Arcképcsarnok |
---|
Kovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát. | |
| |
| |
| |
| |
|
Könyv |
---|
| HĂrlevĂ©l |
| |
Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal
Munkatársunktól
2004 September 30, Thursday
Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal
|
1. lap. �sszesen 2.
- A kilencvenes Ă©vek kezdetĂ©n meglehetősen bohĂ©m Ă©s öntörvĂ©nyű figurának ismertelek meg, mára ezek a jelzők inkább csak az Ărásaidra igazak... - Azt hiszem, az az idő már elmĂşlt. Ăšgy Ă©rzem, a társadalmi, konvencionális eszetlensĂ©gek közepette Ă©s ellenĂ©re Ă©letemnek ez a külső rĂ©sze nyugvĂłpontra talált: van egy párom Ă©s társam mindenben, egy egĂ©sz családom. Talán ennek hiányában zuhantam Ă©jszakárĂłl Ă©jszakára, Ă©s rĂşgkapáltam a szeretetlensĂ©gben. De kár lett volna kihagyni ezt az eszelős fĂlinget, mert most azt hinnĂ©m, valamiről lemaradtam. Sokszor Ăşgy jutott fel Pestre a hĂr, hogy Ă©n szabados performanszokat csinálok Szegeden. TulajdonkĂ©ppen az Ărás helyett akkoriban ilyesmire ment el rengeteg energiám. Nem volt semmi más cĂ©lom az Ărással, minthogy leĂrjam, ezt a vad világiszonyt. Különösebben nem törődtem vele, hogy könyv lesz-e belőle. Mostanra valahogyan Ăşgy alakultak a dolgaim, hogy be kellett látnom, ha filmet akarok csinálni, vagy - amire ösztöndĂjat is kaptam - regĂ©nyt akarok Ărni, akkor nem lehet csak Ăşgy bele a vakvilágba, sokkal jobban meg kell terveznem az Ă©letemet. Annak is meg volt az esĂ©lye, hogy az a stĂl egy idő után befullad. ValĂłszĂnűleg Ă©pp jĂłkor jött a váltás, mert legbelül Ă©reztem, hogy Ăgy nem mehet tovább. Nem Ă©lveztem már az estĂ©ket, ültem az asztalnál, nem szĂłltam egy szĂłt sem, nem Ă©rdekelt semmi, ugyanakkor mĂ©gis el kellett mennem a bevált helyekre, ha emberek között akartam lenni. |
<><> />>N É V J E G Y | <><> />>Podmaniczky Szilárd Podmaniczky Szilárd első szövegei a nyolcvanas Ă©vek második felĂ©ben jelentek meg, amikor a szegedi tanárkĂ©pző főiskola hallgatĂłja volt; verseit, novelláit előbb a Szegedi Egyetem, majd országos lapok közöltĂ©k. TĂz Ă©ve a szegedi napilap, a DĂ©lmagyarország munkatársa, ahol elsősorban tárcákat, jegyzeteket, filmkritikákat Ăr, Ă©s rendszeresen publikál a legrangosabb irodalmi folyĂłiratokban. HarmincĂ©ves korában, 1993-ban jelent meg kisregĂ©nyĂ©t Ă©s válogatott prĂłzáit tartalmazĂł első kötete, a Haggyatok lĂłtuszülĂ©sben, három Ă©vvel kĂ©sőbb követte a második, Megyek egy kört az alvázon cĂmmel, majd tavaly került a könyvesboltokba a harmadik, a Vastag Sapka. Az idei könyvhĂ©t Ăşjdonsága volt a KĂ©plapok a barlangszájbĂłl cĂmű negyedik kötete, Ă©s a XXX. filmszemlĂ©n mutatták be a forgatĂłkönyvĂ©ből kĂ©szült Észak, Észak cĂmű filmet. A hajmeresztően abszurd Ă©s meghökkentő, jellegzetes Podmaniczky-szövegek nem hagyják nyugton az olvasĂłt, gyakran szĂ©lsősĂ©ges reakciĂłkat váltanak ki: sokan Ă©rtelmezhetetlennek vĂ©lik Ă©s ingerülten elutasĂtják, mások Ă©pp ellenkezőleg, a kimerĂthetetlen fantázia Ă©s az utánozhatatlan nyelvi invenciĂł iránt rajonganak. |
|
|
- Nagyon sokan rajongva szeretik az Ărásaidat, Ă©s keveslik amit tőled a lapban olvashatnak, ugyanakkor legalább ilyen nĂ©pes a másik tábor is, amelyik tiltakozik, kikĂ©ri magának ezeket a szövegeket, Ă©s az eltávolĂtásodat követeli. Hogy Ă©led meg, hogy ennyire megosztod a DĂ©lmagyarország olvasĂłtáborát? - SokfĂ©lekĂ©ppen lehet ezt megĂ©lni, de főleg Ăşgy: legalább van valamilyen hatása annak, amit csinálok. Talán azokat a rĂ©tegeket Ă©rem el, amelyek valamikĂ©ppen megĂ©rintik az olvasĂłkat, de főkĂ©pp engem. Tudom, hogy jĂł nĂ©hányan vannak, akik legszĂvesebben agyonütnĂ©nek, de az azĂ©rt megnyugtatĂł, hogy a kezek sohasem lendültek el. KĂ©rdeztĂ©k már páran: sötĂ©tedĂ©s után is ki merek menni az utcára? A szĂ©lsősĂ©ges megnyilatkozások általában mindig megszűnnek, amikor szemĂ©lyesen találkozom valakivel. Sőt, ez nemcsak az olvasĂłkra, hanem a kritikusokra is Ă©rvĂ©nyes. Előfordult, hogy valaki már leadta a kritikáját a könyvemről az egyik folyĂłiratnak, majd vĂ©letlenül összefutottunk valahol, Ă©s öt percnyi beszĂ©lgetĂ©s után azt mondta, vissza kell kĂ©rnie Ă©s át kell Ărnia, mert fĂ©lreĂ©rtett. Vannak olyanok, akiknek a gondolkodására, világfelfogására rĂmel az Ă©n nyelvi logikám, Ă©s vannak, akiket iszonyĂşan irritál. őket is megĂ©rtem, de hozzá kell tennem, egy-kĂ©t esetet kivĂ©ve, sohasem ilyen szándĂ©kkal Ărok. KivĂ©tel volt, amikor annyira felbosszantottak valami hülyesĂ©ggel, hogy direkt polgárpukkasztásbĂłl az egyik tárcámba valamelyik nyelvkönyvből bemásoltam egy lehetetlen párbeszĂ©det. - Tudsz-e valamifĂ©le használati utasĂtást adni az Ărásaidhoz azoknak, akik egyszerűen nem tudják elkezdeni a befogadásukat? Hogyan kell olvasni őket? - Filmes pĂ©ldát hoznĂ©k. Nagyon sok olyan filmet láttam, ami először idegesĂtett. Sok idő eltelt, amĂg megĂ©rtettem: ezeket a filmeket nem jĂłl nĂ©zem. Hátra kell dőlnöm, el kell engednem magam, Ă©s nem Ă©rtenem kell, hanem Ă©reznem, hogy egy nem konkrĂ©t sĂkon mi törtĂ©nik bennük. Mindenkinek megadatik az Ă©letĂ©ben, hogy bizonyos dolgokat csak esztĂ©tikai szemszögből nĂ©zzen. Nem egy kisbabát, nem egy tanyafestmĂ©nyt, hanem valami különleges dolgot egyszerűen csak szĂ©pnek talál, Ă©s nem tud rá magyarázatot. TulajdonkĂ©ppen ennek kellene működnie a szövegeim esetĂ©n is. MegprĂłbálom a nyelvi-esztĂ©tikai világomat Ăşgy "lekĂłdolni", hogy a szövegeim visszaadják az olvasĂłnak azt a fajta többnyire pusztán esztĂ©tikai belső Ă©rzĂ©st, ami engem Ărás közben vezet. Gyakran mondják: nem Ă©rtik, amit Ărok. Amikor egyszerű törtĂ©neteket Ărok, azokat persze lehet Ă©rteni, de az esetek többsĂ©gĂ©ben nem az Ă©rtelem, hanem az Ă©rzelem vezeti a beszĂ©dem. Nagyon sokszor egĂ©szen váratlanul bukkannak fel a fejemben a mondatok. Nem tudom, honnan, mert engem is meglepnek, Ă©s akkor el kell döntenem, illenek-e a szöveghez. Olykor másodpercenkĂ©nt öt-hat ilyen mondat, tagmondat is megjelenik, ezek között szelektálva haladok tovább abszolĂşt csak esztĂ©tikai mĂ©rce szerint. Ez teljesen másfajta olvasĂłi gyakorlatot kĂván, mint pĂ©ldául egy klasszikus regĂ©ny. Ha valaki a klasszikus regĂ©nyek világát szereti, abban tud az elmĂ©je elmĂ©lyedni, tegye azt! OlvasĂłim azt szokták mondani, ha egyszer sikerül rákapniuk a szövegeim ĂzĂ©re, utána már valamennyit Ă©lvezni tudják. Imádom az ilyen olvasĂłkat!
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!