõgép-termelés 1944-ben ért a csúcsra, de ekkorra már nem maradt üzemanyag, ami felröpíthette volna a gépeket. Az amerikai légierõ Németországot belekényszerítette egy olyan anyagháborúba, amelybõl csak vesztesen kerülhetett ki. Ezért omlott össze olyan hirtelen a német gazdaság 1945 elején.

1943-ig még a németek uralták Európa egét. 1943. november 3.-án azonban új kor kezdõdött: megjelentek az elsõ Republic P-47 "Thunderbolt".

Ă©s Lockheed P-38 "Lightning".

nagy hatósugarú kísérõvadászok az amerikai bombázók mellett. 1944 tavaszától pedig szolgálatba állt a háború egyik legjobb hagyományos vadászgépe, az angol Rolls-Royce kiváló Merlin motorjával szerelt North American P-51 "Mustang", mely póttankkal már Angliából Prágáig és vissza tudta kísérni a bombázókat, és lesöpörte a Luftwaffét Európa egérõl.

A nagyszámú elvesztett repülõgép azonban egy másik, súlyosabb következménnyel is járt: a lezuhant repülõk többségében odavesztek a pilóták. Könnyebb pótolni egy jó repülõgépet, mint egy jó pilótát, amint arra a németek is rájöttek. 1944 elsõ felében a Luftwaffe 2262 pilótát veszített, s mivel ugyanez megtörtént már 1943 õszén is, a rendelkezésre álló emberanyag egyre képzetlenebb volt. Így fordulhatott elõ, hogy az egykor büszke és rettegett Luftwaffe a háború végére minden harci erejét elveszítette.

1944 tavaszán a legfontosabb cél a normandiai partraszállás elõkészítése volt. A hírhedt atlanti fal, a németek part menti vádmûveinek szétzúzása a stratégiai bombázók feladata volt. A csatorna körüli német repülõterek bombázása is olyannyira sikerült, hogy Caentõl - az inváziós zónához legközelebb esõ francia várostól - 130 km-es körzetben alig maradt ép repülõtér. Könnyítette a bombázók helyzetét, hogy eközben már javában folyt az üzemanyagellátás módszeres elpusztítása a romániai olajmezõktõl az olajfinomítókon át a szállítási útvonalakig, így a Luftwaffe nem tudott egységeket átdobni a part védelmére. Az invázió napján az a néhány német repülõgép, amelyik egyáltalán levegõbe tudott emelkedni, ugyanolyan távolságról érkezett a csatatér fölé, mint a csatornát átrepülõ angol-amerikai repülõgépek.


Források:

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983.

Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története. 2. bõvített kiadás.
Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:HĂ­rek arrow GyĂ»jtemĂ©ny



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player