Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyĂł titkai
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Piczil Márta: Nem véletlen az õsi szereposztás
Kissné Novák Éva: Az ember nem magányra született
Relax
Futballmeccsen
Eltemette elefántja
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Beszélgetés Pál Tamás karmesterrel, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatójával
MunkatársunktĂłl   2004 September 30, Thursday  

1996 januárjában majd' másfĂ©l Ă©vtized mĂşltán ismĂ©t Pál Tamás karmester lett a Szegedi Nemzeti SzĂ­nház zeneigazgatĂłja. A tavaly kiválĂł művĂ©szi cĂ­mmel kitĂĽntetett, nemzetközi rangĂş dirigens az operaprodukciĂłk zenei minősĂ©gĂ©nek javĂ­tását tekintette legfontosabb cĂ©ljának. Noha azĂłta országos figyelmet keltő, kitűnő produkciĂłk is szĂĽlettek (Boito: Mefistofele, Verdi: A lombardok, Mozart: A varázsfuvola) az operatársulat működĂ©sĂ©t közönsĂ©g Ă©s kritika egyaránt sokat bĂ­rálta. A hihetetlen aktivitásĂş, rendkĂ­vĂĽli teoretikus felkĂ©szĂĽltsĂ©gű, kivĂ©teles muzsikusi kĂ©pessĂ©gekkel Ă©s művĂ©szi kisugárzással rendelkező karmesterrel pályafutásárĂłl beszĂ©lgetve a szegedi operajátszás ellentmondásos helyzetĂ©ről is szĂłt váltottunk.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF
 


 

 

NĂ©vjegy 

Született: Gyula, 1937. jĂşlius 16.

Tanulmányok: Liszt Ferenc ZeneművĂ©szeti Főiskola zeneszerzĂ©s, karmesterkĂ©pző, 1956-65.

ÉletĂşt: 1960-75 az Operaház korrepetitora, majd karmestere, 1975-83 a Szegedi Nemzeti SzĂ­nház Ă©s Szimfonikus Zenekar zeneigazgatĂłja, majd a Szegedi Nemzeti SzĂ­nház igazgatĂłja. 1983-85 az Operaház karmestere, 1986-89 a Budapesti MűvĂ©szeti Hetek Ă©s SzabadtĂ©ri SzĂ­npadok IgazgatĂłsága zenei vezetője. 1989-90 a Szegedi Szimfonikus Zenekar művĂ©szeti vezetője. 1996- a Szegedi Nemzeti SzĂ­nház zeneigazgatĂłja.

KitüntetĂ©sei: Liszt Ferenc-dĂ­j (1975), KiválĂł MűvĂ©sz (1997). Főbb lemezei: Salieri: Falstaff, Cimarosa: Il Pittor Parigino, Liszt: Don Sanche

 

- Kezdjük az elejĂ©n: hogyan lett karmester?

- TĂşlzás lenne, ha azt állĂ­tanám: muzsikus családbĂłl származom. Apám egy koldusszegĂ©ny, tizenhat gyermekes családbĂłl küzdötte fel magát ügyvĂ©ddĂ©, anyám családja pedig egy jĂłmĂłdĂş, tipikus zsidĂł kereskedő-Ă©rtelmisĂ©gi famĂ­lia volt. Anyai nagyapám orvosi műszereket forgalmazott, többek között a gyulai kĂłrház szállĂ­tĂłjakĂ©nt. Nyugodt Ă©letünk volt, ma is emlĂ©kszem a gyakori családi muzsikálásra. Édesanyám nagyszerűen zongorázott, szenzáciĂłsan blattolt. Megmaradt bennem egy Ă©les emlĂ©kkĂ©p: a szüleim a nappaliban a vendĂ©geikkel kamaramuzsikálnak. A klasszikus darabok mellett a napi slágereket is játszották: keringőket, dalokat, mĂ©g a HĂłfehĂ©rke Ă©s a hĂ©t törpe zenĂ©jĂ©re is emlĂ©kszem. Gyulai zongoratanárnőm BartĂłk BĂ©la Gyermekeknek Ă©s Mikrokozmosz sorozataival tanĂ­tott. Amikor tĂ­zĂ©ves koromban Budapestre költöztünk, Ă©desanyám rögtön váltott egy operabĂ©rletet, ami az egĂ©sz Ă©letemre meghatározĂł jelentősĂ©gűnek bizonyult. MeghatározĂł gyerekkori Ă©lmĂ©nyem volt az is, hogy anyám megvette A trubadĂşr Ă©s a SzöktetĂ©s a szerájbĂłl zongorakivonatát. Ha metodikát kellene Ă­rnom, hogyan neveljük a gyerekeket az operára, ma is ezt a kĂ©t darabot javasolnám.

- Kitől tanult dirigálni?

- Először KĂłrodi András tanĂ­tott a zeneakadĂ©mián, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert ő irányĂ­tott az Operaházba. TanárkĂ©nt viszont csapnivalĂł volt. Nagyon szerette a jĂł növendĂ©keket, utálta rosszakat. A jĂł tanár szigorĂşan fogja a jĂł növendĂ©keit, Ă©s mindent megtesz a rosszakĂ©rt. A dirigálás terĂ©n KĂłrodi maga is sĂşlyos problĂ©mákkal küzdött, ezĂ©rt egyetlen mozdulatot sem mutatott nekünk. Számomra Ferencsik János lett az isten. A dirigálásátĂłl tűzbe jöttem. Bámultam! Fantasztikus adottságĂş muzsikus volt. Bár nem tanĂ­tott, Oberfrank GĂ©zának Ă©s nekem különĂłrákat adott. Mindent meg tudott mutatni: mögĂ©nk állt, megfogta a kezünket. Máig beleborzongok: micsoda erő áradt belőle, Ă©s mennyire más volt, mint amit korábban tanultunk! A prĂłbajátĂ©k alapján ő vett fel az Operaházba. EmlĂ©kszem, amikor Prokofjev RĂłmeĂł Ă©s JĂşliáját bemutattuk, Ferencsiknek kellett vezĂ©nyelni. Rám bĂ­zta a zongorás prĂłbák vezĂ©nylĂ©sĂ©t. Amikor beállt dirigálni, maga mögĂ© ültetett, Ă©s sĂşgnom kellett neki, hogy a szĂ­npadon melyik szereplő honnĂ©t jön be. A Prokofjev-zene szenzáciĂłs volt, Ferencsik pedig a karmesteri attitűdnek, az odafordulásoknak, a szuggesztivitásnak olyan parádĂ©ját mutatta, hogy az a mai napig meghatározĂł Ă©lmĂ©ny maradt számomra. Igazi tanárom nem volt, de Mesterem igen: Ferencsik. .

- Az Operaházba kerülve várhatĂł volt, hogy operakarmester lesz. A szimfonikus muzsika, a koncertdobogĂł nem vonzotta?

- Abban az időben ez volt az egyetlen járhatĂł Ăştja annak, hogy valaki karmester legyen. Nagyon szűk volt a szakma. A zenekaroknak nem volt másodkarmesterük, azaz, ha karmesterrĂ© akart valaki válni, praxist akart szerezni, akkor be kellett kerülnie valamelyik operatársulathoz korrepetitornak. Azután addig könyökölni, ügyeskedni, bizonyĂ­tani, hogy milyen zseniális muzsikus, amĂ­g a pultra nem jut. Nekem sem volt más választásom. Az Operaházban fantasztikus hatások, Ă©lmĂ©nyek Ă©rtek. Közben a szimfonikus zene ugyanĂşgy Ă©rdekelt. Az első átütő sikerem nem is az Operaházban, hanem a rádiĂłban volt. Akkoriban a Magyar RádiĂł nagyon nyitott volt a modern zenĂ©re, a friss dolgokra Ă©s a fiatal előadĂłkra. Többen azzal csináltak karriert, hogy a kevĂ©sbĂ© nĂ©pszerű kortárs kompozĂ­ciĂłkat felvállalták, s a kortárs magyar zeneszerzőkkel is baráti viszonyt alakĂ­tottak ki. KiválĂł felvĂ©telek születtek Ă­gy. Ez nekem is megadatott. Ugyanakkor abban az időben az Operaház jelentette a magyar zenei Ă©letben EurĂłpát. Nagyon jĂłl Ă©reztem ott magam.

- EmlĂ©kszik arra, milyen tervekkel, vágyakkal jött a hetvenes Ă©vek közepĂ©n zeneigazgatĂłkĂ©nt Szegedre?

- Akkoriban Mozart-bolond voltam. EgyüttmuzsikálĂłs, rendkĂ­vüli finomsággal Ă©s alapossággal kidolgozott operajátszás megteremtĂ©se lebegett a szemem előtt. Meg is csináltam, hiszen a Figaro házassága ilyen produkciĂł volt. Nagyon tiszteltem Vaszy Viktort, de jĂłl láttam a hiányosságait is: nagyvonalĂş nemtörődömsĂ©g Ă©lt benne a rĂ©szletek iránt. A másik becsvágyĂł tervem az volt, hogy a szegedi zenekart "kipucolom", azaz egy eurĂłpai, mindenre alkalmas együttest alakĂ­tok ki. Ez már nem sikerült tökĂ©letesen, bár voltak eredmĂ©nyek. Csináltunk a rádiĂłban egy Ăłriási sikerű Liszt Faust szimfĂłniát, amelynek a kritikai fogadtatása is egĂ©szen rendkĂ­vüli volt.

- Már a hetvenes Ă©vektől több izgalmas lemezt dirigált a Hungarotonnál. EgyĂ©rtelmű siker volt Salieri Falstaffjának, Cimarosa Il Pittor Parigino-jának Ă©s a Don Sanche cĂ­mű Liszt-opera felvĂ©tele. Az emlĂ­tett operaritkaságok mellett pĂ©ldául Lando Bartolini, Buday LĂ­via portrĂ©lemezeit is dirigálta. Mit jelentettek a pályáján ezek a felvĂ©telek?

- Az első nĂ©hány felvĂ©tel után a Hungaroton kiszemelt arra, hogy szinte ismeretlen operákbĂłl lemezt csináljak. ZeneszerzőkĂ©nt is izgatott a feladat: elĂ©m tettek egy olyan partitĂşrát, amelynek nem volt előadĂłi tradĂ­ciĂłja. Rengeteget kellett olvasnom hozzá, előfordult, hogy szinte ĂşjraĂ©rtelmeztem a partitĂşrát, át kellett dolgoznom a darabot, hogy mai előadásra alkalmassá tegyem. Látták, hogy ehhez jĂł Ă©rzĂ©kem van. Bár lemezeim fogadtatása kedvező volt, igazi művĂ©szi kielĂ©gülĂ©st a hangfelvĂ©telek kĂ©szĂ­tĂ©se nem adott. De rendkĂ­vül sokat segĂ­tett a pályámon. Ha meghĂ­vnak valahová, a szakmabeliek a mai napig gyakran azzal fogadnak: igen, emlĂ©kszem, maga vette lemezre Salieri Falstaffját Ă©s a Don Sanche-ot.

- 1996 januárjában, amikor ismĂ©t a Szegedi Nemzeti SzĂ­nház zeneigazgatĂłja lett, Ăşgy fogalmazott, a megbĂ­zatás kivĂ©teles lehetősĂ©get jelent arra, hogy pályáját mĂ©ltĂłkĂ©pp befejezhesse. Hogyan sikerült ezzel a lehetősĂ©ggel Ă©lnie?

- A lehetősĂ©g változatlanul fennáll. Induláskor rĂłzsásabbnak látszott a helyzet, sok körülmĂ©nyt alábecsültem, a szĂ­nházon belüli helyzetemet Ă©s lehetősĂ©geimet pedig jelentősen tĂşlbecsültem. Mint ahogyan a szegedi operalátogatĂł közönsĂ©g Ă©rdeklődĂ©sĂ©t Ă©s szeretetĂ©t is. Visszatekintve az elmĂşlt Ă©vekre, csak egy-kĂ©t produkciĂłt tudok mondani, amely mĂ©ltĂł ahhoz, amit elhatároztam, s többet is, amelyik nem üti meg azt a szintet. Egyes produkciĂłk minősĂ©gĂ©ről lehetne diskurzust folytatni, de ennĂ©l talán fontosabb, amiről kevesebb szĂł esik: a szakma stratĂ©giája. Ezen a tĂ©ren hatalmas problĂ©mák vannak. Szegeden ma is lĂ©tezik egy operatársulati mag, amelynek korábban tekintĂ©lye, elfogadottsága volt a szĂ­nházban Ă©s a városban. Szidták ugyan őket, de szerettĂ©k is. Ăšgy tartották rĂłluk: ők az operaĂ©nekesek. Az egyik basszistát mĂ©g Ă©n szerződtettem a szĂ­nházhoz, azután eklatáns pĂ©lda lett arra, hogyan lehet szinte egy egĂ©sz pályát vĂ©gigcsinálni Ăşgy, hogy csak tehetsĂ©g van, azon kĂ­vül semmi. A pillanatnyi felvillanásokat sohasem követte nála beteljesülĂ©s. Ez az operatársulat magánĂ©nekes tagjaira, kĂłrusára, sőt szinte minden összetevőjĂ©re, műsorpolitikájára, bátorságára jellemző volt. Mindenki tudta, vannak a társulatnak Ă©rtĂ©kei. De Ăşgy gondolták, nem szabad hozzányĂşlni, mert akkor ezek az Ă©rtĂ©kek veszĂ©lybe kerülhetnek. A szegedi társulat kifejezetten gyenge Ă©nekesekkel is tudott jĂł előadásokat produkálni, mert tisztában volt a korlátaival. Bizonyos területeken bátrabban mert előre menni, mint Budapest Ă©s más operatársulatok. Ez akkor törtĂ©nt, amikor hozzánk is betört az a fajta rendezői szĂ­nház, amely azelőtt idehaza szinte ismeretlen volt. ZeneigazgatĂłkĂ©nt határozott változásokra törekedtem, Ăşgy gondoltam, az operai szĂ­njátszás modernizálása után vĂ©gre a zenei megvalĂłsĂ­tás terĂ©n is szüksĂ©g van minősĂ©gi ugrásra. Az első Ă©v nem sikerült megfelelően. GrandiĂłzus törekvĂ©seink fĂ©nypontja a Boccanegra zenekara volt. Ez viszont olyan problĂ©mahalmazt teremtett, amit nagyon nehĂ©z volt megoldani. Szerettem volna, ha az operaprodukciĂłk zenei becsülete nagyobb elismerĂ©st kap. Ezt a cĂ©lomat teljes Ă©rtetlensĂ©g fogadta. Ă“riási ellenkezĂ©st váltott ki az a törekvĂ©sem, hogy folytassunk a modern darabok bemutatásának nemes hagyományát, hogy zeneileg ezzel Szeged megint az Ă©lre álljon. A bĂ­rálatok - összevetve a korábbi produkciĂłkkal - sorra a megfelelő szĂ­npadi megjelenĂ­tĂ©st hiányolták. Ez a mai napi Ă­gy van. MĂ©g ha el is ismerem, hogy a szĂ­npadraállĂ­tás is roppant fontos, nem tudom elfogadni, hogy az a cĂ©l, ami felĂ© elindultam, olyan mĂ©rtĂ©kben volt tĂ©ves Ă©s elutasĂ­tandĂł, mint ahogyan azt a szegedi közvĂ©lemĂ©ny hangadĂł rĂ©sze elutasĂ­totta. Miközben beláttam, hogy nem lehet zenĂ©t, művĂ©szetet csinálni a hallgatĂłság ellenĂ©re, eredeti terveimet nem adtam fel. Zeneileg Ă©s a műsorpolitika tekintetĂ©ben is előre kell lĂ©pnünk. Talán kisebb Ă©s lassabb lĂ©pĂ©sekkel.

- VĂ©lemĂ©nye szerint, hogyan kell ma korszerűen operát játszani?

- A zenĂ©nek már a prĂłbateremben olyan drámaian kell megszĂłlalnia, hogy ha valaki betĂ©ved oda, akkor szinte lássa maga előtt a darabot. Megfelelő kongeniális szĂ­npadra állĂ­tással találkozva ez az Ă©lmĂ©ny felnagyĂ­tĂłdhat. Életem egyik nagy Ă©lmĂ©nye volt Boito tavaly bemutatott operája, a Mefistofele. Jött egy karizmatikus rendező - Kovalik Balázs -, aki belelátott a zenĂ©be, s ahhoz mĂ©ltĂłn, azt megsegĂ­tve Ă©s feltárva olyasmit csinált a szĂ­npadon, amitől ez a csodálatos muzsika az Ă©gig szárnyalhatott. A jĂł operajátszás mĂ©lyen elemzett, roppant alaposan kidolgozott zenei megvalĂłsĂ­tásra, Ă©s a puszta illusztráciĂłn tĂşlmutatĂł rendezĂ©sre Ă©pül. Ăšgy Ă©rzem, a szegedi közönsĂ©g bedőlt a mai szĂ­nháznak, amiben a szĂ­npad nem szĂ­npadszerű, hanem filmszerű, Ă©s a rendező nem Ă©rtelmezni Ă©s megfejteni prĂłbálja a darabot, hanem Ăşjraalkotni.

- A közönsĂ©g mintha kicsit elpártolt volna az operatársulat előadásaitĂłl...

- ValĂłszĂ­nűleg ebben mi is ludasok vagyunk, nem azt a kĂ­nálatot nyĂşjtottuk, amit szĂ­vesen láttak volna. KĂ©t kevĂ©sbĂ© sikerült produkciĂł is elvette a nĂ©zők kedvĂ©t. Elvesztettük az operának azt az alapközönsĂ©gĂ©t, amelyik többször is szĂ­vesen megnĂ©zett egy-egy produkciĂłt. Az igazgatĂłság, a közönsĂ©gszervezĂ©s működĂ©sĂ©ben is alapvető változásokra van szüksĂ©g. Nem tehetjük meg a nĂ©zővel, hogy nem tájĂ©koztatjuk, udvariatlanok vagyunk vele a jegyirodában. Sokkal többet kell tennünk az Ăşj közönsĂ©g nevelĂ©sĂ©Ă©rt is. Mielőtt bemutattuk a MefistofelĂ©t - amelynek magyar fordĂ­tását magam kĂ©szĂ­tettem - elmentem az egyetem olasz tanszĂ©kĂ©re beszĂ©lhetni a hallgatĂłkkal a darabrĂłl. Ennek meg is volt az eredmĂ©nye: sokan közülük megnĂ©ztĂ©k az előadást.

- Az elmĂşlt egy-kĂ©t Ă©vtizedben jelentős külföldi sikereket aratott, nem gondolt arra, hogy sokkal jobb anyagi feltĂ©telek mellett vĂ©gleg valamelyik nyugati nagyváros operaházánál maradjon?

- Szeretem az országot, ezt a várost, sohasem vágytam arra, hogy máshol Ă©ljek. A dirigálás bizalmi kĂ©rdĂ©s. Ha az ember nem tud egy nyelvet tökĂ©letesen, akkor csinálhat ugyan külföldön karriert, de azt a vágyat, ami a dirigálással kapcsolatban benne Ă©l, nem fogja tudni beteljesĂ­teni. Sokáig ugyanolyan hiĂş ábrándjaim voltak, mint minden kollĂ©gámnak. Arra vágytam, hogy egyszer majd a január elsejei bĂ©csi koncertet Ă©n dirigáljam. Nem is vagyok tőle olyan lehetetlenül messze, ha most, 61 Ă©vesen rástartolnĂ©k, talán el is tudnám Ă©rni egyszer. De a nemzetközi zenei Ă©letben a dirigálás gyakorlata nem szimpatikus. Ahhoz, hogy valaki alaposan, jĂłl Ă©s őszintĂ©n vezĂ©nyeljen egy zenekart, idő kell. Az operaprodukciĂłknál talán mĂ©g adĂłdik több-kevesebb lehetősĂ©g a komoly munkára, de koncertek esetĂ©n szinte semmi. Ha meghĂ­vnak a bĂ©csi Staatsoperbe dirigálni - amire egyĂ©bkĂ©nt már volt pĂ©lda -, akkor azt mondják: jöjjön, vezĂ©nyelje el a DenevĂ©rt, de prĂłbát nem kap. Ha ez hĂşsz Ă©vvel ezelőtt törtĂ©nik, rohantam volna. Mint ahogyan a nemzetközi karrierem is azzal kezdődött, hogy december 31-Ă©n szĂłltak: induljak Marseillbe, mert január 3-án Ernanit játszanak, s nincs karmesterük. Kezem-lábam törve rohantam, megcsináltam, s boldog voltam. De hamar kiderült, csak ilyen meghĂ­vások vannak. El kellett tűrnöm a zenekarok impertinenciáját, nemtörődömsĂ©gĂ©t, nemtudását, mert nem volt mĂłdom az egĂ©sz rendszerbe beleavatkozni. A nagyszerű zenekaroknál pedig az okozhat problĂ©mát: hogy jövök ahhoz, hogy mást kĂ©rjek, mint amit megszoktak. Ma már iszonyĂş elkeseredett tudok lenni, ha csak azĂ©rt dirigálok, hogy ott legyek a pulton. Ez már nem Ă©rdekel. Ha hĂşsz Ă©vvel ezelőtt megdobtak volna valamilyen igazi nagy lehetősĂ©ggel, akkor talán elmentem volna. Ma, amikor már tudok dirigálni, Ă©s lenne lehetősĂ©gem, hogy kint maradjak, minden vendĂ©gszereplĂ©sem után Ăşgy jövök haza: jĂł volt, sikerült, de már itthon, a saját zenekarommal szeretnĂ©k dolgozni. Ahhoz, hogy jĂłl dirigáljak, olyan közegben kell lennem, ahol többen akarják ugyanazt. Mámoros időszak volt, amikor nĂ©hány hĂłnapja A varázsfuvolát játszottuk Szegeden. Ăšgy Ă©reztem, nem szeretnĂ©k ennĂ©l többet: becsüljĂ©k meg a munkánkat Ă©s minĂ©l többször tudjunk hasonlĂłkĂ©pp dolgozni.

HollĂłsi Zsolt 



Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player