Tudósok és tanítók
Hetényi Magdolna az Akadémia rendes tagja
Hetényi Magdolnát, a Szegedi Tudományegyetem ásványtani, Geokémiai és Kõzettani Tanszék tanszékvezetõ egyetemi tanárát a levelezõ után rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
Fülöp Ferenc a GYTK elsõ akadémikusa
Gyüdi Sándor, a karmester és matematikus
dr. Molnár Gyula ornitológus, zenész és fotómûvész
Beszélgetés Csörgõ Sándor akadémikussal
Ötvös Péter 60 éves
Universitas
SZTE Hírlevél
Jól jár a diák, ha szemfüles
SzTE hírek
A vizuális kisebbségi nyelvhasználat dél-szlovákiai történetérõl nyílt kiállítás Szegeden
Programajánló
M�rcius 2024
H K S C P S V
262728291 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Ebben a h�napban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hírek
Bõrgyógyászati távkonzultációs rendszert fejlesztettek Szegeden
Szabó Gábor akadémikust javasolja rektornak a Szegedi Tudományegyetem szenátusa
Balett és fantasztikus vígjáték a Szegedi Nemzeti Színház márciusi mûsorán
Választás 2014 – Botka: az Orbán-kormány leváltható
Elindult az utastájékoztató-rendszer tesztüzeme a szegedi megállókban
Universitas
SzTE hírek
Megkezdik a szegedi egyetemmel kapcsolatos dokumentumok egybegyûjtését
Új gyakorlórendelõt adtak át az SZTE Fogorvostudományi Karán
Magazin
Uccai dumák
Van ilyen
Játék
Kivirágzás vezényszóra
Autók
Chevrolet Matiz V8: Csöpp autó nagy "szívvel"
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Falkay György, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja
Munkatársunktól   2000 December 01, Friday  

Arra szeretném megtanítani a hallgatókat a szorosan vett szakmán kívül, sose felejtsék azt el, amikor a gyógyszertárban gyógyszert adnak ki, akkor az egyrészt terápia, másrészt marketing, mert bevételt kell szerezni. De mindig nyugodt lelkiismerettel feküdjenek le, hogy amikor dönteni kell, és két egyforma hatású gyógyszer van, akkor ne minden esetben a marketing- szempontok játszanak szerepet.
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF

Milyen gyermekkora volt?

Szegeden születtem, de Csongrádon nőttem fel, és emiatt csongrádinak is vallom magam. Édesapámra nem emlékszem, 1944-ben elesett a fronton, mert hivatásos katonatiszt volt. A nevelőapám Csongrádon körzetorvos volt, édesanyám gyógyszerész. Anyai ágon a családom gyógyszerész család, így öt gyógyszerészünk van: nagyapám, nagyanyám, édesanyám, az öcsém és én. A biológia már gyermekkoromban nagyon érdekelt. Természetesen nekem is volt egy olyan időszak gyerekkoromban, hogy állatorvos vagy erdész akartam lenni, mint ez nagyon sok gyereknél így van. De aztán csak az egészségügy, az orvoslás, a medicina, orvosi vagy gyógyszerészi pályára próbáltam menni. Ebben nőttem fel.

A gimnáziumban volt- e valami meghatározó élménye?
Nem szerettem gimnáziumba járni. Magát a gimnazista életet, és az osztálytársaimat szerettem. Nem voltam eminens tanuló. Különösen az első és második évben eléggé rebellis voltam, és mindenféle bajok voltak velem otthon. Harmadik-negyedikben azért csak rájöttem, hogy szeretnék továbbtanulni, és aztán hirtelen elkezdtem tanulni. Jelesre érettségiztem, miközben elsős gimnazista koromban majdnem megbuktam matematikából. A gimnázium elvégzése után, jelentkeztem egyetemre, de nem vettek fel.

A felvételi miért nem sikerült?
A felvételim sikerült, de ez még abban az időben, az 1960-as évek elején nem volt elég. Akkor még létezett a numerus clausus, ami azt jelentette, hogy volt egy százalék, ami fölött több értelmiségi származású diák nem kerülhetett be az egyetemre. Ráadásul az önéletrajzomban nem csak az volt, hogy anyja, apja értelmiségi, hanem az is, hogy az édesapja ludovikás katonatiszt. Ez x-est jelentett akkor. Tehát a naplóba a nevem mellé oda volt írva egy x. Ez valami olyasmit jelentett, hogy osztályidegen, vagy semmiféle továbbtanulásra nem alkalmas. Eljöttem felvételizni és a felvételi vizsgán utoljára mentem be felvételizni. A szóbelire utoljára hívtak be. Úgy éreztem, hogy sikerült a felvételim, amikor a vizsgabizottság elnöke azt mondta, hogy �Édes fiam, nagyon jó volt a felvételid, de úgy gondolom, hogy nem ártana neked egy év fizikai munka.� Ezzel jelezte, hogy ez a dolog nem fog menni. Kaptam egy papírt, hogy helyhiány miatt nem vettek fel az egyetemre.

Hogyan reagálta ezt le lelkileg?
Az az igazság, hogy fiatalon mindent elvisel az ember. Nyílván nem örültem neki. De felmentem a Chinoinba dolgozni. Ott ért az első nagy csalódásom, mert a családnak egy nagyon jó barátja, aki ott volt üzemvezető vegyészmérnök, mondta, hogy menjek fel oda. Berakott a Kémia 5 nevű üzembe. Azt hittem, mivel ugye gyógyszergyár, szép neve is van, hogy kapok egy fehér köpenyt és komoly munkát fogok végezni. De nem fehér köpenyt kaptam, hanem posztó munkásruhát meg egy gumicsizmát és egy nagy egy ujjas kesztyűt. Kérdeztem, hogy minek az a nagy egy ujjas kesztyű, és erre azt mondták, hogy ez azért van, hogy amikor a vashordókat gurítgatom az udvarban, akkor ne sértse fel a kezemet. Ez egy nem patikatisztaságú, laboratoriumszerű hely volt, hanem nagy tételben gyártották az alapanyagokat. Nagy élményeim voltak ott is. Ez 1962-ben volt, és 1956 még nem volt olyan messze, és tele volt a gyár deklasszált elemekkel. Ezt a szó jó értelmében mondom. Olyan emberek voltak ott, akik 1956 után például jogi doktorátussal a jégtároló raktár vezetője volt, a másik egyetemi tanárként éjszakai műszakban a dessztilálókat ellenőrizte. Tömegével mentünk szeptemberben fiatal 18-19 éves gyerekek, akiket nem vettek fel az egyetemre. Ott ismerkedtem meg Abafi Jóskával, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Ő kiváló matematikus lett, és most Olaszországban egyetemi tanár. Másodszorra már felvettek az egyetemre.

Milyen volt egyetemistának lenni?
Nagyon jó! Imádtam egyetemistának lenni. A gimnáziumi lét talán azért nem volt olyan jó, mert 1956 után egy kisvárosban a tanárok sem voltak egységesek. Nagyon jó tanáraink is voltak, csak a légkört nem szerettem, ami ott volt. Nagyon beskatulyázó volt. Ha egy diákra azt mondták, hogy nem olyan tehetséges, akkor akármit csinálhatott, ez a hozzáállás nem változott. Szóval tipikus vidéki kisvárosi gimnázium volt a maga félelmeivel és az akkori idők mindenféle tulajdonságával együtt. Volt néhány nagyon magas beosztású párttag, aki azzal próbálta a karrierjét biztosítani, hogy egyre hangosabban kiabálta az ellenforradalmárok ellen, a pártot és a kommunizmust dicsőítette. A másik réteg meg nagyon meghúzta magát, azért hogy egyáltalán az állását megtartsa. Körülbelül akkor én így éreztem a dolgot. De az egyetem egy más dolog volt. Én nem nagyon bírtam a gimnáziumban azt a helyzetet, hogy mindennap tanulni kellett. Itt az egyetemet viszont imádtam. A vizsgaidőszakban tanultam, és kész. Az évfolyamunkban én voltam a kultúrfelelős. Ennek az a története, hogy amikor felvételiztem szóbeelegyedett velem egy ember. Utólag megtudtam, hogy ő volt a párttitkár itt a karon, de az orvosi kollégiumoknak is ő volt az igazgatója. Megkérdezte tőlem, hogy KISZ tag vagyok-e. Mondtam, hogy igen, hiszen mindenkinek annak kellett lenni. Kérdezte, hogy milyen KISZ munkát végzett. Éreztem, hogy ha erre most azt mondom, hogy semmilyet, akkor itt balhé lesz. Így mondtam neki, hogy kultúrfelelős voltam. Azt hogy agitációs és propaganda felelős nem mertem mondani, mert azt sem tudtam, hogy az micsoda és mit csinál. Jött az újabb kérdés: �Mit csinált mint kultúrfelelős?� Gyorsan kivágtam, hogy szerveztem színház látogatásokat, meg ilyesmi. Ezután felállt, kiment. Rá néhány hétre kaptam meg az értesítést, hogy felvettek az egyetemre, és egy másik papírt is, hogy kérem, az egyetem megkezdése előtt egy héttel a szegedi KISZ táborban jelenjen meg. Elmentem oda, és ott mindenféle előadások voltak a KISZ életről, az ifjúságról, meg egyebekről. Mikor ennek vége lett akkor az egyik KISZ vezér bejelentette, hogy az első éves gyógyszerész hallgatók kultúrfelelőse Falkay György lesz. Kész, passz. Így lettem kultúrfelelős, és be kell hogy valljam, azon kívül, hogy az évfolyam bulikra Csongrádról én hoztam a bort, nem nagyon tettem semmit. De nagyon kellemesek voltak ezek az évfolyam és csoport bulik, és ilyeneket szerveztem.

Kedvenc tantárgya volt?
Hogyne! A gyógyszerészeten belül a medicinát kedveltem nagyon. A gyógyszerészet az orvostudomány része, annak egy speciális szakterülete. Ugyanakkor interdiszciplináris, mert a kémiának és a biológiának a keveréke. Engem ez a biológiai rész érdekelt. Meg kell hogy mondjam, hogy másodéves koromban már ebben az épületben voltam TDK-ás. Különféle TDK konferenciákon akkor már szerepeltem, meg TDK dolgozatot írtam, mert engem ez nagyon érdekelt. Amikor végeztem, nem volt itt állás. Patikába nem akartam elmenni dolgozni. Érdekelt a kutatás, és így kanyarodtam el a laboratóriumi diagnosztika felé. Orosházára kerültem a kórház laboratóriumi diagnosztika osztályára. Az ottani belgyógyász főorvos kiváló tanítómesteremmé vált, mivel ő a nagy Jancsó Intézetben volt farmakológus, és utána lett belőle belgyógyász. Így farmakológusként nagyon sok mindenben segítetett nekem, a rutindiagnosztika mellett kutatásokat végeztünk. Közben megcsináltam a doktori disszertációmat is. Mindenáron be akartam kerülni Szegedre. Szabó Mihály főorvos hívott a szegedi kórházba, aki viszont először volt belgyógyász, majd utána labordiagnoszta lett és egy kiváló képzettségű ember. Nagyon fontosak a tanárok, hogy kikkel kerül az ember érintkezésbe. Akkor átmentem a szegedi kórház laboratóriumába. Közben a Nőgyógyászati Klinikán Morvai József � akkor még egyetemi docens és laborvezető � mondta, hogy néha mikor jönnek hallgatók, akkor vezessek nekik gyakorlatot. Szívesen jártam át, közben beszélgettünk, és amikor kapott egy státuszt, akkor megkérdezte, hogy van-e kedvem átmenni. Persze, hogy volt. Akkor lendült meg a karrierem, mert a klinikán Szontágh Ferenc lett a nagymesterem. Ő volt a Női Klinika igazgatója. Sármőr, angolszász beállítottságú, született menedzser, egy kiváló ember volt. Mindenki ezt mondja, aki ismerte. Pont amikor odakerültem, akkor csinált a Női Klinikáéból WHO központot. Az országban ez volt az egyetlen egy WHO központ. Nagyon jó lehetőségeket kaptam. Szontágh WHO ösztöndíjjal kiküldött Svédországba a Karolinska Egyetemre, ahol ismét világhírű szakember mellett dolgozhattam. Diczfalusi Egon Szegeden született és itt is végezte el az orvosi egyetemet, és innen az orvosi mikrobiológiáról ment ki Svédországba, ahol a reprodukciós endokrinológia nemzetközi hírű szakértőjévé vált. Miután a Női Klinikára visszatértem, az érdeklődési területem a reprodukciós endokrinológia, a reprodukciós fiziológia, a szaporodás biológia, a meddőség, a terhesség felé fordult. A mai napig az intézet ezzel foglalkozik, a koraszülés gyógyszerészterápiájával és hasonló kutatási területekkel.

A gyógyszerészeti karra hogyan került?
1987-ben Morvay József hirtelen meghalt. Akkor éppen ismét egy WHO ösztöndíjjal Párizsban voltam. Mikor hazajöttem kineveztek a női klinika laboratóriumába docensnek.

1994 körül az orvosi egyetem vezetésétől kaptam egy olyan kérdést, hogy gondoltam-e arra, hogy a Gyógyszerhatástani Intézet vezető posztját megpályázzam. Meg kell, hogy mondjam, hogy előtte nem gondoltam erre. Így meg is pályáztam. 1995-ben neveztek ki. Még abban az évben beadtam egy pályázatott a Richter gyógyszergyárral közösen a Rockefeller Alapítványhoz. A pályázatot megnyertük, és nyert az intézmény 120 ezer dollárt. Ekkor tudtam műszereket venni, izotop labort építeni, tehát mindazon modern technikákat be tudtam hozni az intézetbe, amelyekkel ma talán nemzetközi szinten lehet kutatni.

Közben itt kiderült, hogy sok helyen járt már a világban. Melyik hely tetszett a legjobban?
Párizs, természetesen! Szakmai szempontból nagyon jó volt Svédország. Stockholm egy nagyon szép, de csendes város. Ott nem csábítja el az embert a mozgalmas élet, mint Párizsban. Voltam Londonban ösztöndíjjal, majd Leicesterben. Leicesterben nagyon jó kutatómunka folyt.

Milyenek a francia nők?
Azt kell, hogy mondjam, a francia nők nagyon csinosak, nagyon helyesek, de tapasztalatom nincs velük kapcsolatban. Párizsban egy nemzetközi kutatócsoportban voltam, úgyhogy inkább azt tudnám elmondani, hogy például milyenek az amerikai nők.

Igaz az, hogy a magyar nők a legszebbek a világon?
Nagyon szépek a magyar nők. Még egy országot láttam, ahol ha az ember kimegy az utcára és mindenhol gyönyörű nőkkel találkozik, ez Izrael. De ezt a véleményem már mások is megerősítették. Jeruzsálemben voltam felvételiztetni, és sok hallgató jelölt hölgy jött, akik félelmetesen szépek voltak. A statisztikák is megállapították, hogy ott sokkal több szép nő van, mint bárhol a világon.

Kanyarodjunk vissza komolyabb témák felé. Oktatni szeret?

Nagyon szeretek oktatni. 1995 óta többször megnyertem a hallgatók által odaítélt az év oktatója díjat. Szeretek oktatni, bár úgy gondolom, hogy ez egy nagy felelősség is. De nagyon inspirálóan hat az emberre az, amikor egy hallgatói díjat elnyer. Akkor még nagyobb felelősséggel kezd el oktatni. Ráadásul egy olyan tantárgyat oktatok, ami � nem akarok elfogult lenni � de az egyik legfontosabb tantárgy, mert a gyógyszerek hatásáról szól, mellékhatásairól, interakciójukról, ami egy gyógyszerész számára minden nap előfordul a praxisban.

Van-e valami olyan dolog, amit a tananyagon kívül, emberi vonatkozásban meg akar tanítani a tanítványainak?
Van egy új szlogen Magyarországon, ami a Nyugatról jött: �Ask your Pharmacist�, azaz �Kérdezze meg gyógyszerészét vagy kezelőorvosát!� E mögött az van, hogy azok a gyógyszergyárak, amelyek ezt a hirdetést felteszik, áthárítják a felelősséget az orvosokra, gyógyszerészekre. Így a gyógyszerész számára nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyen azzal, hogy micsoda felelősség egy embernek gyógyszert ajánlani. Ehhez egy nagyon magas szintű tudás, és felelősségérzés kell. Tudni kell azt, hogy a gyógyszerészetnek van egy marketing része is. A gyógyszer az egy üzlet. Arra szeretném megtanítani a hallgatókat a szorosan vett szakmán kívül, sose felejtsék azt el, amikor a gyógyszertárban gyógyszert adnak ki, akkor az egyrészt terápia, másrészt marketing, mert bevételt kell szerezni. De mindig nyugodt lelkiismerettel feküdjenek le, hogy amikor dönteni kell, és két egyforma hatású gyógyszer van, és az egyik drágább, a másik olcsóbb, akkor ne minden esetben a marketing szempontok játszanak szerepet. A gyógyszer az nem vaj, vagy parizer, só vagy cukor, hanem a gyógyszer egy nagyon fontos eszköz az életminőség javításához. Különösen igaz ez azokra a gyógyszerekre, amelyek recept nélkül is kaphatók. Tehát a gyógyszerész dönti el, hogy kinek mit ad. Tudják harmonizálni a marketing és a terápiás szempontokat, erre szeretném őket megtanítani, valamint még arra, hogy legyen olyan diagnosztikai érzékük, hogy mikor kell egy embert elküldeni orvoshoz. Érezze meg azt, hogy mikor kell egy betegnek azt mondani, hogy most nem adok gyógyszert, menjen el azonnal az orvoshoz!

Szabadidejében mit szokott csinálni?
Kimegyek a lovamhoz. Ez egy gyerekkori mániám, nem tudom hogyan alakult ki nálam. Soha nem volt lovunk, de mióta az eszemet tudom, vonzódom a lovakhoz. Mindig megragadtam az alkalmat, amikor lovagolni tudtam. 1990-ben végre megvalósítottam az álmom, vettem egy telivér kancát. Fedeztettem is, négy csikója született. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor ezek a csikók megszülettek, Ugyanis én vezettem le a szülést. Sajnos a kanca 2001 januárjában elpusztult. Mondták is a hallgatók, hogy biztos azért buknak most annyian a félévi vizsgán, mert meghalt a professzor úr kancája. De szerintem ez nem igaz. Az egyik csikóját tartottam meg, Allegrót. De csak Alinak becézem. Ez a nagy hobbim. Egy Szatymazhoz közeli tanyán tartom, és amikor időm van, kimegyek hozzá, vakargatom, beszélgetek vele, és persze lovagolok. Ez jelenti nekem a teljes kikapcsolódást.

Árvai Mara



 



Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Universitas



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player