Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyĂł titkai
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
Relax
Futballmeccsen
Vidám képek
Filmleírások
A tûzben edzett férfi
Feketék fehéren
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal
MunkatársunktĂłl   2004 September 30, Thursday  

Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF
- Azt nyilatkoztad nĂ©hány Ă©ve, hogy számodra a mondat sokkal fontosabb, mint a törtĂ©net. Ha jĂłl tudom, Ă©pp egy regĂ©nyt Ă­rsz; ebben is fontosabbak lesznek a mondatok a törtĂ©netnĂ©l?
- A fontosság számomra nem esztĂ©tikai kategĂłria, Ă©s nagyon utálom is ezt a szĂłt. Ez a törtĂ©net-mondat antagonisztikus ellentĂ©t a nĂ©pi-urbánus bajvĂ­vás szülötte, modern Ă©s Ăşjabb lekĂ©pezĂ©se, vagyis kicsit nem az Ă©n ügyem. Mondat Ă©s törtĂ©net: egy az egyben, mint Mohamed a hegyben, helyben vagyunk. A regĂ©nyemnek nagyjábĂłl megvan a váza. Előre meg kellett terveznem, hogy ne szaladjon el a kezem. Nagyon jĂł gyakorlat volt ehhez az a három forgatĂłkönyv, amit az utĂłbbi Ă©vekben Ă­rtam. EzeknĂ©l is olyan laza szerkezetet kellett találnom, ami mĂ©g nem gátolt abban, hogy szabadon azt csináljak, amit akarok. Ennek a regĂ©nynek is csak nagyvonalakban tudom a törtĂ©netĂ©t, de nem is ez a lĂ©nyeg. Ha az átlagemberek Ă©letĂ©t vesszük alapul, akkor a törtĂ©netek elĂ©ggĂ© adottak. Megszületnek, megvannak az Ă©letük társadalmi lĂ©pcsőfokai, majd meghalnak. Ez a teljes törtĂ©net, ezen belül számomra inkább az az Ă©rdekes, hogy mindezt hogyan csináljuk Ă©s mondjuk el. Nagyon sokfĂ©le nyelven lehet elmondani egy ember Ă©letĂ©t, ezek közül az az ideális, ami a legfinomabban tudja visszaadni. ValĂłszĂ­nűleg tĂşl sokat bĂ­zok a nyelvre, de azt vettem Ă©szre, hogy a nyelv nekem annyira szabadon engedelmeskedik, Ă©s annyira könnyen jön, hogy másra nem is szabad bĂ­znom.

- LegutĂłbbi könyved, a KĂ©plapok a barlangszájbĂłl kapcsán az ÉS recenzense a következőket Ă­rta: "Podmaniczky kevĂ©sbĂ© áll benne azokban a hagyományokban, melyeken sokaknak át kellett Ă­rniuk magukat, hogy vĂ©gül saját hangukra találjanak. Podmaniczkynek mintha kevesebb gondot Ă©s erőfeszĂ­tĂ©st jelentett volna, hogy átverekedje magát azon a bozĂłtoson, amit hagyománynak hĂ­vunk, hiszen már indulásakor is sokkal szabadabban mozgott a pályán, mint hasonlĂłan kezdő kortársai."
- Nem volt szüksĂ©gem bozĂłtvágĂł kĂ©sre ahhoz, hogy Ă­rni tudjak, mert nem az irodalom felől mentem az irodalomba, egyszerűen csak Ă­rtam, Ă©s a szövegeimet - mint a nyelv sajátos formáit - irodalomnak minősĂ­tettĂ©k. ĂŤrás közben, ma is gyakran elfelejtem, hogy amit csinálok, az irodalomnak kĂ©szül. Ă“rákon át tudnám mesĂ©lni, hogy miket Ă©ltem át Ă­rás közben a szöveggel, a nyelvvel kapcsolatban. Ha valakinek nincsenek meg ezek a tapasztalatai, akkor lehet, hogy nem is tudja elhinni a velem megesett transzcendens törtĂ©neteket.

- Mesélj valami hihetetlent!
- Köszönöm, szĂ©p feladat. ĂŤrás közben egyszercsak azt vettem Ă©szre, hogy olyan szĂłrendező elv került valahogyan a fejembe, amellyel mindent, az egĂ©sz időben átsüvĂ­tve elmondhatĂłnak Ă©reztem. Olyan dolgokat is, amiket odáig soha nem tudtam. A világ bizonyos rĂ©szeit csak bizonyos szĂłhasználattal Ă©s mondatrendezĂ©ssel tudja elmondani az ember, mással egyszerűen nem kĂ©pes rá. Ennek az egyre bővülő burkát egyszercsak megĂ©reztem. Rettentő gyorsan Ă­rtam, mert Ă©reztem, ez az állapot hamarosan vĂ©get Ă©r. Olyan sima Ă©s pontos fogalmazás adĂłdott, hogy az döbbenetes volt. Amikor befejeződött, lezárult, köhögni kezdtem Ă©s nem tudtam folytatni az Ă­rást. Van egy másik Ă©rdekes dolog is az Ă­rások esztĂ©tikájával kapcsolatban. Biztosan nagyon sok ember Ă©rezte már, hogy mielőtt kimondana valamit, már megvan a fejĂ©ben a gondolat, de mĂ©g nem a nyelven. Ez egyfajta zenei gondolat. Amikor nem a hĂ©tköznapi nyelven Ă­rok, számomra az a fontos, hogy a másodperc tört rĂ©szĂ©t, amĂ­g ebből a gondolatbĂłl nem lesz nyelvi szöveg, vissza tudjam adni. Vagyis a szövegem vissza tudjon utalni arra a nyelv előtti állapotra, amikor a beszĂ©d megszületik az ember fejĂ©ben. Ha ezt el tudom Ă©rni, akkor jön lĂ©tre a számomra esztĂ©tikus nyelv. A szövegeimben inkább ehhez prĂłbálok igazodni, mint ahhoz, hogy törtĂ©net kĂ©pződjĂ©k, az valahogy Ăşgy is lesz, az alanyok Ă©s állĂ­tmányok Ăłhatatlanul megszülik. Ez borzasztĂłan Ă©s felvillanyozĂłan izgalmas! Ebben a nyelv zeneisĂ©ge is benne van, mert a zene egy olyan gondolatforma, ami nagyon közel áll ehhez a ki nem mondott gondolathoz.

- NĂ©hány Ă©ve azt mondtad, viszonylag kevĂ©s irodalmat olvasol, Ă©s azt a keveset is jobbára csak Beckett-től. Mára változott ez?
- Az olvasás számomra elsősorban egyfajta inspiráciĂłforrás. Sok kollĂ©gátĂłl eltĂ©rően szĂł szerint boldog vagyok, ha egy jĂł szöveget olvasok valamelyik folyĂłiratban, mert az engem is feldob, Ă©s bevisz a szerző vers- vagy prĂłzavilágába. A kortársakat a folyĂłiratokbĂłl rendszeresen olvasom, vannak szerzők, akiket már direkt keresek. Beckett után Thomas Bernhard következett, akinek a kĂ©szülő regĂ©nyemhez is komoly köze lesz. Évekkel ezelőtt vĂ©letlenül, beleolvasás kapcsán kaptam el a Tandori-szövegek fonalát. Füst Milán A felesĂ©gem törtĂ©nete cĂ­mű könyvĂ©t többször is elolvastam. Miközben Ă©n is Ă­rok egy naplĂłt, az utĂłbbi hĂłnapokban kezdtem el Márai naplĂłit olvasni, amelyekben egĂ©szen különösen Ă­r a környező világrĂłl, Ăşgy, hogy közben nincs előtĂ©rben a szemĂ©lyisĂ©ge, Ă©s mĂ©gis.

- Mit árulsz el a kĂ©szülő regĂ©nyedről?
- Egy nem magyar műfordĂ­tĂłrĂłl szĂłl, aki egy magyar könyvet fordĂ­t, ami tulajdonkĂ©ppen egy Thomas Bernhard-szöveg. Arra jöttem rá, hogy Bernhard Ă©letrajzának egyik szakasza teljesen az Ă©n Ă©letem. Vagyis miközben Thomas Bernhard-szöveg, aközben az Ă©n szövegem. A cĂ­me: Nyakam Szeged. Már nĂ©gy Ă©vvel ezelőtt elkezdtem Ă­rni, de három oldal után lelkiismeret-furdalásom támadt, hogy beszĂ©lhetek-e Ă©n Ă­gy egyes szegedi emberekkel. De most határozottan Ăşgy Ă©rzem, ideje megcsinálni, leporolni ezt a sütős, kisszerű provincializmust; álvilágot, amiben cinikus pojácák szarják a spanyolviaszt. Ez a város teljessĂ©ggel művĂ©szetellenes, csak populáris kultĂşrája van, az Ăşn. magas művĂ©szet nem Ă©l meg itt.

- Milyennek látod Szegedet?
- Egy plazma. A negyedik halmazállapot. InspiratĂ­vnak semmikĂ©pp nem nevezhetnĂ©m. És most mĂ©gis inspirál, bár ne tennĂ©. A legszűkebb környezetemet kivĂ©ve egyedül Ă©rzem magam ebben a városban, igazábĂłl semmihez nem kötődöm. Se a Tiszához, se Ă©pületekhez, különöskĂ©ppen emberekhez sem. Ugyanakkor, ha nĂ©hány napig Budapesten vagyok, Ăştközben visszafelĂ© hazatĂ©rĂ©s Ă©rzĂ©sem támad. De ha már itt vagyok, ez rögtön elmĂşlik, nyilván. Biztosan nagyon sok mindent köszönhetek a városnak, Ă©s valĂłszĂ­nűleg nagyon sok mindent nem fog nekem megköszönni a város, amit a Nyakam Szegedben le fogok Ă­rni.

- Három forgatĂłkönyvet is kĂ©szĂ­tettĂ©l...
- Az Észak, Észak cĂ­mű film az előző filmszemlĂ©re kĂ©szült el. Elsősorban a rendező filmje, csak rĂ©szben az enyĂ©m, hiszen a forgatĂłkönyvem rĂ©szeinek felhasználásával jött lĂ©tre. BorzasztĂłan nehezen nyeltem le, hogy nem az Ă©n elkĂ©pzelĂ©sem szerint csinálták meg. Most Csörögi Istvánnal Ă©s Bicskey Lukáccsal egy másik forgatĂłkönyvem alapján szeretnĂ©nk egy negyven rĂ©szes tĂ©vĂ©sorozatot vagy nĂ©gy nagyobb filmet kĂ©szĂ­teni. Ez tulajdonkĂ©ppen az ezredvĂ©gi apokaliptikára Ă©pülne, amiben egy lovas a főszereplő. A cĂ­me: A vĂ©gzet alkonya. Ha elkĂ©szül, kĂ©pileg a belga szürrealista festő, RenĂ© Magritte festmĂ©nyeire - Ă©s az eddigi Ă­rásaimra - fog emlĂ©keztetni. A harmadik filmterv munkacĂ­me: Agenda. Egy berlini magyar producer-rendezővel, Sőth Sándorral Ă©s a Duna Műhellyel egyelőre csak pályázgatunk. A cĂ­m, Agenda biztosan meg fog változni, mert ugyanĂ­gy hĂ­vják az EU egyik mezőgazdasági programját. NehĂ©z rĂłla beszĂ©lnem, mert elĂ©g bonyolult a tĂ©ma. Van egy pasas, aki egy kis faluban Ă©l az apjával, aki rĂ©gen Ă­jász Ă©s mĂ©száros volt, de hobbibĂłl mĂ©g ma is lövöldöz a kertjĂ©ben rĂ©gi marhatĂ©rkĂ©pekre. NĂ©ha egy-egy nyĂ­lvessző elszáll valamerre, Ă©s el-eltűnnek az emberek a falubĂłl. De nem is mesĂ©lem tovább a törtĂ©netet, mert olyan sok szálon fut, hogy Ă­gy nem lehet visszaadni. Amikor Ă­rtam, Godard Ă©s Lynch filmjei jutottak eszembe, hangulatában valamennyire extrĂ©m Ă©s misztikus, magyarázatkĂ©szsĂ©gben Ă©s bonyolultságban pedig Godard. Mindig jobban szeretem a filmet Ă©lvezni, mint Ă©rteni. Ha Ă©rtem, azt jelenti, hogy olyan dologrĂłl beszĂ©l, amit már tudtam, ha csak Ă©lvezem, akkor a bennem mĂ©g kimondatlan tartományok kapnak formát, Ă©s nekem ez a fontos... KĂ©rdĂ©s bennem, hogy a klasszikus dramaturgiai szabályok mennyiben örökĂ©rvĂ©nyűek, illetve a szabályok fölrĂşgása, azaz másfĂ©le szabályok követĂ©se milyen eredmĂ©nnyel járhat? Mert szerintem maguk a dramaturgiai szabályok együttesen visszahatnak a tartalmi tĂ©rre, illetve bezárják azt, Ă©s minden olyan kifejezendő, elbeszĂ©lendő, megmutatandĂł, ami már nem szabályszerű, ezek szerint kiesik a tartalmi tĂ©rből. Ha pĂ©ldául a prĂłzáimat a klasszikus szabályok szerint Ă­rnám, közel se állna fenn annak a lehetősĂ©ge, hogy eklektikus, vagy Ă©ppen eddig használatlan formai mĂłdszerekkel előálljon egy effĂ©le tartalmi szemlĂ©let. Nem tudom, a filmben mennyire lehet kitágĂ­tani a határokat, de Ă©rzĂ©sem szerint azok is gumibĂłl vannak, mármint nekem, másfelől meg Ăşgy Ă©rzem, hogy ha nem nyĂşlunk a határainkhoz, akkor egyszerűen belesimulunk a trendbe, amelynek Ă­gy jogában áll minősĂ­teni, csámcsogni, Ă©s abszolĂşt Ă©rtĂ©ktelen, Ăşgynevezett szakmai számonkĂ©rĂ©sben rĂ©szesĂ­teni. Ami egyben számomra azt is jelenti, hogy nem a tĂ©mának kell radikálisnak Ă©s elrugaszkodottnak lenni, hanem elsősorban a formának, s az a leglágyabb tĂ©mát is kĂ©pes megfeszĂ­teni. Ez az Ă©n szemlĂ©letem, ami olykor elviselhetetlennĂ© teszi az elkĂ©pzelĂ©seimet, olykor pedig Ă©rthetetlennĂ©. Az alapvető motiváciĂł, az egyszeri Ă©s megismĂ©telhetetlen cselekvĂ©sek, cselekvĂ©si formák folytonos produkálása. ĂŤgy egy művet is csak egyszer vagyok kĂ©pes leĂ­rni, sajnos, nálam a verziĂłk nem működnek, mert a dolgozás pillanatában van csak meg az a feszültsĂ©g, amivel kĂ©pes vagyok valamit lĂ©trehozni. Amit meg akarok csinálni, azt azonnal, abban az egyszeri visszavonhatatlan pillanatban, a másik pillanat már másra hivatott, más energiák vannak benne, más motĂ­vumok, egyszeriek, tehát visszaidĂ©zhetetlenek.

HollĂłsi Zsolt





Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player