- Kezdjük az elejĂŠn: hogyan lett karmester?

- TĂşlzĂĄs lenne, ha azt ĂĄllĂ­tanĂĄm: muzsikus csalĂĄdbĂłl szĂĄrmazom. ApĂĄm egy koldusszegĂŠny, tizenhat gyermekes csalĂĄdbĂłl küzdötte fel magĂĄt ügyvĂŠddĂŠ, anyĂĄm csalĂĄdja pedig egy jĂłmĂłdĂş, tipikus zsidĂł kereskedő-ĂŠrtelmisĂŠgi famĂ­lia volt. Anyai nagyapĂĄm orvosi műszereket forgalmazott, többek között a gyulai kĂłrhĂĄz szĂĄllĂ­tĂłjakĂŠnt. Nyugodt ĂŠletünk volt, ma is emlĂŠkszem a gyakori csalĂĄdi muzsikĂĄlĂĄsra. ÉdesanyĂĄm nagyszerűen zongorĂĄzott, szenzĂĄciĂłsan blattolt. Megmaradt bennem egy ĂŠles emlĂŠkkĂŠp: a szüleim a nappaliban a vendĂŠgeikkel kamaramuzsikĂĄlnak. A klasszikus darabok mellett a napi slĂĄgereket is jĂĄtszottĂĄk: keringőket, dalokat, mĂŠg a HĂłfehĂŠrke ĂŠs a hĂŠt törpe zenĂŠjĂŠre is emlĂŠkszem. Gyulai zongoratanĂĄrnőm BartĂłk BĂŠla Gyermekeknek ĂŠs Mikrokozmosz sorozataival tanĂ­tott. Amikor tĂ­zĂŠves koromban Budapestre költöztünk, ĂŠdesanyĂĄm rögtön vĂĄltott egy operabĂŠrletet, ami az egĂŠsz ĂŠletemre meghatĂĄrozĂł jelentősĂŠgűnek bizonyult. MeghatĂĄrozĂł gyerekkori ĂŠlmĂŠnyem volt az is, hogy anyĂĄm megvette A trubadĂşr ĂŠs a SzöktetĂŠs a szerĂĄjbĂłl zongorakivonatĂĄt. Ha metodikĂĄt kellene Ă­rnom, hogyan neveljük a gyerekeket az operĂĄra, ma is ezt a kĂŠt darabot javasolnĂĄm.

- Kitől tanult dirigĂĄlni?

- Először KĂłrodi AndrĂĄs tanĂ­tott a zeneakadĂŠmiĂĄn, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert ő irĂĄnyĂ­tott az OperahĂĄzba. TanĂĄrkĂŠnt viszont csapnivalĂł volt. Nagyon szerette a jĂł növendĂŠkeket, utĂĄlta rosszakat. A jĂł tanĂĄr szigorĂşan fogja a jĂł növendĂŠkeit, ĂŠs mindent megtesz a rosszakĂŠrt. A dirigĂĄlĂĄs terĂŠn KĂłrodi maga is sĂşlyos problĂŠmĂĄkkal küzdött, ezĂŠrt egyetlen mozdulatot sem mutatott nekünk. SzĂĄmomra Ferencsik JĂĄnos lett az isten. A dirigĂĄlĂĄsĂĄtĂłl tűzbe jöttem. BĂĄmultam! Fantasztikus adottsĂĄgĂş muzsikus volt. BĂĄr nem tanĂ­tott, Oberfrank GĂŠzĂĄnak ĂŠs nekem különĂłrĂĄkat adott. Mindent meg tudott mutatni: mögĂŠnk ĂĄllt, megfogta a kezünket. MĂĄig beleborzongok: micsoda erő ĂĄradt belőle, ĂŠs mennyire mĂĄs volt, mint amit korĂĄbban tanultunk! A prĂłbajĂĄtĂŠk alapjĂĄn ő vett fel az OperahĂĄzba. EmlĂŠkszem, amikor Prokofjev RĂłmeĂł ĂŠs JĂşliĂĄjĂĄt bemutattuk, Ferencsiknek kellett vezĂŠnyelni. RĂĄm bĂ­zta a zongorĂĄs prĂłbĂĄk vezĂŠnylĂŠsĂŠt. Amikor beĂĄllt dirigĂĄlni, maga mögĂŠ ültetett, ĂŠs sĂşgnom kellett neki, hogy a szĂ­npadon melyik szereplő honnĂŠt jön be. A Prokofjev-zene szenzĂĄciĂłs volt, Ferencsik pedig a karmesteri attitűdnek, az odafordulĂĄsoknak, a szuggesztivitĂĄsnak olyan parĂĄdĂŠjĂĄt mutatta, hogy az a mai napig meghatĂĄrozĂł ĂŠlmĂŠny maradt szĂĄmomra. Igazi tanĂĄrom nem volt, de Mesterem igen: Ferencsik. .

- Az OperahĂĄzba kerülve vĂĄrhatĂł volt, hogy operakarmester lesz. A szimfonikus muzsika, a koncertdobogĂł nem vonzotta?

- Abban az időben ez volt az egyetlen jĂĄrhatĂł Ăştja annak, hogy valaki karmester legyen. Nagyon szűk volt a szakma. A zenekaroknak nem volt mĂĄsodkarmesterük, azaz, ha karmesterrĂŠ akart valaki vĂĄlni, praxist akart szerezni, akkor be kellett kerülnie valamelyik operatĂĄrsulathoz korrepetitornak. AzutĂĄn addig könyökölni, ügyeskedni, bizonyĂ­tani, hogy milyen zseniĂĄlis muzsikus, amĂ­g a pultra nem jut. Nekem sem volt mĂĄs vĂĄlasztĂĄsom. Az OperahĂĄzban fantasztikus hatĂĄsok, ĂŠlmĂŠnyek ĂŠrtek. Közben a szimfonikus zene ugyanĂşgy ĂŠrdekelt. Az első ĂĄtütő sikerem nem is az OperahĂĄzban, hanem a rĂĄdiĂłban volt. Akkoriban a Magyar RĂĄdiĂł nagyon nyitott volt a modern zenĂŠre, a friss dolgokra ĂŠs a fiatal előadĂłkra. Többen azzal csinĂĄltak karriert, hogy a kevĂŠsbĂŠ nĂŠpszerű kortĂĄrs kompozĂ­ciĂłkat felvĂĄllaltĂĄk, s a kortĂĄrs magyar zeneszerzőkkel is barĂĄti viszonyt alakĂ­tottak ki. KivĂĄlĂł felvĂŠtelek születtek Ă­gy. Ez nekem is megadatott. Ugyanakkor abban az időben az OperahĂĄz jelentette a magyar zenei ĂŠletben EurĂłpĂĄt. Nagyon jĂłl ĂŠreztem ott magam.

- EmlĂŠkszik arra, milyen tervekkel, vĂĄgyakkal jött a hetvenes ĂŠvek közepĂŠn zeneigazgatĂłkĂŠnt Szegedre?

- Akkoriban Mozart-bolond voltam. EgyüttmuzsikĂĄlĂłs, rendkĂ­vüli finomsĂĄggal ĂŠs alapossĂĄggal kidolgozott operajĂĄtszĂĄs megteremtĂŠse lebegett a szemem előtt. Meg is csinĂĄltam, hiszen a Figaro hĂĄzassĂĄga ilyen produkciĂł volt. Nagyon tiszteltem Vaszy Viktort, de jĂłl lĂĄttam a hiĂĄnyossĂĄgait is: nagyvonalĂş nemtörődömsĂŠg ĂŠlt benne a rĂŠszletek irĂĄnt. A mĂĄsik becsvĂĄgyĂł tervem az volt, hogy a szegedi zenekart "kipucolom", azaz egy eurĂłpai, mindenre alkalmas együttest alakĂ­tok ki. Ez mĂĄr nem sikerült tökĂŠletesen, bĂĄr voltak eredmĂŠnyek. CsinĂĄltunk a rĂĄdiĂłban egy ĂłriĂĄsi sikerű Liszt Faust szimfĂłniĂĄt, amelynek a kritikai fogadtatĂĄsa is egĂŠszen rendkĂ­vüli volt.

- MĂĄr a hetvenes ĂŠvektől több izgalmas lemezt dirigĂĄlt a HungarotonnĂĄl. EgyĂŠrtelmű siker volt Salieri FalstaffjĂĄnak, Cimarosa Il Pittor Parigino-jĂĄnak ĂŠs a Don Sanche cĂ­mű Liszt-opera felvĂŠtele. Az emlĂ­tett operaritkasĂĄgok mellett pĂŠldĂĄul Lando Bartolini, Buday LĂ­via portrĂŠlemezeit is dirigĂĄlta. Mit jelentettek a pĂĄlyĂĄjĂĄn ezek a felvĂŠtelek?

- Az első nĂŠhĂĄny felvĂŠtel utĂĄn a Hungaroton kiszemelt arra, hogy szinte ismeretlen operĂĄkbĂłl lemezt csinĂĄljak. ZeneszerzőkĂŠnt is izgatott a feladat: elĂŠm tettek egy olyan partitĂşrĂĄt, amelynek nem volt előadĂłi tradĂ­ciĂłja. Rengeteget kellett olvasnom hozzĂĄ, előfordult, hogy szinte ĂşjraĂŠrtelmeztem a partitĂşrĂĄt, ĂĄt kellett dolgoznom a darabot, hogy mai előadĂĄsra alkalmassĂĄ tegyem. LĂĄttĂĄk, hogy ehhez jĂł ĂŠrzĂŠkem van. BĂĄr lemezeim fogadtatĂĄsa kedvező volt, igazi művĂŠszi kielĂŠgülĂŠst a hangfelvĂŠtelek kĂŠszĂ­tĂŠse nem adott. De rendkĂ­vül sokat segĂ­tett a pĂĄlyĂĄmon. Ha meghĂ­vnak valahovĂĄ, a szakmabeliek a mai napig gyakran azzal fogadnak: igen, emlĂŠkszem, maga vette lemezre Salieri FalstaffjĂĄt ĂŠs a Don Sanche-ot.

- 1996 januĂĄrjĂĄban, amikor ismĂŠt a Szegedi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz zeneigazgatĂłja lett, Ăşgy fogalmazott, a megbĂ­zatĂĄs kivĂŠteles lehetősĂŠget jelent arra, hogy pĂĄlyĂĄjĂĄt mĂŠltĂłkĂŠpp befejezhesse. Hogyan sikerült ezzel a lehetősĂŠggel ĂŠlnie?

- A lehetősĂŠg vĂĄltozatlanul fennĂĄll. IndulĂĄskor rĂłzsĂĄsabbnak lĂĄtszott a helyzet, sok körülmĂŠnyt alĂĄbecsültem, a szĂ­nhĂĄzon belüli helyzetemet ĂŠs lehetősĂŠgeimet pedig jelentősen tĂşlbecsültem. Mint ahogyan a szegedi operalĂĄtogatĂł közönsĂŠg ĂŠrdeklődĂŠsĂŠt ĂŠs szeretetĂŠt is. Visszatekintve az elmĂşlt ĂŠvekre, csak egy-kĂŠt produkciĂłt tudok mondani, amely mĂŠltĂł ahhoz, amit elhatĂĄroztam, s többet is, amelyik nem üti meg azt a szintet. Egyes produkciĂłk minősĂŠgĂŠről lehetne diskurzust folytatni, de ennĂŠl talĂĄn fontosabb, amiről kevesebb szĂł esik: a szakma stratĂŠgiĂĄja. Ezen a tĂŠren hatalmas problĂŠmĂĄk vannak. Szegeden ma is lĂŠtezik egy operatĂĄrsulati mag, amelynek korĂĄbban tekintĂŠlye, elfogadottsĂĄga volt a szĂ­nhĂĄzban ĂŠs a vĂĄrosban. SzidtĂĄk ugyan őket, de szerettĂŠk is. Úgy tartottĂĄk rĂłluk: ők az operaĂŠnekesek. Az egyik basszistĂĄt mĂŠg ĂŠn szerződtettem a szĂ­nhĂĄzhoz, azutĂĄn eklatĂĄns pĂŠlda lett arra, hogyan lehet szinte egy egĂŠsz pĂĄlyĂĄt vĂŠgigcsinĂĄlni Ăşgy, hogy csak tehetsĂŠg van, azon kĂ­vül semmi. A pillanatnyi felvillanĂĄsokat sohasem követte nĂĄla beteljesülĂŠs. Ez az operatĂĄrsulat magĂĄnĂŠnekes tagjaira, kĂłrusĂĄra, sőt szinte minden összetevőjĂŠre, műsorpolitikĂĄjĂĄra, bĂĄtorsĂĄgĂĄra jellemző volt. Mindenki tudta, vannak a tĂĄrsulatnak ĂŠrtĂŠkei. De Ăşgy gondoltĂĄk, nem szabad hozzĂĄnyĂşlni, mert akkor ezek az ĂŠrtĂŠkek veszĂŠlybe kerülhetnek. A szegedi tĂĄrsulat kifejezetten gyenge ĂŠnekesekkel is tudott jĂł előadĂĄsokat produkĂĄlni, mert tisztĂĄban volt a korlĂĄtaival. Bizonyos területeken bĂĄtrabban mert előre menni, mint Budapest ĂŠs mĂĄs operatĂĄrsulatok. Ez akkor törtĂŠnt, amikor hozzĂĄnk is betört az a fajta rendezői szĂ­nhĂĄz, amely azelőtt idehaza szinte ismeretlen volt. ZeneigazgatĂłkĂŠnt hatĂĄrozott vĂĄltozĂĄsokra törekedtem, Ăşgy gondoltam, az operai szĂ­njĂĄtszĂĄs modernizĂĄlĂĄsa utĂĄn vĂŠgre a zenei megvalĂłsĂ­tĂĄs terĂŠn is szüksĂŠg van minősĂŠgi ugrĂĄsra. Az első ĂŠv nem sikerült megfelelően. GrandiĂłzus törekvĂŠseink fĂŠnypontja a Boccanegra zenekara volt. Ez viszont olyan problĂŠmahalmazt teremtett, amit nagyon nehĂŠz volt megoldani. Szerettem volna, ha az operaprodukciĂłk zenei becsülete nagyobb elismerĂŠst kap. Ezt a cĂŠlomat teljes ĂŠrtetlensĂŠg fogadta. ÓriĂĄsi ellenkezĂŠst vĂĄltott ki az a törekvĂŠsem, hogy folytassunk a modern darabok bemutatĂĄsĂĄnak nemes hagyomĂĄnyĂĄt, hogy zeneileg ezzel Szeged megint az ĂŠlre ĂĄlljon. A bĂ­rĂĄlatok - összevetve a korĂĄbbi produkciĂłkkal - sorra a megfelelő szĂ­npadi megjelenĂ­tĂŠst hiĂĄnyoltĂĄk. Ez a mai napi Ă­gy van. MĂŠg ha el is ismerem, hogy a szĂ­npadraĂĄllĂ­tĂĄs is roppant fontos, nem tudom elfogadni, hogy az a cĂŠl, ami felĂŠ elindultam, olyan mĂŠrtĂŠkben volt tĂŠves ĂŠs elutasĂ­tandĂł, mint ahogyan azt a szegedi közvĂŠlemĂŠny hangadĂł rĂŠsze elutasĂ­totta. Miközben belĂĄttam, hogy nem lehet zenĂŠt, művĂŠszetet csinĂĄlni a hallgatĂłsĂĄg ellenĂŠre, eredeti terveimet nem adtam fel. Zeneileg ĂŠs a műsorpolitika tekintetĂŠben is előre kell lĂŠpnünk. TalĂĄn kisebb ĂŠs lassabb lĂŠpĂŠsekkel.

- VĂŠlemĂŠnye szerint, hogyan kell ma korszerűen operĂĄt jĂĄtszani?

- A zenĂŠnek mĂĄr a prĂłbateremben olyan drĂĄmaian kell megszĂłlalnia, hogy ha valaki betĂŠved oda, akkor szinte lĂĄssa maga előtt a darabot. Megfelelő kongeniĂĄlis szĂ­npadra ĂĄllĂ­tĂĄssal talĂĄlkozva ez az ĂŠlmĂŠny felnagyĂ­tĂłdhat. Életem egyik nagy ĂŠlmĂŠnye volt Boito tavaly bemutatott operĂĄja, a Mefistofele. Jött egy karizmatikus rendező - Kovalik BalĂĄzs -, aki belelĂĄtott a zenĂŠbe, s ahhoz mĂŠltĂłn, azt megsegĂ­tve ĂŠs feltĂĄrva olyasmit csinĂĄlt a szĂ­npadon, amitől ez a csodĂĄlatos muzsika az ĂŠgig szĂĄrnyalhatott. A jĂł operajĂĄtszĂĄs mĂŠlyen elemzett, roppant alaposan kidolgozott zenei megvalĂłsĂ­tĂĄsra, ĂŠs a puszta illusztrĂĄciĂłn tĂşlmutatĂł rendezĂŠsre ĂŠpül. Úgy ĂŠrzem, a szegedi közönsĂŠg bedőlt a mai szĂ­nhĂĄznak, amiben a szĂ­npad nem szĂ­npadszerű, hanem filmszerű, ĂŠs a rendező nem ĂŠrtelmezni ĂŠs megfejteni prĂłbĂĄlja a darabot, hanem Ăşjraalkotni.

- A közönsĂŠg mintha kicsit elpĂĄrtolt volna az operatĂĄrsulat előadĂĄsaitĂłl...

- ValĂłszĂ­nűleg ebben mi is ludasok vagyunk, nem azt a kĂ­nĂĄlatot nyĂşjtottuk, amit szĂ­vesen lĂĄttak volna. KĂŠt kevĂŠsbĂŠ sikerült produkciĂł is elvette a nĂŠzők kedvĂŠt. Elvesztettük az operĂĄnak azt az alapközönsĂŠgĂŠt, amelyik többször is szĂ­vesen megnĂŠzett egy-egy produkciĂłt. Az igazgatĂłsĂĄg, a közönsĂŠgszervezĂŠs működĂŠsĂŠben is alapvető vĂĄltozĂĄsokra van szüksĂŠg. Nem tehetjük meg a nĂŠzővel, hogy nem tĂĄjĂŠkoztatjuk, udvariatlanok vagyunk vele a jegyirodĂĄban. Sokkal többet kell tennünk az Ăşj közönsĂŠg nevelĂŠsĂŠĂŠrt is. Mielőtt bemutattuk a MefistofelĂŠt - amelynek magyar fordĂ­tĂĄsĂĄt magam kĂŠszĂ­tettem - elmentem az egyetem olasz tanszĂŠkĂŠre beszĂŠlhetni a hallgatĂłkkal a darabrĂłl. Ennek meg is volt az eredmĂŠnye: sokan közülük megnĂŠztĂŠk az előadĂĄst.

- Az elmĂşlt egy-kĂŠt ĂŠvtizedben jelentős külföldi sikereket aratott, nem gondolt arra, hogy sokkal jobb anyagi feltĂŠtelek mellett vĂŠgleg valamelyik nyugati nagyvĂĄros operahĂĄzĂĄnĂĄl maradjon?

- Szeretem az orszĂĄgot, ezt a vĂĄrost, sohasem vĂĄgytam arra, hogy mĂĄshol ĂŠljek. A dirigĂĄlĂĄs bizalmi kĂŠrdĂŠs. Ha az ember nem tud egy nyelvet tökĂŠletesen, akkor csinĂĄlhat ugyan külföldön karriert, de azt a vĂĄgyat, ami a dirigĂĄlĂĄssal kapcsolatban benne ĂŠl, nem fogja tudni beteljesĂ­teni. SokĂĄig ugyanolyan hiĂş ĂĄbrĂĄndjaim voltak, mint minden kollĂŠgĂĄmnak. Arra vĂĄgytam, hogy egyszer majd a januĂĄr elsejei bĂŠcsi koncertet ĂŠn dirigĂĄljam. Nem is vagyok tőle olyan lehetetlenül messze, ha most, 61 ĂŠvesen rĂĄstartolnĂŠk, talĂĄn el is tudnĂĄm ĂŠrni egyszer. De a nemzetközi zenei ĂŠletben a dirigĂĄlĂĄs gyakorlata nem szimpatikus. Ahhoz, hogy valaki alaposan, jĂłl ĂŠs őszintĂŠn vezĂŠnyeljen egy zenekart, idő kell. Az operaprodukciĂłknĂĄl talĂĄn mĂŠg adĂłdik több-kevesebb lehetősĂŠg a komoly munkĂĄra, de koncertek esetĂŠn szinte semmi. Ha meghĂ­vnak a bĂŠcsi Staatsoperbe dirigĂĄlni - amire egyĂŠbkĂŠnt mĂĄr volt pĂŠlda -, akkor azt mondjĂĄk: jöjjön, vezĂŠnyelje el a DenevĂŠrt, de prĂłbĂĄt nem kap. Ha ez hĂşsz ĂŠvvel ezelőtt törtĂŠnik, rohantam volna. Mint ahogyan a nemzetközi karrierem is azzal kezdődött, hogy december 31-ĂŠn szĂłltak: induljak Marseillbe, mert januĂĄr 3-ĂĄn Ernanit jĂĄtszanak, s nincs karmesterük. Kezem-lĂĄbam törve rohantam, megcsinĂĄltam, s boldog voltam. De hamar kiderült, csak ilyen meghĂ­vĂĄsok vannak. El kellett tűrnöm a zenekarok impertinenciĂĄjĂĄt, nemtörődömsĂŠgĂŠt, nemtudĂĄsĂĄt, mert nem volt mĂłdom az egĂŠsz rendszerbe beleavatkozni. A nagyszerű zenekaroknĂĄl pedig az okozhat problĂŠmĂĄt: hogy jövök ahhoz, hogy mĂĄst kĂŠrjek, mint amit megszoktak. Ma mĂĄr iszonyĂş elkeseredett tudok lenni, ha csak azĂŠrt dirigĂĄlok, hogy ott legyek a pulton. Ez mĂĄr nem ĂŠrdekel. Ha hĂşsz ĂŠvvel ezelőtt megdobtak volna valamilyen igazi nagy lehetősĂŠggel, akkor talĂĄn elmentem volna. Ma, amikor mĂĄr tudok dirigĂĄlni, ĂŠs lenne lehetősĂŠgem, hogy kint maradjak, minden vendĂŠgszereplĂŠsem utĂĄn Ăşgy jövök haza: jĂł volt, sikerült, de mĂĄr itthon, a sajĂĄt zenekarommal szeretnĂŠk dolgozni. Ahhoz, hogy jĂłl dirigĂĄljak, olyan közegben kell lennem, ahol többen akarjĂĄk ugyanazt. MĂĄmoros időszak volt, amikor nĂŠhĂĄny hĂłnapja A varĂĄzsfuvolĂĄt jĂĄtszottuk Szegeden. Úgy ĂŠreztem, nem szeretnĂŠk ennĂŠl többet: becsüljĂŠk meg a munkĂĄnkat ĂŠs minĂŠl többször tudjunk hasonlĂłkĂŠpp dolgozni.

HollĂłsi Zsolt