Ez az elõadás az emberi élet egyik legalapvetõbb tényezõjérõl, az alvásról szól. Megkísérlünk választ adni azokra a kérdésekre, melyek óhatatlanul felmerülnek a nem szakavatott érdeklõdõkben is. Az elõadásból ki fog derülni, hogy megválaszolásuk még a szakemberek, az alvással tudományosan foglalkozók számára is nehézséget okoz; sokszor csak találgatásokra vagyunk utalva.
Arról, hogy mi történik testünkben alvás alatt - elsõsorban az agykérgi elektromos tevékenység és más élettani mutatók megfigyelése alapján - elég pontos ismereteink vannak már. Tudjuk -többek között - hogy az alvás nem egy homogén folyamat, hanem élettani jellegzetességei alapján két jól elkülöníthetõ állapotra osztható: alvási idõnk 70 %-át töltjük egy agykérgi „pihenés"-sel és csökkent izomtónussal jellemezhetõ szakaszban, 30 %-át pedig egy nagyfokú agykérgi izgalommal, de az izomtónus teljes hiányával és gyors szemmozgásokkal járó fázisban. Ez utóbbi állapotból való felébredést követõen számolunk be leginkább álmok látásáról.
A mai napig is megválaszolatlan az a kérdés, hogy miért alszunk egyáltalán, mi az alvás biológiai jelentõsége, miért nem tudunk hosszabb ideig alvás nélkül élni. Ismertetni fogjuk azokat az elméleteket, melyek ezt az alapvetõ kérdést próbálják megválaszolni.
Az alvás és ébrenlét váltakozásának szabályozásáról, az alvás alatt fokozott mûködést folytató agyi részekrõl - elsõsorban a modern képalkotó eljárások bevezetése kapcsán - már lényegesen többet tudunk. Ez a problémakör leginkább azokat izgatja, akik valamilyen oknál fogva álmatlanságban szenvednek. Sajnos sokan panaszkodnak errõl, élete során gyakorlatilag minden embernél fellépnek ilyen tünetek hosszabb-rövidebb idõre.
Legnehezebb azokra kérdésekre válaszolni, hogy mit tartalmaznak álmaink, és mi a közük a napi valósághoz, illetve agyunk mûködéséhez. Megkíséreljük ezt a misztikusnak tûnõ folyamatot is megvitatni a modern, egzakt tudomány szemszögébõl. Biztosak vagyunk abban, hogy az álmok megjegyzése, illetve elfelejtése lényegesen közelebb hozhatja az emberiséget az ébrenlét alatti tanulás, illetve felejtés megértéséhez. Ahogy biztosak vagyunk abban is, hogy elõadás közelebb hozza a hallgatóságot az emberi agy, az emberi test mûködésének megértéséhez.
Dr. Benedek György 1944-ben született Szegeden, 1968-ban szerzett orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. A SZOTE Élettani Intézetében elõször tudományos diákkörösként, majd mint gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens folyamatosan dolgozott 1966-tól. 1986 óta ugyanitt tanszékvezetõ egyetemi tanár. Kutatómunkája az agy mûködésének klinikai és kísérletes vizsgálatára irányul, elsõsorban elektrofiziológiai módszerek használatával. Hosszabb-rövidebb tanulmányutakon mintegy 5 évet töltött Németország, Észak-Amerika, Japán és Ausztrália egyetemein. A Sydney-i Egyetem visiting professzora, a Temesvári Babes Orvosegyetem honoris causa doktora.
1982-ben kandidátusi fokozatot szerzett alváskutatásban elért eredményei alapján. Tudományos munkássága alatt 177 teljes szövegû közleményt írt. Független citációinak száma mintegy 1300. Több alkalommal volt nemzetközi alváskongresszusok meghívott elõadója.
1991-ben megbízott dékánhelyettesként vezette, 2003 óta dékánként vezeti az Általános Orvostudományi Kart. 1997 és 2003 között ezen a karon az idegennyelvû képzés tagozatvezetõje volt, 2000 és 2003 között az SZTE tudományos rektorhelyettese. Orvostanhallgatóknak orvosi élettant oktat magyar, angol és német nyelven, 1986 és 1993 között gyógyszerészhallgatóknak az anatómia, élettan kórélettan tantárgyat oktatta magyarul és angolul. Az SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola alapító tagja. |
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!