- ImmĂĄr negyven ĂŠve a Szegedi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz hűsĂŠges tagja, hogyan került a főiskola elvĂŠgzĂŠse utĂĄn pesti lĂŠtĂŠre Szegedre?

- Az '56-os forradalom utĂĄn Meruk Vilmos került a művelődĂŠsi tĂĄrca szĂ­nhĂĄzi főosztĂĄlyĂĄnak ĂŠlĂŠre, aki - utĂłlag mĂĄr belĂĄtom - nagyon okos rendeletet hozott: minden pĂĄlyakezdő diplomĂĄs szĂ­nĂŠsznek vidĂŠken kell eltöltenie kĂŠt ĂŠvet. A FĂŠszek Klubban gyűltek össze a vidĂŠki igazgatĂłk ĂŠs főrendezők. A szegedi szĂ­nhĂĄzat Vaszy Viktor ĂŠs Komor IstvĂĄn kĂŠpviseltĂŠk. Komor - aki korĂĄbban lĂĄtott engem a LumpĂĄciusz Vagabundusz cĂ­mű tündĂŠrmesĂŠben a főiskolai vizsgaelőadĂĄson - megkĂŠrdezte: "Lenne-e kedved Szegedre jönni?" VĂ­z van? - kĂŠrdeztem. - Mert ĂŠn vĂ­z mellett nőttem fel, csak olyan helyre megyek, ahol vĂ­z is van. "B... meg, hĂĄt ott folyik a Tisza!"- felelte az ő sajĂĄtos stĂ­lusĂĄban. Nem volt könnyű döntĂŠs Szegedre jönni, mert soha nem voltam hosszabb ideig Pesttől tĂĄvol. Amikor a kĂŠt kis bőröndömmel először leszĂĄlltam a gyorsvonatrĂłl, ĂŠs meglĂĄttam a szegedi pĂĄlyaudvar lepusztult ĂŠpületĂŠt, azt mondtam: AtyaĂşristen! Ez is vĂĄros? Bementem a szĂ­nhĂĄzba, ahol mindenki kedvesen fogadott. Amikor megkĂŠrdeztem a titkĂĄrnőt, hol fogok lakni, azt felelte: "Édes LeventĂŠm, ahol lakĂĄst talĂĄl magĂĄnak." Nem talĂĄltam. HĂĄrom hĂłnapig a rĂŠgi HungĂĄria SzĂĄllodĂĄban laktam, a lakbĂŠrt nĂŠgy ĂŠven ĂĄt fizettem vissza. Ahhoz kĂŠpest, amilyen hĂ­re a szegedi szĂ­nhĂĄznak Pesten volt, nagyon jĂł szĂ­nĂŠszkollĂŠgĂĄkat talĂĄltam itt. KĂĄtay Bandi, KalĂł FlĂłri, DomjĂĄn Edit, Lehoczky Zsuzsi voltak a tĂĄrsulat meghatĂĄrozĂł tagjai.

- Mi volt az első szerepe?

- Nagy bukĂĄs! Calderon A zalameai bĂ­rĂł cĂ­mű romantikus drĂĄmĂĄjĂĄban a marcona őrmestert kellett jĂĄtszanom, aki szĂŠt akarja verni a vilĂĄgot. A kezdő szĂ­nĂŠszek összes betegsĂŠge elĂŠrt, hiĂĄba erősĂ­tettem magamat hatalmas bajusszal. Azt az első szerepemet ismerem el egyedül bukĂĄsnak. RemĂŠnytelen feladat volt. Igazi szereposztĂĄsi baklövĂŠs. Akkor szerződtettĂŠk Szegedre Kiss Feri bĂĄcsit is, aki nem sokkal korĂĄbban szabadult a börtönből, ĂŠs SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄrott ĂŠjjeliőrkĂŠnt dolgozott. ő volt a zalameai bĂ­rĂł. Komor Pista rendezte az előadĂĄst, aki egy csodĂĄlatos, reneszĂĄnsz ember volt. Úgy tudta elmesĂŠlni, hogyan deportĂĄltĂĄk, hogy a hallgatĂłsĂĄga halĂĄlra nevette magĂĄt. őt nem is vittĂŠk volna el, csak a lĂĄnyt, aki a szerelme volt. De felverekedte magĂĄt a vonatra. Komor azzal bĂ­ztatott, bĂ­rjam ki ezt a szerepet, kĂŠsőbb majd eljĂĄtszhatom MercutiĂłt. Erre csak a következő szezonban kerülhetett sor, amikor a RĂłmeĂł ĂŠs JĂşlia cĂ­mszerepeire kiszemelt frissen vĂŠgzett MĂŠcs Karcsit ĂŠs Papp ÉvĂĄt Szegedre szerződtettĂŠk.

- PrĂłzai szĂ­nĂŠsznek kĂŠszült, hogyan talĂĄltĂĄk meg mĂŠgis a zenĂŠs feladatok?

- BĂŠkĂŠs AndrĂĄs megkĂŠrdezte, tudok-e tĂĄncolni ĂŠs ĂŠnekelni. GellĂŠrt azt tanĂ­totta nekünk a főiskolĂĄn, hogy a szĂ­nĂŠsz sohasem mondhatja: nem tudom. Legfeljebb megkĂŠrdezheti: Hogyan? Akkoriban nagyon sok zenĂŠs vĂ­gjĂĄtĂŠkot jĂĄtszott a szegedi szĂ­nhĂĄz, az egyik ilyenben, az ÉrdekhĂĄzassĂĄgban rĂĄm bĂ­ztĂĄk egy siheder szerepĂŠt. DomjĂĄn Edittel, KalĂł FlĂłriĂĄnnal, Földi Terivel ĂŠs KovĂĄcs Jancsival jĂĄtszottuk a darabot, ĂłriĂĄsi sikerünk volt. AzutĂĄn sorra osztottĂĄk rĂĄm a tĂĄncos komikus szerepeket.

- HosszĂş ideig ilyeneket jĂĄtszani komoly veszĂŠlyeket rejthet egy szĂ­nĂŠsz szĂĄmĂĄra...

- Nem tudom, mĂĄsnĂĄl hogy működött ez, ĂŠn boldog voltam, hogy sokfĂŠlĂŠt jĂĄtszhatok. Azt mondtam, mindenre hajlandĂł vagyok, ha prĂłzai szerepeket is kapok. őrülten sokat jĂĄtszottam akkoriban. Elsősorban az ĂŠrdekelt, hogy olyan feladatokat adjanak, amelyekben meg tudom mutatni magam. Kedves szerepem volt A vĂĄgy villamosĂĄban Mitch, de jobban izgattak azok a feladatok, amelyekben szĂŠlesebb ĂŠrzelmi palettĂĄt lehetett megmutatni. BorzasztĂłan nehĂŠz, mĂŠgis csodĂĄlatos feladat volt Kean. Rettentően izgatott, hogyan tudok megoldani egy olyan szerepet, ami olyan tĂĄvol ĂĄll tőlem, mint ide AlsĂł-Dabas. Kean egy nagykĂŠpű, bekĂŠpzelt, zseniĂĄlis szĂ­nĂŠsz, mĂĄrpedig ĂŠn se zseniĂĄlis, se nagykĂŠpű nem vagyok. MĂŠgis, ĂĄllĂ­tĂłlag jĂłl el tudtam jĂĄtszani. Sokkal korĂĄbban, 1961-ben ÁbrahĂĄm PĂĄl operettjĂŠben, a ViktĂłriĂĄban a Jancsi cigĂĄnyt kellett ĂŠletre keltenem. SzĂ­nĂŠszileg jĂłl akartam megoldani, mert sohasem hittem abban, hogy az operett csak brettli. Ha esetleg mĂŠgis az volt, akkor is belemagyarĂĄztam, hogy mitől olyan az a tĂĄncos komikus. Mitől olyan lökött BĂłni grĂłf? Mert az agyĂĄban valami mĂĄskĂŠnt működik. Ha ezt fel tudom vĂĄllalni, ha azonosulni tudok vele, akkor rögtön ĂŠrthetőek lesznek a poĂŠnok. FĂŠrfiasan bevallom, sohasem tudtam vicceket mesĂŠlni, mert poĂŠnok az ĂŠletben is csak szituĂĄciĂłkbĂłl erednek. Aki ismeri a szĂ­nhĂĄzi vilĂĄgot, tudja, vannak Ăşgynevezett büfĂŠszĂ­nĂŠszek, akik a fröccs mellett roppant humorosnak tűnnek, de ha felmennek a szĂ­npadra, akkor sehol semmi...

- Amikor elkezdte a pĂĄlyĂĄjĂĄt Szegeden, hosszabb tĂĄvra tervezett, vagy csak a kötelező vidĂŠki szĂĄműzetĂŠst akarta itt kibekkelni?

- EgyĂĄltalĂĄn nem akartam itt ragadni! Azt gondoltam, gyorsan eltelik ez a kĂŠt ĂŠv, ĂŠs utĂĄna elfelejtem Szegedet. Egy ĂŠv utĂĄn is csak ezerhatszĂĄz forint volt a fizetĂŠsem. Az is csak Ăşgy, hogy Vaszy Viktorral kellett megküzdenem ĂŠrte. Vaszy, mint a szĂ­nhĂĄz igazgatĂłja ĂŠs kivĂĄlĂł karmester, csalt, lopott, hazudott az operajĂĄtszĂĄs ĂŠrdekĂŠben. Először ezernĂŠgyszĂĄz forintban ĂĄllapĂ­totta meg a kezdő fizetĂŠsemet. Amikor megkĂŠrdeztem tőle, miĂŠrt kapnak mĂĄshol ezerhatszĂĄzat a kollĂŠgĂĄk, mellĂŠbeszĂŠlt. Azt mondtam neki, rendben van, akkor Ă­rok a minisztĂŠriumnak. Erre rögtön felemelte ezerhatszĂĄzra. Egy ĂŠv utĂĄn venni akartam egy motorbiciklit, hogy minĂŠl hamarabb rohanhassak haza Pestre. De nem tudtam venni, mert a fizetĂŠsem olyan kicsi volt, hogy OTP-hitelre sem adtak. VĂŠgül nagy tranzakciĂłval Földi Teri nevĂŠre vettük meg a motorkerĂŠkpĂĄrt, ĂŠs neki fizettem a rĂŠszleteket. A DanuviĂĄval hat Ăłra alatt zötyögtem fel Pestre. Időközben kiderült, hogy nagy szüksĂŠg van rĂĄm Szegeden. Akkoriban forgattam mĂŠg nĂŠhĂĄny filmet, de olyan sok volt itt a munkĂĄm, hogy kĂŠsőbb mĂĄr nem is hĂ­vtak. Amikor pĂŠldĂĄul RĂŠvĂŠsz György hĂ­vott, akinek több filmjĂŠben is szerepeltem, a titkĂĄrsĂĄgon letagadtak, ĂŠs ĂĄt sem adtĂĄk az üzenetĂŠt. Úgy gondoltĂĄk, minek idegesĂ­tsenek vele, amikor Ăşgysem ĂŠrek rĂĄ. HosszĂş folyamat eredmĂŠnye volt, amĂ­g azt mondtam: szegedi vagyok. Sőt, ma mĂĄr jobban szegedi vagyok, mint sok tősgyökeres szegedi, aki nem is tudja, hogy hol ĂŠl.

- Most Lőrinc barĂĄtot jĂĄtssza a RĂłmeĂł ĂŠs JĂşliĂĄban, amiben pĂĄlyakezdőkĂŠnt Mercutio volt...

- Akkoriban a RĂłmeĂł ĂŠs JĂşliĂĄban ĂĄltalĂĄban idősebb, tapasztaltabb szĂ­nĂŠszekre bĂ­ztĂĄk a fiatalok szerepeit is. Az idősebb korosztĂĄly biztosan emlĂŠkszik arra az 1936-os klasszikus angol filmre, amelyben John Barrymore abszolĂşt filozofikus figurakĂŠnt keltette ĂŠletre MercutiĂłt. Semmi mozgĂŠkonysĂĄg, frissessĂŠg nem volt benne. Akkor Ăşgy ĂŠreztem, Mercutio ugyanolyan fiatal, mint mi, azaz csak az ĂŠletet akarta ĂŠlni. Szendrő JĂłzsef rendezte az előadĂĄst, szerettem, mert hagyott bennünket jĂĄtszani. Nem ellenezte, hogy az ĂŠn MercutiĂłm egĂŠszen mĂĄs legyen. A Mab-monolĂłg ĂŠs a vĂ­vĂłjelenet volt a meghatĂĄrozĂł epizĂłd. Az összes többi, ami közte van, az az ĂŠlet olyan szeretete ĂŠs reneszĂĄnsz ĂŠlĂŠse, ahogyan minden fiatal a mai napig is ĂŠlni akar. Ami persze nem azonos az önpusztĂ­tĂĄssal. A vĂ­vĂĄs jelenetĂŠt Ăşgy csinĂĄltuk meg, hogy Tybalt dühből vĂ­vott, Mercutio pedig csak jĂĄtszani akart vele. Amikor RĂłmeĂł beleavatkozott a jĂĄtĂŠkba, vĂŠletlenül szaladt be a szĂşrĂĄs. Mercutio el sem akarta hinni: "Nem olyan mĂŠly, mint egy kĂşt, nem olyan tĂĄg, mint a dĂłm kapuja, de azĂŠrt megjĂĄrja." "A szentsĂŠgit, hogy egy kutya, egy macska, egy patkĂĄny, egy pocok karmolja az embert halĂĄlra!" Itt kell megdögleni, mert Tybalt vĂŠletlenül ĂĄtszĂşrt RĂłmeĂł hĂłna alatt? - ezt gondolhatja Mercutio, ĂŠs ezt prĂłbĂĄltam eljĂĄtszani. AbbĂłl indultam ki, hogy mi a vĂŠletlen halĂĄl egy olyan embernek, aki nem halĂĄlra kĂŠszült, nem is akart halĂĄlt adni, csak jĂłl akart ĂŠlni, de megĂŠrti, mĂĄr nem lehet. Amikor kĂŠsőbb lĂĄttam Zeffirelli hĂ­res filmjĂŠt, csak ĂĄmultam ĂŠs dühöngtem: ha nincs ilyen nagy földrajzi tĂĄvolsĂĄg köztünk, azt mondtam volna, elloptĂĄk a tĂ­z ĂŠvvel korĂĄbbi MercutiĂłmat.

- Mit gondol, mi törtĂŠnt volna önnel, hogy alakult volna a pĂĄlyĂĄja, ha nem ĂĄll ellen a csĂĄbĂ­tĂĄsoknak, ĂŠs elszerződik valamelyik fővĂĄrosi teĂĄtrumhoz?

- Biztosan rossz lett volna! Én örömszĂ­nĂŠsz vagyok. Nem tudnĂĄm azt csinĂĄlni, hogy reggel hattĂłl a rĂĄdiĂłban vagyok, tĂ­ztől kettőig prĂłbĂĄlok, utĂĄna rohanok a szinkronba. Nekem ma is minden bemutatĂłm hihetetlenül nagy stresszt jelent. Majd összecsinĂĄlom magam. Sokan nem is hiszik el, azt mondjĂĄk, Ăşgyis megoldom. A pesti hajtĂĄsban valami biztosan csorbulna. De nem is kerülhettem volna ilyen helyzetbe, mert nem vagyok az a tĂ­pus. Csak Ăşgy szeretek dolgozni, ha kivesĂŠznek. VĂĄllalom azt is, hogy esetleg nem sikerül. Nem ĂŠrte volna meg az utazgatĂĄs csak azĂŠrt, hogy elmondhassam, hol mindenütt jĂĄtszom. EzĂŠrt szoktam mondani, hogy örömszĂ­nĂŠsz vagyok. Szeged egy ĂŠlhető vĂĄros szĂĄmomra, ahol jĂłl ĂŠrzem magam, mert mindig megkapom a nagy lehetősĂŠgeket. Keant, TevjĂŠt, Falstaffot nem jĂĄtszhattam volna el Budapesten.

- Melyik volt az a szerep, ami utĂĄn Ăşgy ĂŠrezte, vĂŠgkĂŠpp sikerült a szegedi közönsĂŠget meghĂłdĂ­tania?

- Nincs ilyen! Nem lehet meghĂłdĂ­tani a közönsĂŠget, mert az ember mindig pontosan ĂŠrzi, ha valamelyik szerepe nincs egĂŠszen rendben, ĂŠs ezĂŠrt sohasem lehet tökĂŠletesen biztos önmagĂĄban. Csak a szeretetet ĂŠrzem. Annak nagyon örülök, hogy ĂĄltalĂĄban nem szerepekhez kötnek az emberek. MiutĂĄn mĂĄr unokĂĄk is nőnek fel rajtam, etalonnak tartanak, ami nagyon jĂł ĂŠrzĂŠs. Ugyanakkor sohasem ĂŠreztem mĂŠg, hogy kĂŠsz lennĂŠk. Sőt, egyre rosszabbul ĂŠrzem magam, mert egyre ĂŠlesebben lĂĄtom, mi az, amit mĂŠg mindig nem tudok megcsinĂĄlni. Tudom, hogy jĂł szĂ­nĂŠsz vagyok. ÁlszerĂŠnysĂŠg lenne tagadnom. De ez nem jelent megnyugvĂĄst! Örök kĂŠtelyeim vannak. Ma is ĂłrĂĄkig tudok rĂĄgĂłdni pĂŠldĂĄul egy Shakespeare-mondaton. Hogy lehetne Ăşgy elmondani, hogy a nĂŠzők biztosan megĂŠrtsĂŠk. Lehet, hogy egyszer majd a pĂĄlyĂĄt is azĂŠrt kell abbahagynom, mert nem bĂ­rja az idegrendszerem az egyre fokozĂłdĂł elvĂĄrĂĄst.

- Érdekes, hogy miközben alapvetően naturalista szĂ­nĂŠsznek tartja önmagĂĄt, az utĂłbbi ĂŠvekben ZsĂłtĂŠr SĂĄndor abszurd, mĂĄr-mĂĄr szĂŠlsősĂŠgesen modernnek Ă­tĂŠlt produkciĂłiban több szerepet is lĂĄthatĂł ĂŠlvezettel jĂĄtszott, ĂŠs nagy sikert aratott velük. Hogy van ez?

- VĂĄltozik a vilĂĄg, tudomĂĄsul kell venni, hogy Ăşj rendezőgenerĂĄciĂłk jönnek. Nem biztos, hogy mindig követendő utat kĂ­nĂĄlnak. Ennyi tapasztalattal ma mĂĄr azt mondom: nem akarok alulmaradni. Azt gondolom, ha valamit jĂłl eljĂĄtszanak, ĂŠs a darabot jĂĄtsszĂĄk el, akkor nem kell - mĂĄr bocsĂĄnat - finggal tojĂĄst festeni. Sohasem vagyok a rendezővel szemben ellenĂĄllĂł. Ha Ăşj dolgokat kĂŠrnek - amit megĂŠrtek, hiszen nyilvĂĄnvalĂł, hogy nem akarjĂĄk ugyanazt, amit valaki mĂĄr megcsinĂĄlt -, egyetlen kĂŠrĂŠsem van: adjanak szituĂĄciĂłt. Elsősorban ebben vagyok naturalista: szüksĂŠgem van arra, hogy szituĂĄciĂłba tegyenek, vagy lehetősĂŠget adjanak, hogy magamat elhelyezzem. Ha ez megvan, akkor kĂŠsz vagyok az eget is zöldre, feketĂŠre vagy lilĂĄra festeni. Ha nincs szituĂĄciĂł, ha csak azĂŠrt törtĂŠnik valami, hogy öncĂŠlĂşan lila legyen, kĂŠptelen vagyok jĂłl jĂĄtszani. ZsĂłtĂŠr Sanyival nagyon szeretek dolgozni, mert minden kĂŠrdĂŠsemre van jĂł vĂĄlasza, azaz mindig tudom a miĂŠrteket. A legtipikusabb munkĂĄnk Az ügynök halĂĄla volt. Amikor felvetette, hogy megcsinĂĄlnĂĄ velem, azt mondtam neki, ĂŠn mĂĄr nem akarok minden ĂĄron jĂĄtszani. Csak abban az esetben gondoljon rĂĄm, ha eljĂĄtszhatom benne azt, amit gondolok. MegkĂŠrdezte, mi lenne az. Elmondtam. SzĂĄmomra Willy Loman szerepĂŠben az a legfontosabb, hogy egy ember mit hisz sikernek ĂŠs mit nem, ebben mi a hazugsĂĄga; mit kĂŠpzel a gyerekeiről ĂŠs az ĂŠletről; ĂŠs vĂŠgül milyen a valĂłdi Amerika. Egy olyan rendezővel, aki mögött van gondolat, ĂŠrdemes megkĂ­nlĂłdni egy jĂł szerepĂŠrt. Egy ilyen tĂ­pusĂş szĂ­nĂŠsznek, mint ĂŠn vagyok, nagyon nehĂŠz megemĂŠsztenie, hogy amikor Willy Lomant jĂĄtssza, bejön a felesĂŠgĂŠt, LindĂĄt alakĂ­tĂł szĂ­nĂŠsznő Toto kutyĂĄnak maszkĂ­rozva. De ha az van mögötte, hogy ez az amerikai ĂĄlomvilĂĄg, a hamis highlife parĂłdiĂĄja, ami jelzi a felszĂ­n alatti borzalmakat, tragĂŠdiĂĄkat, akkor kĂŠpes vagyok elfogadni. Ebbe kapaszkodtam bele. És mindig van valami, amibe bele lehet kapaszkodni. Ha nem talĂĄlok kapaszkodĂłt, nem sikerül a szerep. És akkor elsősorban magam előtt bukom meg. Kesserling bűnügyi bohĂłzatĂĄban, az ArzĂŠn ĂŠs levendulĂĄban Abby Brewstert, a gazdag, öreg New York-i hölgyet jĂĄtszottam, ami mĂĄr önmagĂĄban olyan abszurd volt, hogy kĂ­vĂĄncsivĂĄ tett, működhet-e Ă­gy az előadĂĄs. A prĂłbaidőszak vĂŠgĂŠn mĂĄr azt mondtam, lehettünk volna mĂŠg abszurdabbak, mĂĄr teljesen mindegy volt.

- Az előző ĂŠvad vĂŠgĂŠn ZsĂłtĂŠr SĂĄndor Falstaff cĂ­mmel ĂĄllĂ­totta szĂ­npadra Shakespeare IV. Henrik cĂ­mű drĂĄmĂĄjĂĄt. A több szempontbĂłl is rendhagyĂł előadĂĄst, ĂŠs az ön alakĂ­tĂĄsĂĄt kritikĂĄk sora mĂŠltatta. A rettegett Ă­tĂŠsz, MolnĂĄr GĂĄl PĂŠter a következőket Ă­rta a NĂŠpszabadsĂĄgban: "KirĂĄly Falstaffja nem törtĂŠnelmi mĂşltban jĂĄtszĂłdĂł ripacskövĂŠr. KilĂŠp a szĂ­npadi sablonok kĂŠnyelmessĂŠgĂŠből. A nehezebb Ăşton vezeti vĂŠgig roppant belső mĂŠrettel hősĂŠt. Nehezebb, önlemondĂĄsos prĂłbamunka vezetett KirĂĄly Levente művĂŠszi eredmĂŠnyĂŠhez. El kellett vetnie mindazt a szĂ­nĂŠszi szakismeretet, amit nĂŠgy ĂŠvtized alatt begyűjtött. Újrakezdte a Shakespeare-szerep tanultĂĄval a teljes szĂ­nĂŠszetet. MozgĂłsĂ­totta szakmai ismeretei helyett emberi ismereteit. Az eredmĂŠny nem annak a fölszikrĂĄztatĂĄsa, hogy mit tud a szĂ­nĂŠsz a mestersĂŠgĂŠről, hanem, hogy mit tud az emberi fajrĂłl. (...) Az önmaga korĂĄbbi sikereivel hősiesen megbirkĂłzĂł szĂ­nĂŠsz diadalmaskodik." IdĂŠzhetnĂŠk mĂĄs kritikĂĄkat is, amelyekből Ăşgy tűnt, mintha sokan most fedeztĂŠk volna fel KirĂĄly LeventĂŠben a nagy szĂ­nĂŠszt...

- Lehet. Idővel rĂĄjön az ember arra, teljesen mindegy, hogy mit Ă­rnak a kritikusok. Nagyon sokan gratulĂĄltak, mondvĂĄn, MolnĂĄr GĂĄl PĂŠter soha, senkiről nem szokott Ă­gy Ă­rni. Bevallom, egyĂĄltalĂĄn nem ĂĄjultam el a kritikĂĄjĂĄtĂłl, bĂĄr azt hiszem, megĂŠrzett az előadĂĄsbĂłl valamit, amit csak ĂŠn tudok megcsinĂĄlni. A szĂ­nĂŠszi ĂŠletem egy fejlődĂŠsi folyamat: hullĂĄmzĂł, azaz hol ilyen, hol olyan. Szegedre sokĂĄig nem nagyon jĂĄrtak Ăşgynevezett nagy kritikusok, ezĂŠrt hosszĂş idő mĂşlva Ăşjra lĂĄtni valakit, felfedezĂŠsszĂĄmba mehet. MolnĂĄr GĂĄl PĂŠtert nagyon becsülöm, mert azon kevesek közĂŠ tartozik, akik kemĂŠny, elemző kritikĂĄkat Ă­rnak, ĂŠs mindig vĂĄllaljĂĄk a vĂŠlemĂŠnyüket. De soha nem felejtem el, hogy a kritika mindig csak egy ember vĂŠlemĂŠnye. Lehet, hogy mĂĄs egĂŠszen mĂĄskĂŠnt lĂĄtja. Soha nem ĂŠrdekelt, hogy ĂŠpp ki ül a nĂŠzőtĂŠren, eljött-e valamelyik kritikus, mert ez a jĂĄtĂŠkomat Ăşgysem befolyĂĄsolja. ZsĂłtĂŠr SĂĄndor Falstaff-előadĂĄsĂĄban az izgatott, hogy Falstaff mitől olyan, amilyen, mitől gonosz vagy nem gonosz. Fastaff ĂŠn vagyok! Átengedtem a zsigereimen, megszenvedtem ĂŠrte, benne van a fĂŠl ĂŠletem. Vagy talĂĄn az egĂŠsz is. Persze jobb lett volna, ha mindezt előbb ĂŠszreveszik, akkor talĂĄn többször Ă­rtak volna rĂłlam, ami egy vidĂŠken jĂĄtszĂł szĂ­nĂŠsz szĂĄmĂĄra mĂŠgiscsak nagyon fontos. Annak ellenĂŠre is, hogy a szĂ­nhĂĄzi egy nagyon szűk szakma, amelyben az emberek tudnak egymĂĄsrĂłl. PĂŠcsett, Győrött ĂŠs KaposvĂĄrott is bemutattĂĄk Az ügynök halĂĄlĂĄt, ĂŠn is nyomon követtem, hogy milyen előadĂĄsok voltak. Magunk között szĂĄmon tartjuk, ki hol tart, mit csinĂĄl. Én nem vagyok igazi szĂ­nĂŠsztĂ­pus, azaz nem akarom magam mindig megmutatni. Vannak kihegyezett pillanataim: az előadĂĄsaim. AmĂ­g bĂ­rom, ezekbe mindenem, az ĂŠletem is beleadom. De ha lejöttem a szĂ­npadrĂłl, mĂĄr nem akarok folyamatosan szĂ­nĂŠsz lenni. Nem intĂŠzem sem a pĂĄlyĂĄmat, sem a hĂ­rverĂŠsemet. JĂłlesik, ha azt mondja egy kollĂŠga - legutĂłbb pĂŠldĂĄul KovĂĄcs Lajos -, hogy hallott a sikeremről. Ugyan rosszul esik, ha rosszat Ă­rnak rĂłlam, az csak egy vĂŠlemĂŠny, attĂłl mĂŠg ugyanaz vagyok. Elsősorban ember, csak mĂĄsodsorban szĂ­nĂŠsz. KĂŠtsĂŠgek közt aggĂłdva, hogy a következő szerepet meg tudom-e majd csinĂĄlni.