Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Könyv
Történelmi évfordulók
Párizs bukása 2.
Somogyi-könyvtár könyvajánlója
Jolsvai András: Ma még csak szerda
Szegedi írók
Üzenetek egy elsüllyedt vilából
Szabadegyetem - Szeged
Tóth Ágota egyetemi docens előadása
Színielőadások
Mandragóra
Filmleírások
Mamut
Hírlevél
Hírlevél
Kipróbáltuk
Dél-Alföldi szolgáltatók a neten
Programajánló
Február 2019
H K S C P S V
282930311 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Veresné Novák Katalin: Kellenek a nők a közéletbe
Kissné Novák Éva: Az ember nem magányra született
Relax
A férfi földrajza
A bor elemzése
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Tóth Pál Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező
Duics Zsolt   1999 June 02, Wednesday  

Négy éve él Szegeden Tóth Pál animációs filmrendező, aki egy Vág utcai panellakás kis szobájában rendezte be "műtermét", majd Paja Film néven céget alapított háromdimenziós animációs filmek gyártására. Sokáig meglehetősen nagy csönd volt körülötte a városban, sokan nem is hallottak róla, hogy nemzetközileg is jegyzett rajzfilmes alkot Szegeden. Márciusban nemzeti ünnepünk alkalmából a legrangosabb filmes szakmai elismeréssel, a Balázs Béla-díjjal tüntették ki, ami ráirányította a figyelmet.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF


 

 

 

  
N É V J E G Y

Tóth Pál

1952-ben Pécsett született, 1971-től 17 éven át a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében dolgozott tervező-rendezőként. 1980-86-ig a Leo és Fred című saját rajzfilmsorozatán dolgozott. 1987-től 1995-ig különböző nyugat-európai stúdiók számára dolgozott rendező-animátorként.

1996-ban Paja Film néven céget alapított Szegeden számítógépes háromdimenziós animációs filmek gyártására. 1996-ban a MMA támogatásával készítette el az első magyar 3D-animációs filmet Szezonvég címmel. Azóta két újabb 3D-animációs filmet is készített Esti dal és Egy újabb nap címmel.

Főbb díjak, kitüntetések:

  • 1986 Espihno: A gyermekfilm kategória I. díja (Leo és Fred)
  • 1987 Chicago: Sorozatfilm kategória II. díja (Leo és Fred)
  • 1988 München: Az animációs kategória III.díja (Leo és Fred)
  • 1993 Kecskemét: A legjobb animáció díja (Leo és Fred)
  • 1999 Balázs Béla-díj
  • 1999 Győr (Mediawave): A legjobb animációs film díja (Egy újabb nap)
  • 1999 Kecskemét: A legjobb rövid animációs film és a közönség díja (Egy újabb nap)

- Mit kell tudni rólad, hogyan lettél rajzfilmrendező?

- Pécsett születtem, zeneiskolába jártam, de már akkoriban foglalkoztam rajzolással is. Jugoszláviában élt egy távoli rokonunk, aki rajzfilmeket készített, talán az ő hatására kezdett érdekelni engem is. Érettségi után a budapesti Pannónia Filmstúdió akkoriban alakuló kecskeméti animációs műtermébe jelentkeztem, ahol animációs akadémiát szerveztek a pályakezdők számára. Ott a Pannónia animátorai és rajzfilmrendezői a kifestéstől az animációig az egész szakmát megtanították nekünk. Pethő Zsolttól még zeneszerzést is tanultunk. A képzés vizsgával zárult, amelyen a tizenhét hallgató közül hármunkat kiválasztottak, s mi csinálhattuk meg a Mézga-sorozat főcímét. Amikor azt befejeztük, Pesten dolgoztam az első egész estés magyar játékfilmen, Jankovics Marcell János vitézén. Két év után visszakerültem Kecskemétre, ahol másfél évtizeden át nagyon sok filmet csináltunk. Többek között a Gusztáv-sorozat egyik forgatókönyvírója és társrendezője voltam. Több novellám is megjelent a Galaktikában és más lapokban.

- Mi volt az első nagyobb önálló munkád?

- Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt címmel 1980-ban csináltam az első saját rajzfilmemet. Olyan sikere volt, hogy a Magyar Televízió megrendelt belőle egy 13 részes sorozatot, amit Leo és Fred címmel én írtam és rendeztem. A közönség is nagyon szerette, és a szakmának is tetszett. 10 epizódja kapott nívódíjat, és hat díjat nyertem vele hazai és nemzetközi fesztiválokon. 1987-ben meghívtak egy brüsszeli stúdióba, ahol 52 éves fiatalember címmel egy egészestés animációs filmet akartak csinálni egy kalandos életű belga munkanélküliről. Nem volt benne gyakorlatuk, ezért a forgatókönyvet is nekem kellett megírnom. Érdekes munka volt, szokatlan technikát alkalmaztunk: a háttereket videóval forgattuk le, majd háttérfotókat csináltunk, s ezekre a natúr fotókra készült az animáció. Fantasztikusan jó film lett volna, ha be tudjuk fejezni, ám közben váratlanul tönkrement a cég. Azután szabadúszóként dolgoztam, megismerkedtem a számítógépes munkával és a háromdimenziós animációs technikával. Egy brüsszeli céggel csináltuk meg a Proverbox című sorozatot, amit itthon az HBO is vetített.

- Miért jöttél haza?

- Rájöttem, hogy Belgiumban sohasem fogok tudni saját filmeket készíteni. Ott is létezik ugyan állami támogatási rendszer, ám a pályázatokat csak a belgák számára írják ki. 1995-ben Szegedre költöztünk, mert két lányunk nem járt kint magyar iskolába, és itt találtunk számukra megfelelő helyet a Ságvári gimnázium kéttannyelvű osztályában. Szeged mellett szólt az is, hogy itt él édesanyám és a nővérem.

- Beszélgetésünk előtt megmutattad szinte filozofikus mélységű 3D-animációs filmjeid. Nagyon tetszettek, sohasem láttam még hasonlót. Mennyire különbözik ez a technika a hagyományos rajzfilmtől?

  - A 3D-animáció nagy előnye, hogy tulajdonképpen egy számítógépen kívül semmi másra nincs hozzá szükség, míg a hagyományos technikával készülő rajzfilmekhez hatalmas felszerelés kell, trükkasztal, festék, ecset, papír, kamera, nyersanyag, laboratórium. A számítógépen viszont végterméket lehet előállítani, a kész alkotást csak át kell másolni videóra. A 3D-technika látványban is más lehetőségeket nyújt, mint a tradicionális kétdimenziós. Én egész másként kezelem a 3D-animációt, mint a többiek, akik még foglalkoznak vele. Általában abból szoktak kiindulni, hogy a szoftver mire képes, és annak megfelelő animációt készítenek. Engem viszont az izgat, hogyan tudom a szoftverből kikényszeríteni, hogy azt csinálja, amit én akarok. A 3D-animációval idehaza egyelőre a műsorfőcímeken és a reklámokon kívül szinte csak az Amerikából érkező egész estés filmekben lehet találkozni. Az amerikaiak fantasztikus számítógépeket használnak, én viszont szívesebben dolgozom jó értelemben vett amatőrként. A számítógépeim nem nagy teljesítményűek, ezeknél már sok irodában jobb, gyorsabb gépeket lehet találni. Az elmúlt években három filmet készítettem ezzel a technikával, amelyek számos nemzetközi fesztivál versenyprogramjában szerepeltek. Az Egy újabb nap címűt tavaly meghívták a pesarói fesztivál világ animáció-történetét bemutató programjába is. Úgy érzem, a nemrégiben megkapott Balázs Béla-díj a 3D-animáció terén végzett úttörő munkám elismerése is.

 

Hollósi Zsolt



Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player