2. lap. �sszesen 2.
- Azt nyilatkoztad nĂ©hány Ă©ve, hogy számodra a mondat sokkal fontosabb, mint a törtĂ©net. Ha jĂłl tudom, Ă©pp egy regĂ©nyt Ărsz; ebben is fontosabbak lesznek a mondatok a törtĂ©netnĂ©l?
- A fontosság számomra nem esztĂ©tikai kategĂłria, Ă©s nagyon utálom is ezt a szĂłt. Ez a törtĂ©net-mondat antagonisztikus ellentĂ©t a nĂ©pi-urbánus bajvĂvás szülötte, modern Ă©s Ăşjabb lekĂ©pezĂ©se, vagyis kicsit nem az Ă©n ügyem. Mondat Ă©s törtĂ©net: egy az egyben, mint Mohamed a hegyben, helyben vagyunk. A regĂ©nyemnek nagyjábĂłl megvan a váza. Előre meg kellett terveznem, hogy ne szaladjon el a kezem. Nagyon jĂł gyakorlat volt ehhez az a három forgatĂłkönyv, amit az utĂłbbi Ă©vekben Ărtam. EzeknĂ©l is olyan laza szerkezetet kellett találnom, ami mĂ©g nem gátolt abban, hogy szabadon azt csináljak, amit akarok. Ennek a regĂ©nynek is csak nagyvonalakban tudom a törtĂ©netĂ©t, de nem is ez a lĂ©nyeg. Ha az átlagemberek Ă©letĂ©t vesszük alapul, akkor a törtĂ©netek elĂ©ggĂ© adottak. Megszületnek, megvannak az Ă©letük társadalmi lĂ©pcsőfokai, majd meghalnak. Ez a teljes törtĂ©net, ezen belül számomra inkább az az Ă©rdekes, hogy mindezt hogyan csináljuk Ă©s mondjuk el. Nagyon sokfĂ©le nyelven lehet elmondani egy ember Ă©letĂ©t, ezek közül az az ideális, ami a legfinomabban tudja visszaadni. ValĂłszĂnűleg tĂşl sokat bĂzok a nyelvre, de azt vettem Ă©szre, hogy a nyelv nekem annyira szabadon engedelmeskedik, Ă©s annyira könnyen jön, hogy másra nem is szabad bĂznom.- LegutĂłbbi könyved, a KĂ©plapok a barlangszájbĂłl kapcsán az ÉS recenzense a következőket Ărta: "Podmaniczky kevĂ©sbĂ© áll benne azokban a hagyományokban, melyeken sokaknak át kellett Ărniuk magukat, hogy vĂ©gül saját hangukra találjanak. Podmaniczkynek mintha kevesebb gondot Ă©s erőfeszĂtĂ©st jelentett volna, hogy átverekedje magát azon a bozĂłtoson, amit hagyománynak hĂvunk, hiszen már indulásakor is sokkal szabadabban mozgott a pályán, mint hasonlĂłan kezdő kortársai."
- Nem volt szüksĂ©gem bozĂłtvágĂł kĂ©sre ahhoz, hogy Ărni tudjak, mert nem az irodalom felől mentem az irodalomba, egyszerűen csak Ărtam, Ă©s a szövegeimet - mint a nyelv sajátos formáit - irodalomnak minősĂtettĂ©k. ĂŤrás közben, ma is gyakran elfelejtem, hogy amit csinálok, az irodalomnak kĂ©szül. Ă“rákon át tudnám mesĂ©lni, hogy miket Ă©ltem át Ărás közben a szöveggel, a nyelvvel kapcsolatban. Ha valakinek nincsenek meg ezek a tapasztalatai, akkor lehet, hogy nem is tudja elhinni a velem megesett transzcendens törtĂ©neteket.
- Mesélj valami hihetetlent!
- Köszönöm, szĂ©p feladat. ĂŤrás közben egyszercsak azt vettem Ă©szre, hogy olyan szĂłrendező elv került valahogyan a fejembe, amellyel mindent, az egĂ©sz időben átsüvĂtve elmondhatĂłnak Ă©reztem. Olyan dolgokat is, amiket odáig soha nem tudtam. A világ bizonyos rĂ©szeit csak bizonyos szĂłhasználattal Ă©s mondatrendezĂ©ssel tudja elmondani az ember, mással egyszerűen nem kĂ©pes rá. Ennek az egyre bővülő burkát egyszercsak megĂ©reztem. Rettentő gyorsan Ărtam, mert Ă©reztem, ez az állapot hamarosan vĂ©get Ă©r. Olyan sima Ă©s pontos fogalmazás adĂłdott, hogy az döbbenetes volt. Amikor befejeződött, lezárult, köhögni kezdtem Ă©s nem tudtam folytatni az Ărást. Van egy másik Ă©rdekes dolog is az Ărások esztĂ©tikájával kapcsolatban. Biztosan nagyon sok ember Ă©rezte már, hogy mielőtt kimondana valamit, már megvan a fejĂ©ben a gondolat, de mĂ©g nem a nyelven. Ez egyfajta zenei gondolat. Amikor nem a hĂ©tköznapi nyelven Ărok, számomra az a fontos, hogy a másodperc tört rĂ©szĂ©t, amĂg ebből a gondolatbĂłl nem lesz nyelvi szöveg, vissza tudjam adni. Vagyis a szövegem vissza tudjon utalni arra a nyelv előtti állapotra, amikor a beszĂ©d megszületik az ember fejĂ©ben. Ha ezt el tudom Ă©rni, akkor jön lĂ©tre a számomra esztĂ©tikus nyelv. A szövegeimben inkább ehhez prĂłbálok igazodni, mint ahhoz, hogy törtĂ©net kĂ©pződjĂ©k, az valahogy Ăşgy is lesz, az alanyok Ă©s állĂtmányok Ăłhatatlanul megszülik. Ez borzasztĂłan Ă©s felvillanyozĂłan izgalmas! Ebben a nyelv zeneisĂ©ge is benne van, mert a zene egy olyan gondolatforma, ami nagyon közel áll ehhez a ki nem mondott gondolathoz.
- NĂ©hány Ă©ve azt mondtad, viszonylag kevĂ©s irodalmat olvasol, Ă©s azt a keveset is jobbára csak Beckett-től. Mára változott ez?
- Az olvasás számomra elsősorban egyfajta inspiráciĂłforrás. Sok kollĂ©gátĂłl eltĂ©rően szĂł szerint boldog vagyok, ha egy jĂł szöveget olvasok valamelyik folyĂłiratban, mert az engem is feldob, Ă©s bevisz a szerző vers- vagy prĂłzavilágába. A kortársakat a folyĂłiratokbĂłl rendszeresen olvasom, vannak szerzők, akiket már direkt keresek. Beckett után Thomas Bernhard következett, akinek a kĂ©szülő regĂ©nyemhez is komoly köze lesz. Évekkel ezelőtt vĂ©letlenül, beleolvasás kapcsán kaptam el a Tandori-szövegek fonalát. Füst Milán A felesĂ©gem törtĂ©nete cĂmű könyvĂ©t többször is elolvastam. Miközben Ă©n is Ărok egy naplĂłt, az utĂłbbi hĂłnapokban kezdtem el Márai naplĂłit olvasni, amelyekben egĂ©szen különösen Ăr a környező világrĂłl, Ăşgy, hogy közben nincs előtĂ©rben a szemĂ©lyisĂ©ge, Ă©s mĂ©gis.
- Mit árulsz el a kĂ©szülő regĂ©nyedről?
- Egy nem magyar műfordĂtĂłrĂłl szĂłl, aki egy magyar könyvet fordĂt, ami tulajdonkĂ©ppen egy Thomas Bernhard-szöveg. Arra jöttem rá, hogy Bernhard Ă©letrajzának egyik szakasza teljesen az Ă©n Ă©letem. Vagyis miközben Thomas Bernhard-szöveg, aközben az Ă©n szövegem. A cĂme: Nyakam Szeged. Már nĂ©gy Ă©vvel ezelőtt elkezdtem Ărni, de három oldal után lelkiismeret-furdalásom támadt, hogy beszĂ©lhetek-e Ă©n Ăgy egyes szegedi emberekkel. De most határozottan Ăşgy Ă©rzem, ideje megcsinálni, leporolni ezt a sütős, kisszerű provincializmust; álvilágot, amiben cinikus pojácák szarják a spanyolviaszt. Ez a város teljessĂ©ggel művĂ©szetellenes, csak populáris kultĂşrája van, az Ăşn. magas művĂ©szet nem Ă©l meg itt.
- Milyennek látod Szegedet?
- Egy plazma. A negyedik halmazállapot. InspiratĂvnak semmikĂ©pp nem nevezhetnĂ©m. És most mĂ©gis inspirál, bár ne tennĂ©. A legszűkebb környezetemet kivĂ©ve egyedül Ă©rzem magam ebben a városban, igazábĂłl semmihez nem kötődöm. Se a Tiszához, se Ă©pületekhez, különöskĂ©ppen emberekhez sem. Ugyanakkor, ha nĂ©hány napig Budapesten vagyok, Ăştközben visszafelĂ© hazatĂ©rĂ©s Ă©rzĂ©sem támad. De ha már itt vagyok, ez rögtön elmĂşlik, nyilván. Biztosan nagyon sok mindent köszönhetek a városnak, Ă©s valĂłszĂnűleg nagyon sok mindent nem fog nekem megköszönni a város, amit a Nyakam Szegedben le fogok Ărni.
- Három forgatĂłkönyvet is kĂ©szĂtettĂ©l...
- Az Észak, Észak cĂmű film az előző filmszemlĂ©re kĂ©szült el. Elsősorban a rendező filmje, csak rĂ©szben az enyĂ©m, hiszen a forgatĂłkönyvem rĂ©szeinek felhasználásával jött lĂ©tre. BorzasztĂłan nehezen nyeltem le, hogy nem az Ă©n elkĂ©pzelĂ©sem szerint csinálták meg. Most Csörögi Istvánnal Ă©s Bicskey Lukáccsal egy másik forgatĂłkönyvem alapján szeretnĂ©nk egy negyven rĂ©szes tĂ©vĂ©sorozatot vagy nĂ©gy nagyobb filmet kĂ©szĂteni. Ez tulajdonkĂ©ppen az ezredvĂ©gi apokaliptikára Ă©pülne, amiben egy lovas a főszereplő. A cĂme: A vĂ©gzet alkonya. Ha elkĂ©szül, kĂ©pileg a belga szürrealista festő, RenĂ© Magritte festmĂ©nyeire - Ă©s az eddigi Ărásaimra - fog emlĂ©keztetni. A harmadik filmterv munkacĂme: Agenda. Egy berlini magyar producer-rendezővel, Sőth Sándorral Ă©s a Duna Műhellyel egyelőre csak pályázgatunk. A cĂm, Agenda biztosan meg fog változni, mert ugyanĂgy hĂvják az EU egyik mezőgazdasági programját. NehĂ©z rĂłla beszĂ©lnem, mert elĂ©g bonyolult a tĂ©ma. Van egy pasas, aki egy kis faluban Ă©l az apjával, aki rĂ©gen Ăjász Ă©s mĂ©száros volt, de hobbibĂłl mĂ©g ma is lövöldöz a kertjĂ©ben rĂ©gi marhatĂ©rkĂ©pekre. NĂ©ha egy-egy nyĂlvessző elszáll valamerre, Ă©s el-eltűnnek az emberek a falubĂłl. De nem is mesĂ©lem tovább a törtĂ©netet, mert olyan sok szálon fut, hogy Ăgy nem lehet visszaadni. Amikor Ărtam, Godard Ă©s Lynch filmjei jutottak eszembe, hangulatában valamennyire extrĂ©m Ă©s misztikus, magyarázatkĂ©szsĂ©gben Ă©s bonyolultságban pedig Godard. Mindig jobban szeretem a filmet Ă©lvezni, mint Ă©rteni. Ha Ă©rtem, azt jelenti, hogy olyan dologrĂłl beszĂ©l, amit már tudtam, ha csak Ă©lvezem, akkor a bennem mĂ©g kimondatlan tartományok kapnak formát, Ă©s nekem ez a fontos... KĂ©rdĂ©s bennem, hogy a klasszikus dramaturgiai szabályok mennyiben örökĂ©rvĂ©nyűek, illetve a szabályok fölrĂşgása, azaz másfĂ©le szabályok követĂ©se milyen eredmĂ©nnyel járhat? Mert szerintem maguk a dramaturgiai szabályok együttesen visszahatnak a tartalmi tĂ©rre, illetve bezárják azt, Ă©s minden olyan kifejezendő, elbeszĂ©lendő, megmutatandĂł, ami már nem szabályszerű, ezek szerint kiesik a tartalmi tĂ©rből. Ha pĂ©ldául a prĂłzáimat a klasszikus szabályok szerint Ărnám, közel se állna fenn annak a lehetősĂ©ge, hogy eklektikus, vagy Ă©ppen eddig használatlan formai mĂłdszerekkel előálljon egy effĂ©le tartalmi szemlĂ©let. Nem tudom, a filmben mennyire lehet kitágĂtani a határokat, de Ă©rzĂ©sem szerint azok is gumibĂłl vannak, mármint nekem, másfelől meg Ăşgy Ă©rzem, hogy ha nem nyĂşlunk a határainkhoz, akkor egyszerűen belesimulunk a trendbe, amelynek Ăgy jogában áll minősĂteni, csámcsogni, Ă©s abszolĂşt Ă©rtĂ©ktelen, Ăşgynevezett szakmai számonkĂ©rĂ©sben rĂ©szesĂteni. Ami egyben számomra azt is jelenti, hogy nem a tĂ©mának kell radikálisnak Ă©s elrugaszkodottnak lenni, hanem elsősorban a formának, s az a leglágyabb tĂ©mát is kĂ©pes megfeszĂteni. Ez az Ă©n szemlĂ©letem, ami olykor elviselhetetlennĂ© teszi az elkĂ©pzelĂ©seimet, olykor pedig Ă©rthetetlennĂ©. Az alapvető motiváciĂł, az egyszeri Ă©s megismĂ©telhetetlen cselekvĂ©sek, cselekvĂ©si formák folytonos produkálása. ĂŤgy egy művet is csak egyszer vagyok kĂ©pes leĂrni, sajnos, nálam a verziĂłk nem működnek, mert a dolgozás pillanatában van csak meg az a feszültsĂ©g, amivel kĂ©pes vagyok valamit lĂ©trehozni. Amit meg akarok csinálni, azt azonnal, abban az egyszeri visszavonhatatlan pillanatban, a másik pillanat már másra hivatott, más energiák vannak benne, más motĂvumok, egyszeriek, tehát visszaidĂ©zhetetlenek.
HollĂłsi Zsolt
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!