N É V J E G
Y |
Tóth
Pál
1952-ben Pécsett született, 1971-től 17 éven
át a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében dolgozott tervező-rendezőként.
1980-86-ig a Leo és Fred című saját rajzfilmsorozatán dolgozott. 1987-től
1995-ig különböző nyugat-európai stúdiók számára dolgozott rendező-animátorként.
1996-ban Paja Film néven céget alapított
Szegeden számítógépes háromdimenziós animációs filmek gyártására. 1996-ban a MMA
támogatásával készítette el az első magyar 3D-animációs filmet Szezonvég címmel.
Azóta két újabb 3D-animációs filmet is készített Esti dal és Egy újabb nap
címmel.
Főbb díjak, kitüntetések:
- 1986 Espihno: A gyermekfilm kategória I. díja
(Leo és Fred)
- 1987 Chicago: Sorozatfilm kategória II. díja
(Leo és Fred)
- 1988 München: Az animációs kategória III.díja
(Leo és Fred)
- 1993 Kecskemét: A legjobb animáció díja (Leo
és Fred)
- 1999 Balázs Béla-díj
- 1999 Győr (Mediawave): A legjobb animációs
film díja (Egy újabb nap)
- 1999 Kecskemét: A legjobb rövid animációs
film és a közönség díja (Egy újabb nap)
| | |
- Mit kell tudni rólad, hogyan
lettél rajzfilmrendező?
- Pécsett születtem, zeneiskolába jártam, de már
akkoriban foglalkoztam rajzolással is. Jugoszláviában élt egy távoli rokonunk,
aki rajzfilmeket készített, talán az ő hatására kezdett érdekelni engem is.
Érettségi után a budapesti Pannónia Filmstúdió akkoriban alakuló kecskeméti
animációs műtermébe jelentkeztem, ahol animációs akadémiát szerveztek a
pályakezdők számára. Ott a Pannónia animátorai és rajzfilmrendezői a kifestéstől
az animációig az egész szakmát megtanították nekünk. Pethő Zsolttól még
zeneszerzést is tanultunk. A képzés vizsgával zárult, amelyen a tizenhét
hallgató közül hármunkat kiválasztottak, s mi csinálhattuk meg a Mézga-sorozat
főcímét. Amikor azt befejeztük, Pesten dolgoztam az első egész estés magyar
játékfilmen, Jankovics Marcell János vitézén. Két év után visszakerültem
Kecskemétre, ahol másfél évtizeden át nagyon sok filmet csináltunk. Többek
között a Gusztáv-sorozat egyik forgatókönyvírója és társrendezője voltam. Több
novellám is megjelent a Galaktikában és más lapokban.
- Mi volt az első nagyobb önálló munkád?
- Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt címmel
1980-ban csináltam az első saját rajzfilmemet. Olyan sikere volt, hogy a Magyar
Televízió megrendelt belőle egy 13 részes sorozatot, amit Leo és Fred címmel én
írtam és rendeztem. A közönség is nagyon szerette, és a szakmának is tetszett.
10 epizódja kapott nívódíjat, és hat díjat nyertem vele hazai és nemzetközi
fesztiválokon. 1987-ben meghívtak egy brüsszeli stúdióba, ahol 52 éves
fiatalember címmel egy egészestés animációs filmet akartak csinálni egy kalandos
életű belga munkanélküliről. Nem volt benne gyakorlatuk, ezért a forgatókönyvet
is nekem kellett megírnom. Érdekes munka volt, szokatlan technikát alkalmaztunk:
a háttereket videóval forgattuk le, majd háttérfotókat csináltunk, s ezekre a
natúr fotókra készült az animáció. Fantasztikusan jó film lett volna, ha be
tudjuk fejezni, ám közben váratlanul tönkrement a cég. Azután szabadúszóként
dolgoztam, megismerkedtem a számítógépes munkával és a háromdimenziós animációs
technikával. Egy brüsszeli céggel csináltuk meg a Proverbox című sorozatot, amit
itthon az HBO is vetített.
- Miért jöttél haza?
- Rájöttem, hogy Belgiumban sohasem fogok tudni saját
filmeket készíteni. Ott is létezik ugyan állami támogatási rendszer, ám a
pályázatokat csak a belgák számára írják ki. 1995-ben Szegedre költöztünk, mert
két lányunk nem járt kint magyar iskolába, és itt találtunk számukra megfelelő
helyet a Ságvári gimnázium kéttannyelvű osztályában. Szeged mellett szólt az is,
hogy itt él édesanyám és a nővérem.
- Beszélgetésünk előtt megmutattad szinte
filozofikus mélységű 3D-animációs filmjeid. Nagyon tetszettek, sohasem láttam
még hasonlót. Mennyire különbözik ez a technika a hagyományos rajzfilmtől?
- A 3D-animáció nagy előnye, hogy tulajdonképpen
egy számítógépen kívül semmi másra nincs hozzá szükség, míg a hagyományos
technikával készülő rajzfilmekhez hatalmas felszerelés kell, trükkasztal,
festék, ecset, papír, kamera, nyersanyag, laboratórium. A számítógépen viszont
végterméket lehet előállítani, a kész alkotást csak át kell másolni videóra. A
3D-technika látványban is más lehetőségeket nyújt, mint a tradicionális
kétdimenziós. Én egész másként kezelem a 3D-animációt, mint a többiek, akik még foglalkoznak vele.
Általában abból szoktak kiindulni, hogy a szoftver mire képes, és annak
megfelelő animációt készítenek. Engem viszont az izgat, hogyan tudom a
szoftverből kikényszeríteni, hogy azt csinálja, amit én akarok. A 3D-animációval
idehaza egyelőre a műsorfőcímeken és a reklámokon kívül szinte csak az
Amerikából érkező egész estés filmekben lehet találkozni. Az amerikaiak
fantasztikus számítógépeket használnak, én viszont szívesebben dolgozom jó
értelemben vett amatőrként. A számítógépeim nem nagy teljesítményűek, ezeknél
már sok irodában jobb, gyorsabb gépeket lehet találni. Az elmúlt években három
filmet készítettem ezzel a technikával, amelyek számos nemzetközi fesztivál
versenyprogramjában szerepeltek. Az Egy újabb nap címűt tavaly meghívták a
pesarói fesztivál világ animáció-történetét bemutató programjába is. Úgy érzem,
a nemrégiben megkapott Balázs Béla-díj a 3D-animáció terén végzett úttörő munkám
elismerése is.
Hollósi Zsolt
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!