Az
elmúlt években, mint a Tanulmányi Osztály vezetőjét kereshették a
hallgatók ügyes - bajos dolgaikkal. Most azonban az igazgatói hivatal
vezetőjeként beszélgetek Önnel. Minek köszönhető ez a változás?
Ez egy átszervezésnek köszönhető, nem tőlem eredt az ötlet.
Ameddig lehetett ellenálltam, mert nagyon szerettem a tanulmányi
osztályon dolgozni, de beláttam azt, hogy az idők szava azt mondja, át
kell szervezni a főigazgatói hivatalt, és ha már engem találtak erre a
legalkalmasabbnak, akkor belevágtam. Ez egyébként 2000. március
elsejétől van így.
Nagyon más ez a munka, mint amit a tanulmányi osztályon végzett?
Más. Kevesebbet találkozom a hallgatókkal. Nagyon szerettem a
hallgatókkal találkozni, mert a hallgatók valahogy mindig feltöltöttek.
Még ha problémával jöttek is. Egy - egy síró arc mögött, olyan szép
lelket lehetett felfedezni.
Maradt - e olyan emléke a
Tanulmányi Osztályon töltött évekből, akár vidám, akár szomorú, ami
miatt azt mondja, megérte annyi évig ott dolgozni?
Konkrétan ilyen élményre nem emlékszem. Persze voltak olyan
dolgok, amik most bevillannak, de úgy összességében jó volt, mert
nagyon szeretek emberek között lenni, fiatalok között meg különösen.
Hogyan kezdte el a pályafutását?
Okleveles fizikusként végeztem, és kutatóként kezdtem el
dolgozni. Akkor még az egyszakosság volt a nagy szám, ma már egy szakon
végezni nem olyan nagy dolog, hiszen most a több szakon szerzett
diploma az igazi. Szóval kutatóintézetben dolgoztam, ha jól számolom 15
évig, és azért hagytam el a kutatói pályát, mert hiányoztak az emberek.
Mindig is nagyon szerettem emberekkel foglalkozni. Egyszer még olyan
gondolatom is támadt, hogy egy panaszirodába kellene elmennem dolgozni,
mert olyan jó dolog másoknak segíteni. Nem biztos, hogy jó választás
lett volna.
Lett volna elég türelme a folytonos panaszáradathoz?
Valószínűleg annyi türelmem azért nem lett volna, de általában
nagyon türelmes vagyok. Szóval adott cél érdekében még azon a határon
túl is képes vagyok türelmes lenni, amit én a magam számára
elviselhetőnek tartok. Az a véleményem, ha az ember összerúgja
valakivel a port, utána már borzasztó nehéz jó munkakapcsolatot
kialakítani. Eljön annak az ideje is, amikor az ember el tudja mondani
úgy a véleményét, hogy az nem sérti a másikat.
Gyerekkorában minek készült?
Jó kérdés. 18 éves koromig régésznek készültem. Annak idején
latin szak az egyetemen kétévenként indult. Amikor érettségiztem, akkor
pont nem indult, pedig történelem - latin szakra akartam jelentkezni. A
történelem mellett még a matematikát szerettem nagyon, de arra
gondoltam, hogy nincs elég önálló ötletem, tehát matematikus nem lehet
belőlem. Következésképpen elmentem fizikusnak. Kicsit kalandosan
történt, de nem bántam meg.
Ezek szerint Ön egy univerzális ember! Legtöbben vagy humán, vagy reál beállítottságú emberek, de Ön mindkettőt birtokolja.
Ezt csak múlt időben mondhatom, mert arra nagyon kevés időm
van, hogy szakmával foglakozzam. Már nem is tekintem magam
szakmabelinek olyan régen elhagytam a pályát. De olyan szemléletet
adott, aminek ma is a hasznát veszem.
Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki ilyen felelősségteljes munkát végezzen?
Nézze, azt nem tudom, hogy általában milyen tulajdonságok
kellenek. Aminek a saját tulajdonságaim közül itt hasznát veszem, az az
előbb említett türelem, az, hogy igyekszem rendszerben gondolkozni és
dolgozni, átlátható szabályok mentén, és az, hogy az ember bizalommal
legyen mások iránt, bizalmat élvezzen másoktól, meg őszinte legyen. Nem
azt értem őszinteség alatt, hogy mindent kifecsegjen, de szavahihető
legyen. Tehát, amit az egyik embernek mond, azt mondja a másiknak is.
Ezt tartom fontosnak. Egy csomó jogszabályt kellene tudnom, amit
bevallom, nem tudok. De tudom, hogy hol találom meg, fellapozom, meg
segítséget kérek, és igyekszem jó szabályok szerint csinálni azt, amit
kell.
Milyen szerepet játszanak a szabályok az életében? Mindet betartja, vagy van olyan, amiket adott esetben áthág?
Be szoktam tartani a szabályokat, de egy példát tudok mondani:
vannak olyan piros lámpák a városban, ahol az ember nyugodtan
átsétálhat, mert tulajdonképpen nem olyan forgalmas az a
gyalogátkelőhely, és akkor én mindig nagyon fegyelmezetten megállok, és
közben arra gondolok, hogy milyen hülyeség, hogy most itt állok. De a
piros lámpa azt jelenti, hogy meg kell állni. Ez egy ilyen önnevelés
tulajdonképpen. Az a véleményem, ha az emberek felrúgják a szabályokat,
akkor előbb - utóbb egymást sértik. Tehát az értelmes szabályokat úgy
gondolom, hogy be kell tartani.
És az értelmetleneket?
Amennyiben lehet, ki kell őket kerülni.
Hogyan látja a jövőjét?
Ebben a korban az embernek már nem lehet hosszú távú jövőképe,
ami a munkáját illeti. Nagyon bízom abban, hogy az integráció ki fog
teljesedni, és ebben a karunk nem fog sérülni. Szeretném, ha itt a
karon belül is jól mennének a dolgok, mert amellett, hogy hivatalvezető
vagyok, a személyi ügyek is hozzám tartoznak, és szeretném, ha az
itteni oktatók személyügyi dolgai rendben mennének, és a karunk
elfogadottsága is olyan lenne az egyetemen belül, mint amit mi
megérdemlünk.
Pihenésre nem gondol néha?
Dehogynem! Mikor nagyon fáradt vagyok, akkor arra gondolok, de
jó lenne már nyugdíjba menni, és ha nyugdíjas leszek, akkor regényt
fogok olvasni, nyelveket fogok tanulni, hogyha még lesz hozzá elég
eszem. Még az is lehet, hogy pulóvert fogok kötni.
Árvai Mara
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!