Üzletemberek
Lakatos Jenõ: Fontos az alázat és elkötelezettség
ImageA Fõszer-Elektroprofil vezetõje egy budapesti cég szegedi leányvállalatát vezette át a rendszerváltás nehézségein, majd tette országosan is elismertté. Jelenleg a nemzetközi piacokat hódítják meg.
Nagy Attila: Tele vagyok szerencsével
Szeri István, a Tisza Volán Rt. vezérigazgatója
Bihari Vilmos, a Pick Rt. vezérigazgatója
Gellért Ákos:
Törekedni kell, hogy a legjobbak legyünk

Gazdaság
Adóinfó
Közös õstermelõi tevékenység esetén nem elég a regisztrációs szám
Magyar gazdaság
2000 milliárd forint a tét - Január 14-én startol az Új Széchenyi Terv
Világ-gazdaság
Magyarország az erõs kohéziós politikában érdekelt
Elemzések
Júliusi makrógazdasági és tõzsdei elemzések
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Ekotómia
Magyar gazdaság
Akár 100 milliárdnyi is lehet az agrárkár
Erõsödött a forint a svájci frankkal szemben
Világ-gazdaság
Magyarország az erõs kohéziós politikában érdekelt
Elemzések
Szeptemberi makrogazdasági és tõzsdei elemzések
Júliusi makrógazdasági és tõzsdei elemzések
Üzletemberek Üzletemberek
Nyári Sándor, a Medikémia Szeged röplabdacsapat vezetőedzője
Munkatársunktól   2004 September 30, Thursday  
Image
Nyári Sándor ma már szegedinek vallja magát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ő irányítása alatt lett igazi röplabdasport Szegeden: bajnokcsapatot faragott az egykoron salakon edző NB II-es gárdából. Egy edzés közben arról beszélgettünk, hogyan jutott el idáig.
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF
 

 
   
Névjegy 

Nyári Sándor 1947-ben született Szolnokon. Röplabdázott  Szolnokon, Budapesten, Kecskeméten és Szegeden. 1978-ban elvégezte a TF szakedző és sportszervező szakát. 

1980-ban került Szegedre és azóta is a szegedi röplabdasport kulcsfigurája. 1988-tól két éven keresztül volt a magyar röplabda válogatott másodedzője. 1996-ban lett szövetségi kapitány. 

Háromszor is megválasztották az Év edzőjének: '92-ben, '95-ben és '96-ban. Tagja a Magyar Röplabdaszövetség elnökségének. 

 

 Hogyan került kapcsolatba a röplabdával? Mi volt a motiváció, az indíttatás?
A sport indíttatását az édesapámnak köszönhetem elsősorban.Ő szintén a TF-en végzett. 9 éves koromban egy évig vízilabdáztam Szolnokon, aztán párbajtőr-vívó voltam egy évig. Minden sportot kipróbáltam. 13-14 éves koromban ismerkedtem meg a labdajátékokkal. Nagyon szimpatikus volt a kosárlabda. 17 éves koromban IFI válogatott kerettag voltam. De mivel édesapám röplabdaedző volt, és az akkori NB II-es Szolnoki csapat kinézte magának a magas középiskolás fiatal fiúkat, akiknek volt valamennyi ladbaérzékük... Apám mondta: "Segíts nekem, fiam". Abban az időben röplabdáztam és kosaraztam is egyszerre. De 18 éves koromban már a röplabda volt a fő csapás az életemben. Ekkor a Budapest Honvéd egyszerűen bevonultatott, kinéztek maguknak. Én pedig szerettem labdázni, csak tanulni ne kelljen. 2 évig sportoltam itt főként a junior csapatban.

 Szolnok és Budapest után mi volt a következő állomás?
 Kecskemétre kerültem, mivel a katonaság közben felvettek a GAMF-ra. A Kecskeméti Volánban röplabdáztam. Másfél év után matematika szigorlaton meggyőztek a tanárok, hogy nem nekem való a műszaki pálya. Volt is benne valami. Ezután hívott az akkori bajnokcsapat, a budapesti Csepel, melyet Buzek László neve fémjelzett.
Itt olyan jó edzőkkel dolgoztam együtt mint Antal Péter Tibor vagy Havasi Gyula. És ez döntötte el, hogy nekem a röplabdát kell csinálnom. Egyik dolog az volt, hogy nem minden mérkőzésen inkább csak minden másodikon, harmadikon kerültem pályára. Nagyon megtanultam küzdeni. Sok meccset láttam belülről. A KEK-ben és BEK-ben egyaránt bronzérmesek voltunk. Olyan csapatokat láthattam hol a cserepadról, hol a pályán testközelben játszani, akiktől rengeteg lehetett tanulni. Én azt hiszem, hogy az ember milyen indíttatásokat kap játékoskorában, az perdöntő.
Közben már jártam a TF-re is, 1975-ben pedig az NB I-be készülő Szolnoki Dózsába hívtak játékos-edzőnek. A TF-et 1978-ban  -  bár levelező tagozaton - fejezetem be. Szakedző és sportszervező szakon végeztem.
Úgy érzem, hogy a Szolnokon töltött 4 év alatt kezdett először kidomborodni a szakmai munka, saját megvalósulásomat éreztem. A csapat egyébként az NB I alsó ágában játszott.

 Aztán jött Szeged...
 Nem véletlenül. Amikor Szolnokon abba akartam hagyni, kaptam jobb ajánlatot is. A Vasashoz hívtak Pestre, és az NB I-ben játszó Dunaújvárosba hívtak edzőnek. A Vasas akkoriban meghatározó volt a magyar röplabdában. Szegedet választottam, még pedig azért, mert - bármennyire is nevetséges - a feleségem szegedi, nagyon sokat volt a városban. Édesanyám szegedi születésű, nagymamám Kiskundorozsmán él, rengeteget nyaraltam itt gyerekkoromban. Nagyon szerettem ezt a várost. Született városi ember vagyok. Szolnok egy kicsit kevés volt nekem. Bár soha nem tagadom meg a szülővárosom, imádok hazamenni.
Amikor idejöttem NB II-ben volt a csapat 7. helyen, salakon játszottak. Nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy újra salakos edző legyek. De úgy éreztem, Szolnokon nem tudok igazán megújulni. Jó csapat volt, elvoltunk. Egy jó baráti társaság volt inkább.
Itt Szegeden úgy kezdtünk el dolgozni, hogy a Felsővárosi Általános Iskolában beindítottuk az utánpótlás nevelését sportiskola rendszerben. Szegeden ma a röplabdasport a város egyik legnépszerűbb sportága. Azt hiszem, nem túlzok, hogy a kézilabda mellett ez a legelismertebb és legjobban szponzorált.

 Itt Szegeden röplabdázott még?
 Míg NB II-ben volt a csapat, játszani akartam. 1980-ban a 3. helyen végeztünk az NB II-ben. Az első kettő került fel az NB I-be. A végjátékban nem vehettem részt, mivel spirál bokatörést szenvedtem. Felszedtem 6-8 kilót. 33 éves voltam. Nem így akartam abbahagyni. Úgy akartam: följutunk, egy szép búcsúmeccs, és abbahagyom. A sors elintézte a dolgot. Igazából én azt hiszem, onnantól lehet számítani a szegedi röplabdasport megmozdulását. És nem azért, mert én vagyok a vezetőedző... rájöttem, hogy kívülről sokkal használhatóbb vagyok. '82-ben NB I-be jutottak nélkülem, és milyen jól játszottak nélkülem. Úgyhogy rájöttem nincs nélkülözhetetlen ember, és többet tudok segíteni kívülről, mint belülről. Délép néven '84-ben már 6. helyen voltunk,  '86-ban pedig bronzérmesek lettünk a bajnokságban.

 Háromszor volt az év edzője '92-ben, '95-ben és '96-ban.
 Igen, de nem biztos, hogy ezekben az években voltam a legjobb, inkább akkor volt a legeredményesebb a csapat. A műhelymunka a legértékesebb. Az ember, amikor a csúcsra eljut, akkor el is várja, hogy elismerjék, de odáig eljutni nehéz.

 Az egyik ilyen évben, 1995-ben bajnok lett a Medikémia Szeged. Milyen volt?
 Röplabdamérkőzésen én 3000 embert még nem láttam, ez örök emlék marad nekem. Azt pedig edzői csúcsnak tartom, hogy azzal a csapattal bajnokságot tudtunk nyerni olyan Csepel ellen, ahol európai klasszisok játszottak.

 Hogyan lett szövetségi kapitány?
 '88-ban felkértek, hogy legyek a szövetségi kapitány. Egy hét után azt mondtam, hogy nem vállalom, mivel fel kellett volna költöznöm Pestre. Nem akartam itthagyni a családot. Aztán megkérdezték, hogy kit javasolnék, és mindenkire gondoltam csak az ott ülő kollegára nem. Egy hét múlva kiderült, hogy ő lett a szövetségi kapitány. De volt olyan úriember, aki egyből maga mellé hívott másodedzőnek, amit eltudtam vállalni, havonta kellett csak feljárnom. '90-ben volt egy műtétem, ami 3-4 hét kiesést jelentett egy nemzetközi torna előtt. Akkor elkéredzkedtem, igazolt távolléten voltam. Utána pedig azt mondtam, hogy ez nem fér bele az időbe. Megtaláltam az indokot, hogy lemondjam a válogatottat. Nem tudtam azonosulni sok minden szakmai dologgal, ami ott volt. Az akkori edzőkollegámmal sok mindenben nem értettem egyet. Szakmailag egyébként nem éreztem magamat gyengébbnek nála.
Legutolsó felkérés tavaly előtt, '96-ban ért. Először Garamvölgyi Mátyás kollegámmal együtt csináltuk, ő volt a vezetőedző. Őt egyébként nagyon jó szakembernek tartom. Én úgy érzem, hogy akkor talán az ország két legtapasztaltabb edzője csinálta a válogatottat. Fél év után a Garamvölgyi kollega kapott egy nagyon előkelő és pénzes edzői meghívást Törökországba. Az ő távozásával kérdezték, elvállalom-e. Én egy nap gondolkodási időt kértem. Két kollegát - Demeter Gyurit, a Kaposvár edzőjét és a csepeli Oláh Jancsit - kérdeztem meg, hogy vállalják-e velem hármasban, pályaedzőként. Azonnal igent mondtak, és így elvállaltam. Azóta csináljuk.

 Miben más a válogatottban zajló munka?
 Nehéz úgy kezelni embereket, hogy nemcsak a saját klubodbeli játékosokat kezeled. Azt hiszem, a magyar sportoló kudarckerülő típus. A magyar labdajátékosok lásd vízilabdások megbotlottak a cél előtt, és előtte ragyogóan játszottak; kézilabdások állandóan ott vannak a világbajnoki tűzközelben. A magyar sportoló nem sikerorientált, hanem kudarckerülő típus. Amikor igazán nagy a feladat, akkor mindenki egy picit a másikra vár, elkerülik a felelősséget, nem vállalják az éles helyzeteket. És ebből kéne felrázna a magyar röplabdásokat is, részben ez sikerült is az enyémekkel, és ezt szeretném elérni a válogatottal is. Értsük meg, hogy a magyar férfi röplabda válogatottnak Európa 12-jében ott van a helye. Állítom, hogy ott van a helye játéktudásban, csak szemléletben, mentalitásban még mindig nyuszik vagyunk. Nagyon szeretném megélni a válogatottal azt, amit most sikerült a klubcsapatommal, Európa elitjébe jutottunk és ott játszhattunk, és nem is szerepeltünk rosszul.

 Mit szeret csinálni szabadidejében?
 Imádom a színházat. Rengeteget jártam színházba abban a 10 évben, míg Pesten éltem. Szeretem a színházat a ma napig is, hogyha fennvagyok edzői továbbképzésen, amiket már általában én tartok a TF-en, és ha ott tudok aludni Pesten, egy Madách Kamara mindig benne van. Ez az, ami egy kicsit hiányzik.
Ha több időm lenne és nem szólítana haza a lelkiismeretem, akkor minden vízilabda, kézilabda és kosárlabdameccsen ott lennék. A labdarúgást egy kicsit megutáltatták velem mostanában a magyar labdarúgók. De nemcsak velem, mindenkivel. Sajnálom, mert a jó futballt nagyon szerettem. Bízom benne, ez is változni fog.

 Családra hogy van idő?
 Nagyfiam 24 éves, nem igényli annyira, hogy babusgassam, inkább a tanácsaimat kéri ki. A lányom otthon van, felvételire készül, tanul. Azt hiszem, nagyon szeretnek engem, én is nagyon szeretem őket, túlságosan is. A feleségem azt mondja: majomszeretet. Nem tudod őket büntetni, csak dajkálni. -  mondja. Én ilyen vagyok. Édesanyám így nevelt. Ő még él hála Istennek, édesapám  60 éves korában elhunyt. Az édesanyám Szolnokon él, és minden Karácsonyt és Húsvétot itt tölti. Úgy teljes a család, hogy mindenki, aki él, együtt van.



Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Eko



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player