Történelmi évfordulók
Párizs bukása 3.
70 esztendővel ezelőtt, Franciaország kapitulációjával véget ért a náci Wehrmacht nyugati hadjárata. Hitler alig több, mint hat hét alatt legnagyobb világháborús győzelmét aratta. Legyőzte és porig alázta Franciaországot.
Párizs bukása 2.
Trianon
Párizs bukása 1.
A végsőcél: Berlin II.
A végső cél: Berlin I
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Augusztus 2020
H K S C P S V
27282930311 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Hetesi Erzsébet: Nem könnyű ma dékánnak lenni
Kissné Novák Éva: Az ember nem magányra született
Relax
Vidám képek
Filmleírások
Intim vallomások
Történelmi évfordulók Történelmi évfordulók
Légiháború 1944-45 II.
Básthy Gábor   2009 June 03, Wednesday  
Image
A szövetséges stratégiai bombázó hadijáratok második világháború végéig terjedő történetét - benne többek között e hadjárat előzményeit - foglaljuk össze második cikkünkben.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

A normandiai partraszállás mélységi előkészítésének részeként 1944. június 2.-án angolszász légierők megindították az "Operation Frantic" fedőnevű hadászati bombázó offenzívát, mellyel kiterjesztették a légiháborút Európa teljes, németek által megszállt területére. Ezt megelőzően a bombázások hazánk nyugati részét, főleg a Dunántúlt és Budapestet érintették, ettől kezdve az egész ország célponttá vált.  Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is.

Cikkünk második részében a szövetséges stratégiai bombázó hadijáratok második világháború végéig terjedő történetét - benne többek között e hadijárat előzményeit - foglaljuk össze.


2. rész: A gyakorlat

Légiháború Európa felett

Az 1943. januári casablancai konferencián összeállították a bombázandó célpontok listáját, amely a háború végéig nem változott. Prioritást élvezett a német tengeralattjáró-ipar, a repülőgépgyártás, a golyóscsapágygyártás és az olajipar. Kiemelten fontosnak tartották a Luftwaffe elpusztítását, a légi fölény kivívását. Másodlagos fontosságú volt a szintetikusgumi- és abroncsgyárak, valamint a gépjárműgyártás felszámolása. Ezt a listát a találkozó helyszínéről Casablanca-direktívának nevezték el.

Időrendben öt fázisra lehet osztani az angol-amerikai bombázásokat. Az első szakaszban csak az angolok támadták a kontinenst, elsősorban Németországot és a megszállt Nyugat-Európát.
1942. augusztus 17-én az amerikai bombázók is megjelentek Európa egén, ettől számítjuk a második szakaszt.

A harmadikban, 1943. július 5. és 1944. február 19. között a legfontosabb esemény a második légi front megnyitása volt Észak-Afrika, majd Dél-Európa felől. A negyedik szakasz az ún. nagyhéttel kezdődött 1944. február 20-án, és az év június 20-án zárult. Ezt követte az ötödik szakasz, mely egészen a háború végéig tartott.
A támadások sorában a vízválasztónak az ún. nagyhét (Big Week) bizonyult, melynek hivatalosan az "Operation Argument" ("Érvelés hadművelet") nevet adták. 1944. február 20-27. között az Angliában állomásozó 8. és a Dél-Olaszországba települt 15. légi hadsereg mindennap támadta a Luftwaffét és a német repülőgépgyártást. Amíg a bombázók a repülőtereket, repülő- és golyóscsapágygyárakat rombolták, az 1282 amerikai vadászgép szabad vadászatot rendezett Európa fölött. A nagyhét folyamán összesen 3800 bombázóbevetést regisztráltak, és tízezer tonna bomba hullott a német repülőgépiparra. Ez több, mint az amerikaiak által 1942-ben ledobott bombák tömege összesen. Ez alatt a hét alatt 226 bombázó és 28 vadászrepülő veszett el, ami 6%-os veszteségi mutatónak felel meg - ez sokkal jobb arány volt, mint a várt 200 bombázó elvesztése naponta.

E fő célkitűzéshez kapcsolódott az 1944. június 2. megkezdett "Frantic" ("Őrjöngés") hadműveletcsoport, másnéven az "ingabombázás". A "Frantic" hadműveletek célja az angliai, az észak-afrikai és a szovjet repülőterek igénybevételével a bombázók veszteségeinek csökkentése, valamint az ellenséges légtérben való tartózkodás idejének rövidebbé tétele volt. Az ingabombázás keretében az angol szigetországi repülőterek és Észak-Afrika, illetőleg - a magyar hadműveleti terület vonatkozásában - az olaszországi repülőterek és a Szovjetunió között "közlekedtek" a bombázókötelékek és kísérővadászaik, amelyek rakományuktól megszabadulva megspórolták a visszaút veszélyeit. Poltava, Pirjatyin és Mirgorod szovjet repülőterein a kitelepült saját kiszolgáló-személyzet a gépeket ismételten felkészítette a bevetésekre, amelyek így a visszaúton ismét pusztíthatták a kijelölt célpontokat. Az ellenséges légtérben való rövidebb tartózkodás kétségtelen előnnyel járt a repülőszemélyzetek pszichikai terhelésének csökkentése, a rövidebb bevetési idő, valamint a visszaút ismételt kihasználása által.

A hatás Németországban megrendítő erejű volt. A repülőgépipar 90%-ában megsemmisült az épületek 75%-a. A Luftwaffe gerince megtört. A német repülőgép-termelés 1944-ben ért a csúcsra, de ekkorra már nem maradt üzemanyag, ami felröpíthette volna a gépeket. Az amerikai légierő Németországot belekényszerítette egy olyan anyagháborúba, amelyből csak vesztesen kerülhetett ki. Ezért omlott össze olyan hirtelen a német gazdaság 1945 elején.

1943-ig még a németek uralták Európa egét. 1943. november 3.-án azonban új kor kezdődött: megjelentek az első Republic P-47 "Thunderbolt".

és Lockheed P-38 "Lightning".

nagy hatósugarú kísérővadászok az amerikai bombázók mellett. 1944 tavaszától pedig szolgálatba állt a háború egyik legjobb hagyományos vadászgépe, az angol Rolls-Royce kiváló Merlin motorjával szerelt North American P-51 "Mustang", mely póttankkal már Angliából Prágáig és vissza tudta kísérni a bombázókat, és lesöpörte a Luftwaffét Európa egéről.

A nagyszámú elvesztett repülőgép azonban egy másik, súlyosabb következménnyel is járt: a lezuhant repülők többségében odavesztek a pilóták. Könnyebb pótolni egy jó repülőgépet, mint egy jó pilótát, amint arra a németek is rájöttek. 1944 első felében a Luftwaffe 2262 pilótát veszített, s mivel ugyanez megtörtént már 1943 őszén is, a rendelkezésre álló emberanyag egyre képzetlenebb volt. Így fordulhatott elő, hogy az egykor büszke és rettegett Luftwaffe a háború végére minden harci erejét elveszítette.

1944 tavaszán a legfontosabb cél a normandiai partraszállás előkészítése volt. A hírhedt atlanti fal, a németek part menti vádműveinek szétzúzása a stratégiai bombázók feladata volt. A csatorna körüli német repülőterek bombázása is olyannyira sikerült, hogy Caentől - az inváziós zónához legközelebb eső francia várostól - 130 km-es körzetben alig maradt ép repülőtér. Könnyítette a bombázók helyzetét, hogy eközben már javában folyt az üzemanyagellátás módszeres elpusztítása a romániai olajmezőktől az olajfinomítókon át a szállítási útvonalakig, így a Luftwaffe nem tudott egységeket átdobni a part védelmére. Az invázió napján az a néhány német repülőgép, amelyik egyáltalán levegőbe tudott emelkedni, ugyanolyan távolságról érkezett a csatatér fölé, mint a csatornát átrepülő angol-amerikai repülőgépek.


Források:

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983.

Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története. 2. bővített kiadás.
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player