Bor Zsolt hazánk
amerikai megítéléséről beszél (Real Audio)
Bor Zsolt
pályaválasztásáról mond néhány szót (Real Audio)
- Most érkezett vissza másfél év után az
Egyesült Államokból. Mi volt kint tartózkodásának az oka?
B. ZS.: - 14 hónapot voltam kint az
Egyesült Államokban, Kaliforniában San Diego közelében egy high - tech cégnél,
amely olyan lézerek gyártásával foglalkozik, amely a számítógépek lelkét jelentő
integrált áramkörök gyártásához szükséges.
Több dologgal is foglalkoztunk. A dolog
egyik része a litográfiai célokra felhasználható lézerek fejlesztése volt. A
másik bizonyos optikai anyagok vizsgálata volt. Tulajdonképpen azt célozták ezek
az utóbbi vizsgálatok, hogy meg lehessen állapítani, hogy azok az optikai
lencsék, amelyeket ezekben a berendezésekben használnak, vajon ki fognak - e
bírni egy várhatóan tíz éves életciklust. Erre a kérdésre kellett választ adni.
De erre a kérdésre három hónap alatt kellett választ adni, tehát nem volt rá tíz
év. Erre az eldöntendő kérdésre kellett választ adnom.
Gondolom sikerült megválaszolnia a
kérdést.
B.ZS.: - Sikerült, bár, hogy ennek mennyire
örül az ipar azt nem tudom, mert a válasz körülbelül az volt, hogy igen,
találtam ilyet, létezik olyan optikai anyag, amely ezt ki fogja bírni, de az,
hogy ezt hogyan kell előállítani, az már egy másik kérdés.
- Hogyan került kapcsolatba ezzel a
kutatóintézettel?
B. ZS.: - Tulajdonképpen ennek az
előtörténete az, hogy 1994 - ben kint voltam egy egyetemen oktatni, ott nagyon
kevés pénzt adtak, ezért részidőben elmentem egy másik céghez konzultánsnak. Ott
ismerkedtem össze egy mérnökkel, aki később elment ehhez a másik céghez, és
engem is ő hívott meg, hogy menjek oda hozzájuk dolgozni. Ezek a high - tech
cégek amúgy mindig nagy munkaerőhiánnyal küszködnek. Az egy általános tendencia,
hogy a jól képzett emberekből nagyon nagy hiány van az Egyesült Államoknak
különösen azon a részén, ahol a high - tech virágzik.
- Elég sok időt töltött kint az Államokban,
milyen tapasztalatokat szerzett az ottani viszonyokról?
B. ZS.: - Az egyik meghatározó dolog az,
hogy ez egy olyan ország, amit a magasan fejlett technológiák irányítanak, és
ezen a területen példamutató tevékenységet folytatnak. Az világos, hogy jó
sorsuk előre meg van határozva, és hosszú időn keresztül sok bajuk nem lesz. A
világ valahogy úgy változott meg, hogy az igazi értékteremtő tényező a high -
tech lesz, és azok az országok, amelyek ezen a területen elől fognak járni,
mindig nagyon jó helyzetben lesznek. A magasan fejlett technológiák megszerzése
lesz az a fegyver, amellyel a különböző régiók, és országok egymással hadakozni
fognak, olyan értelemben, hogy aki ezt megszerzi az előnyösebb helyzetbe fog
kerülni a többiekkel szemben. Erre talán a legjobb példa a kommunizmus
összeomlása. Gondolom senki sem veszi azt komolyan, hogy a Szovjetunió ellenzéki
szamizdat kiadványok miatt omlottak össze vagy hogy az ellenzéki kerekasztal
fenyegetéseitől ijedtek meg a szovjetek, és attól vonultak ki. Nem.
Reménytelenül alulmaradtak a magasan fejlett technológiák megszerzéséért vívott
harcban. Abszolute reménytelenül alulmaradtak, és ez okozta az összeomlásukat.
Ez is egy példa arra, hogy a high-tech egy tényező, amely meg fogja a határozni
a nemzeteknek egy bizonyos rangsorát a jövőben. Tehát ilyen tekintetben Amerika
jövője megnyugtatóan biztosítva van.
|
|
|
|
Névjegy
1949-ben
született.
Fokozatok: 1973 Elektromérnök, Kijevi Mûszaki Egyetem
Radioelektronikai Kar 1974 Fizikus, JATE 1975 PhD. fizikából,
JATE
Pozíciók: 1988- kutatócsoport vezetõ, MTA Lézerfizikai Tanszéki
Kutatócsoport 1989- egyetemi tanár, JATE 1989- tanszékvezetõ, JATE Optikai
és Kvantumelektronikai Tanszék Külföldi tanulmányutak: 1977-87
Vendégkutató, Max Planck Institut, Göttingen, Németország(6.5
év), Vendégprofesszor, University of California Irvin, 1994-95
Vendégprofesszor, Rice University, Houston 1995 Vendégprofesszor, ETH,
Zurich
Kitüntetések 1994 Széchenyi díj 1982 Eötvös Loránd Fizikai
Társulat - Gyulai Zoltán díj 1980 MTA Kiemelt Fõirány Pályadíj 1974 MTA
Kiemelt Fõirány Pályadíj
Szakmai szervezeti
tagság
külföldi Academia Europaea tagja, London, UK (1993) IUPAP
Kvantumelektronikai Szakcsoport tagja Európai Fizikai Társulat
tagja Európai Fizikai Társulat tagja Kvantumelektronikai és Optikai
Szakcsoport elnökségi tag
hazai MTA Lézerfizikai és Spektroszkópiai
Bizottság tagja MTA Atom- és Molekulafizikai Bizottság tagja Magyar
Akkreditációs Bizottság tagja MTA Doktori Tanács tagja BME Habilitációs
Bizottság tagja JATE Habilitációs Bizottság tagja Magyar Ösztöndíj
Bizottság tagja
KUTATÁSI TERÜLETEK Ultragyors Lézer
Spektroszkópia Ultrarövid lézerimpulzusok keltése, femtoszekundumos
lézerimpulzusok mérése, terjedése diszperzív közegben és optikai rendszerekben.
Femtoszekundumos lézerimpulzusok erõsítése. Lézerek Orvosi
Alkalmazásai Nem Diffraktáló Lézernyalábok
Optikai
Litográfia |
|
|
|
|
- Milyen társadalmi különbségeket figyelt
meg hazánk és az Államok között?
Mondanék néhány dolgot az amerikaiak
életmódjáró. Nekem nagyon tetszett az egészséges életmódra nevelés. Ez nagyon
magas szinten történik. Még az iskolában is van ilyen tantárgy, és azt igen
ügyesen oktatják. Saját fiamon láttam mennyire megváltozott az ő táplálkozási és
életszokása elsősorban az ott tanultak hatására. Mindenféleképpen jó, hogy az
étkezésükre nagyon figyelnek, és a testmozgást is fontosnak tartják. Lehetne
beszélni tulajdonképpen az iskolarendszerükről is. Az iskolarendszerről két
dolgot kell elmondani: ha a 18 éves korosztályt nézzük, világos az, hogy
Európában és Magyarországon is ennek a korosztálynak a tudásszínvonala általában
magasabb, mint Amerikában. Ez tehát a tény. Amerikában kevesebbet tanítanak, de
amit megtanítanak, azt alaposan megtanítják. Különbség van továbbá a megtanított
anyagban is. Amerikában mindennapi életben sokkal inkább használhatóbb
tananyagot tanítanak, mint nálunk. A számítástechnikához való viszonya egy
ottani 18 évesnek sokkal jobb, mint Magyarországon. Ezeknek az eszközöknek a
használata ott tényleg mindennapi élet része. Tehát alapvetően azt lehet
mondani, hogy a tudásanyagnak mennyisége Európában és Magyarországon nagyobb, de
odaát jobban használható dolgot tanulnak. Érdekes, hogy hogyan változik meg a
tudásszint később az egyetemeken. Az előzőekből következik, hogy az egyetemekre
bekerülő emberek tudásszintje alacsonyabb, mint itthon, de amikor kikerülnek az
egyetemekről ez a különbség eltűnik. Ezen el kellene gondolkodni, mi az oka.
Mindenesetre azt vettem észre, hogy ott egy jó egyetemet elvégzett hallgató,
mintha a termelésben, kutatásban jobban használható lenne mint a nálunk végzett.
Érdekes még, hogy az iskolarendszer feltételezi, hogy a diákok pénzkeresés
céljából elmennek dolgozni részidőben bolti eladónak, vagy gyorsétkezdékbe
kiszolgálóknak. Teljesen általános dolog, hogy még a lehető legjobb anyagi
körülmények között élő családok gyerekei is eljárnak dolgozni. Ennek a gazdasági
hatása is nyílván nagyon jelentős, de a diákok életre nevelésében is egy nagyon
lényeges elem. A diákokat amúgy eléggé kézben és karban tartják ezekben az
iskolákban. Például nagyon tetszett nekem az a fegyelmezési eljárás, aminek a
neve az, hogy szombati iskola. Ha a gyerek notóriusan valami függelemsértést
hajt végre, és azért láttam ilyet a közvetlen környezetemben is, akkor azt
szombati iskolára ítélik, ami azt jelenti, hogy szombat reggel 8 - tól 12 - ig a
gyereknek be kell mennie az iskolába, ott el kell töltenie négy órát, és ez idő
alatt ott csak a tanulmányaival kapcsolatos dolgokat művelhet. Ez azzal a
következménnyel is jár, hogy reggel hétkor a szülő felkel, és elviszi a gyereket
az iskolába. Mivel szombaton nincsen iskolabusz, ez alkalmat ad arra, hogy
mintegy harminc percen keresztül elbeszélgessen csemetéjével, hogy miért is
ítélték szombati iskolára. Az is egy kellemes dolog, ha a szülő szombati
programját derékba töri az a dolog, hogy délben menni kell a gyerekért az
iskolába, úgyhogy ennek is nevelő hatása van. Ez egy viszonylag egyszerű
fegyelmezési eljárás. Ott nagyon vigyáznak a fiatalokra. Főleg arra vigyáznak,
hogy 18 év alatt alkoholhoz, és cigarettához ne jussanak. Szerintem
meggondolandó lenne, hogy ezt más országokba is ugyanilyen szigorral
bevezessék.
- Magyarországot mennyire
ismerik?
B. ZS.: - Magyarországról körülbelül annyit
tudnak, mint amekkora Magyarország súlya a világban. Egy tíz milliós nemzet a
durván öt milliárd lakosú föld lakosságának 0,2% - át teszi ki. Magyarország
körülbelül ilyen arányban jelenik meg az amerikai sajtóban. Annak ellenére, hogy
Magyarország a lakossági létszámához képest igen jelentősen hozzájárult a világ
kultúrkincséhez. Kint Magyarországról nem sok hírt hallottam, kivéve a tiszai
ciánszenyezést, bár ezt is eléggé elnagyoltan közölték, mert arról volt csak
szó, hogy súlyos ciánszennyeződés volt, továbbá az, hogy Romániából indult el,
és a harmadik állítás ezzel kapcsolatban az volt, hogy Kelet - Erópában
mindenhol nagy baj van a környezetszennyezéssel. Érdekes, hogy azt nem
említették meg, hogy az egész egy lelketlen, ausztrál csirkefogó vállalkozó
felelőtlen tevékenysége miatt következett be. Tehát Magyarországról nagyon kevés
hírt lehet hallani. Magyarországot néha filmekben és művészeti alkotásokban
bemutatják. Sajnos, és ezt szomorúan vettem tudomásul, hogy Magyarországról ezek
a művészi alkotások sokkal kedvezőtlenebb képet festenek, mint az valójában
indokolt lenne.
Bor Zsolt hazánk
amerikai megítéléséről beszél (Real Audio)
- Hogyan lett Professzor úrból ilyen
világjáró kutató?
B. ZS.: - A pályafutásomat egy az egyetemen
működő akadémiai kutatócsoportnál kezdtem. Később, tíz évvel ezelőtt lettem az
egyetemnek tanszékvezető egyetemi tanára, azóta oktatok és kutatok is. A
kutatással pedig törvényszerűen együtt jár az utazás is.
- Tanítani vagy kutatni szeret
jobban?
B. ZS.: - Nehéz a kettőt különválasztani. A
tanítást és a kutatást az ember általában együtt szokta művelni, és nem is tudom
lehetne - e sorrendet felállítani, hogy melyiknek nagyobb az élvezeti értéke.
Mind a kettő nagyon érdekes terület, és mind a kettőt nagyon
szeretem.
- Mi késztette arra, hogy a fizikával
kezdjen foglalkozni?
B. ZS.: - Őszintén szólva én először
sportoló akartam lenni, mert általános iskolában ez volt a legérdekesebb
tantárgy, amivel találkoztam. Azután később nyolcadikban mindenáron autó vagy
motorszerelő akartam lenni, de a szülői önkény volt azt mondta: márpedig nem a
gépipari technikumba, hanem valamelyik gimnáziumba mégy. Ez volt az otthoni
pályaválasztási tanácsadás, amiért ma már nagyon hálás vagyok édesapámnak. De
valószínüleg családi oka is lehetett annak, hogy fizikuslettem, hiszen édesapám,
édesanyám is természettudományokat oktató tanárok voltak. Valószínűleg ez is
befolyásolta a pályaválasztásomat. Így lett belőlem majdnem fizikus, pontosabban
szólva elektromérnökként kezdtem, de a sors végül is a fizika felé fordított, de
egy cseppet sem bántam meg.
- Hogyan emlékszik vissza a
gyerekkorára?
B. ZS.: - Sajnos, az olyan régen volt, hogy
pontosan már nem emlékszem rá vissza. Az idő homályában ez általában torzulni és
szépülni szokott. Arra emlékszem, hogy az iskolával nekem semmi bajom nem volt.
Szerettem iskolába járni, bár sosem voltam eminens tanuló. Nekem csak jó
emlékeim vannak mindkét iskolámról, mind az általános, mind a középiskoláról.
Szerintem jó tanáraim voltak, és jó körülmények között, kellemesen töltöttük ott
az időnket.
- Eleven gyerek volt?
B. ZS.: - Ezt mondják mások, és azt hiszem
nem alaptalanul.
- Édesapja Dr. Bor Pál, főiskolai tanár
nyilatkozta azt egyszer, hogy ő nem akarta, hogy a gyerekei közül bármelyik is
tanár legyen, de valahogy mindegyiknek valamilyen szinten köze lett a
tanításhoz.
B. ZS.: - A szülők akarata nem mindig érvényesül. Ha az ember tudományos
pályát választ, akkor előbb - utóbb kapcsolatba kerül az oktatással. Lehet, hogy
édesapámnak véleménye azzal kapcsolatos, hogy mint gyakorló pedagógus azt azért
észlelte, hogy a pedagógusok társadalmi megítélése, társadalmi megbecsülése több
mint nem megfelelő. Világos, hogy minden szülő azt szeretné, hogy ha a gyereke
nagyon jó oktatást kapna, és ezért áldoz. Pénzt is. Azonban társadalmi szinten
ez nem mindig jelenik meg. Az egész társadalom azokat, akik az oktatást végzik,
tehát az oktatókat közel sem becsüli meg annyira, mint ahogy az egyén el
szeretné azt érni, hogy a gyermeke jó oktatásba részesüljön.
Bor Zsolt
pályaválasztásáról mond néhány szót (Real Audio)
- Ez Ön szerint változni fog a
jövőben?
B. ZS.: - Feltételezem, hogy ez változni
fog, hiszen az emberek csak gondolkoznak, és ezt a világos gondolatmenetet a
társadalmi változások is fogják majd követik. Tehát ha az egyén azt szeretné,
hogy a gyereke jó oktatásban részesüljön, nyílván ez csak akkor következhet be,
ha a társadalom megfelelő módon honorálja azokat, akik az oktatásban részt
vesznek. Másképpen nem lehet.
Árvai Mara
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!