Az önéletrajzát olvasva arra lettem figyelmes, hogy szinte az egész felnőttkorát a Szegedi Tudományegyetemen töltötte.
Sőt, gyermekoromtól, illetve születésemtől kötődöm az
Egyetemhez., mert édesapám itt dolgozott, az ásványtan � kőzettan
tanszéken, mineralógus, azaz ásványtanász volt. Ez mondjuk nagyon
áttételes, de ami közvetlenebb kötődés, az gyermekkori asztmával függ
össze. Az orvos azt javasolta, hogy a szüleim vigyenek a Mátrába, vagy
a Bükkbe minden nyáron egy hónapra Ezt a szüleim az adott egyetemi
lehetőségeket kihasználva szerették volna megvalósítani, mert amúgy
nagyon drága lett volna ott egy hónapot eltölteni. Wagner Richárd
professzor úr � családi �jóbarát�, aki az éghajlattani tanszéket
vezette akkor, szervezett minden nyáron a Bükk fennsíkra egy egyhónapos
éghajlati mérésekkel foglalkozó terepgyakorlatot. Így az 50�es évek
legvégétől kezdve 650 méter magasságon, teljesen lakatlan vidéken mérő
táborokban vettem részt. Mértük, hogy az ilyen töbör (dolina)
képződményekben miként változik a hőmérséklet éjjel-nappal. Nagyon
érdekes egyébként, mert például a csoda gondolná, hogy augusztus elején
ezekben a magasan fekvő dolinákban éjszaka befagy a víz. Mínusz három �
négy fokok vannak, napközben meg ugyanott tud lenni 40 fok. Ebben a
miliőben töltöttem a gyerekkorom minden nyarát. Wagner professzor úr
meteorológusaival mentem mindig, aztán már lassan én is méricskéltem.
Ez biztos, hogy komoly szerepet játszott abban, hogy már 11 � 12 évesen
érdeklődtem a földrajz iránt. Nem csak a romantikája: a barlangászat,
hegymászás, kanyoning iránt, hanem egy kicsit látta az ember, hogy
máshogyan is lehet adatokat gyűjteni, és fel is lehet őket használni
valamire.
A gimnáziumban nem lógott ki a társai közül az elhivatottságával?
Ide az Aradi Vértanúk terén lévő épületbe jártam gimnáziumi épületbe
jártam. Úgy hívták, hogy a Ságvári Gimnázium B épülete, és nagyon rossz
gyerekek voltunk. Nagyon furcsa tanáraim voltak, de nagyon jó tanárok
voltak. Aki már nem él, de nagy hatással volt rám, az Suki Béla
történelem tanár volt. Egzisztencializmusra, meg mindenféle filozófiai
irányra tanított bennünket, ugyanakkor a kocsmaföldrajzban is nagyon
jártas volt, és ez irányú tapasztalatait is megosztotta a gyerekekkel.
Nagyon kellemes volt. A másik tanárom, aki nagy hatással volt rám, az
Farkas István. Ő még mindig a Ságvári Gimnáziumban tanít. Azt gondolom,
ők voltak azok, akik toltak az egyetem felé. Meg persze a matematika.
De nem voltam elvadult matematikus, annak ellenére, hogy matematika �
fizika tagozatra jártam. Szóval, valami rettenetesen rossz osztály
voltunk. Minden évben ki kellett festetni az osztálytermünket, mert
mindig szivacs-csatát vívtunk. De a tananyagon kívül sokat tanultunk
egymástól, és a tanároktól is. Nem voltunk egy nagy létszámú osztály,
emiatt tényleg jól lehetett haladni a tananyaggal.
Hányan voltak az osztályban?
32 - en kezdtük, és 21 � 22 � en végeztünk. Nagyon nehéz volt.
Nem is kiestek a többiek, hanem átmentek másik osztályba. A matematika
� fizika tagozat mellett volt még nyelvtagozat, egy semleges tagozat. A
semleges tagozatba mentek át többnyire azok, akik nem bírták a
matematika � fizikát. Főleg a matematika volt nagyon sok. A fizika nem
volt lényegesen több, mit egy mostani diáknak. Gondolom evidens volt,
hogy a földrajz mellé a matematikát választotta az egyetemen. M. G.: -
Matematika � fizika tagozatra jártam, és az világos volt, hogy mivel a
földrajzot szeretem, ezért vagy matekot, vagy fizikát választok mellé.
Matematika � földrajz szak itt volt Szegeden, tehát olyan nagy
választék nem volt ebben az ügyben. Vagy mehettem volna Budapestre
meteorológusnak matematika � fizikával. De megmondom őszintén, ez nem
nagyon érdekelt, mert a meteorológia tiszta fizika, nagyon
elrugaszkodik a földrajz romantikus részétől. Nekem még akkor nagyon
kellett a barlangászás, hegymászás, kirándulás, turizmus, szóval
mindaz, ami hozzátartozik a földrajz romantikájához.
Az egyetemi életre hogyan emlékszik vissza? Milyen volt egyetemistának lenni?
Rettentő nagy kártyacsatákat vívtunk. 73�ban adták át a
Hermann Kollégiumot, ahol nagyon jó társaság jött össze. Hosszú napokon
keresztül folytak a mindenféle küzdelmek. Viszont egy nagyon zárt
közösség volt a mienk. Az a 20 ember, aki ott végzett, a mai napig
nagyon összetart. Együtt tanultunk matematikára, a nagyon húzós
matematika vizsgákra. Kicsit mindig hátrányosabban voltuk kezelve, mert
a matematika � földrajzosok mégsem matematika � fizika szakosok,
akikből még lehet igazi matematikus. Közülünk tényleg nem sok
matematikus lett, de sokan matematikát tanítanak. Nagyon összetartó
társaság volt. Olyan megmozdulásain voltak, ami ma elképzelhetetlen.
Évente háromszor, volt úgy, hogy többször is közös kirándulásokra
mentünk. Ez a 20 ember együtt járt mindehova Látom, hogy ma akkora a
tömeg, hogy ez nehezen megvalósítható. De akkoriban tervszerűen
elmentünk például a Pilisbe hegyet mászni, barlangászni többnyire
Aggtelek, vagy a budapesti barlangok volt a célunk, a Mecsekbe jártunk
gyakran. Minden vizsgaidőszak után terveztünk ilyen utat,
levezetésként. Télen gyakori cél volt Aggtelek, mert a barlangban akkor
realative meleg van, kint meg hideg, nyáron meg víz mellé mentünk. Ez a
csoport annyira zárt volt, hogy egymás között házasodott, mint egy
rossz falu. A 20 emberből azt hiszem, hogy hat házaspár lett. Meg közös
megmozdulásokra emlékszem. Akkor építettük a JATE klubot. Az akkor még
egy nagy pince volt, és lelkes felajánlások történtek, hogy klubot
kellene építeni a fiatalságnak, mert nem volt hol összejönnünk. 73�74�
ban megcsináltuk meg a JATE klubot. Ez is egy kellemes közösséget
megmozgató időszak volt. Úgy ötödévben szóródtunk szét, mert akkor már
mindenki magával és a családi körével volt elfoglalva.
Az egyetemi évek alatt és után is sokat volt külföldön. Milyen élményei vannak?
Mindig megrökönyödéssel olvasom a pályatársak életrajzában, hogy ők
mennyire szeretnek utazni, meg hogy nekik a hobbijuk az utazás. Én meg
nem szeretek utazni. Nem tudom, miért nem, de a lelkemet mindenesetre
széttörték a negyedik � ötödik év alatti oroszországi utak. Az azért
nagyon súlyos volt. Szentpétervárra is jártam, és a két nap utat oda és
a két nap utat vissza megtenni, ráadásul sűrűn, az nem túl kellemes
élmény. Ez nekem körülbelül elég is volt az utazásból. Ott ugyan szép
utakat lehetett tenni a közép�ázsiai részeken. Viszont legtöbbet
Németországban voltam. Két évet voltam kint ösztöndíjjal. A
legkellemesebb emlék ennek ellenére számomra Ausztria. Talán, mert ott
vannak magas hegyek, lehet jól síelni, meg mert közel van. Nem kell
sokat utazni. Oda bármikor, bármennyi időre el tudok menni. Ott néha
jobban érzem néha magam, mint itthon.
El tudna költözni Magyarországról?
Magyarországot nem tudnám itt hagyni. Az úgy szokott történi, hogy az
első néhány napban nincs probléma. Aztán az ötödik naptól kezdve azt
nézi az ember, hogy még mennyi nap van hátra. S van, amikor még egy
félév van hátra! Akkor az nagyon nehéz tud lenni. Nagyon erős a
honvágyam. Erős a kötödésem Szegedhez és Magyarországhoz. Nem tudnám
megtenni, hogy külföldön éljek. Próbáltam már, de nem megy.
Hogyan lett Önből egyetemi tanár?
Vannak olyan emberek, akiknek az a karrierje olyan � ami főleg a
közgazdasági meg a kommunikáció szakon divat - hogy bedobják a
mélyvízbe és azonnal egy nagyobb egységet vezet. Ez egyfajta karrier,
amerikai típusú karrier. S van olyan karrier, amelyik inkább európai
típusú, hogy az ember a létra legaljáról kezdve minden stáción
végighaladva eljut valahova, valamilyen szintre. Amikor befejeztem az
egyetemet, gyakornok voltam. A gyakornokság két év volt, utána
gyakorlatilag nem volt állás, csak lebegtetett állás volt. Ezt követően
tanársegéd voltam, de olyan hátteres tanársegéd, nem volt állásom akkor
sem, csak háttérszerződés. Így elmentem aspirantúrára, de akkor is itt
maradtam Szegeden, csak az Akadémia fizetett. Amikor lejárt az
aspirantúra, akkor még nem védtem meg a kandidátusit, de kaptam állást.
Ez a 80 � as évek elején volt. 83�ban megvédtem a kandidátusit,
adjunktus lettem, és 85�től docens lettem, 91�ben elment az akkori
főnököm, Jakucs László professzor nyugdíjba, akkor tanszékvezető
lettem, 93�ban pedig megszereztem a nagydoktorit. Így szép lassacskán
minden grádicsot teljesítettem.
Tanít, kutat, kart vezet. A napi 24 óra elég mindenre?
Nem. Valamelyiket hátrébb kell szorítani, ez sajnos így van. Mindig
irigyeltem azokat az embereket, akik azt tudták mondani, hogy hát
letanít négy � hat � nyolc órát és mellette felhőtlenül kutat. Ez
valószínűleg olyan tantárgyakból megy, ahol nagyon szoros a kapcsolat
aközött, amit kutat és aközött, amit előad. De azt hiszem, hogy a
természettudományi kar 300 kutatójából, ha ez tíznek megadatik. Még
annyinak sem hiszem. Bevallom férfiasan, hogy az elején a kutatás volt
több, kicsit hanyagolva volt az oktatás, aztán volt olyan periódus,
amikor az oktatás volt kicsit több, és a kutatás egy kicsit lejjebb
került. Külföldön szerencsére, nem kellett oktatni, lehetett nyugodtan
kutatni. Ezután lelkiismeret furdalással hazajön az ember, és át akarja
adni mindazt a tudást, amit külföldön tapasztalt. Az biztos, hogy
Németországban értek először ilyen hatások. Például geográfusképzés nem
volt előtte Magyarországon, sem geoinformatika. Jó volt adaptálni őket
itthon.
Nagyon szereti szakmáját, ugye?
Ebből élek.
Tanítani szereti � e?
Hála Istennek a geoinformatikából már túlnőttek rajtam. Abban már
hátrébb vonulhatok, az ifjú kollegáim abban már tapasztaltabbak nálam.
Meg kell hogy mondjam, hogy ennek örülök a legjobban. A
tradicionálisabb irányzatokat olyan �jó öreg� módjára tanítgatom. A
fiataloknak most nincs túl sok idejük, nekik fel kell mutatni valamit,
amivel a tudományos grádicsokon előre haladhatnak. A geoinformatika
erre alkalmas például, tehát ha azt megtanulta az ember jól megtanulta,
akkor többnyire ötlet kérdése csak és az eredmények elég gyorsan tudnak
jönni. A tradicionális földrajzhoz meg nagyon sokat kell olvasni, és a
fiatalok már nem nagyon olvasnak szívesen, illetve most én vagyok ilyen
előolvasó a tanszéken, és megmondom, hogy ezt meg ezt kellene majd
elolvasniuk nekik, de szerintem ez egy teljesen normális dolog.
A szakmai tudáson kívül van � e valami, amit szeretne a tanítványainak átadni?
Ahhoz, hogy valaki a szakterületén jó legyen, nagyon sokszínűnek kell
lenni. A földrajz kicsit más, mint a többi természettudomány. A
mindennapi értelemben könnyebben megtanulható, nem úgy, mint a
matematika, amit vagy megértek, vagy nem. De amiben kicsit más, mint a
többi az az, hogy nagyon sokirányú információt kell egyszerre
feldolgozni. Egy földrajzban nekem elemeznem kell természeti és
társadalmi dolgokat párhuzamosan. A széles látószög kényszere, ez az,
ami a földrajznak kicsit sajátja. Erre a komplex látásmódra akarom a
tanítványaimat megtanítani. Most éppen tartok egy Bevezetés a
földrajzba elnevezésű kurzust, és az egész kurzus arról szól, hogy mi
az, hogy földrajz. Azt kell megtanulni, hogy sok irányból lehet nézni
ugyanazt a dolgot, és ezeket az információkat, amik sok oldalról
jönnek, ezeket kell egységes keretben értékelni. Ezt valamilyen úton -
módon össze kell hozni. Ez kicsit sajátos látásmódot kíván.
Árvai Mara
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!