- Nagyon sokan úgy tudják Önről, hogy tősgyökeres
szegedi. Ellenben ha felnyitunk egy almanachot, ott bizony kiderül, hogy
Újvidéken született.
- 1925 -ben Újvidéken születtem, ami akkor
Jugoszlávia volt. Azonban 1930 -ban szüleimmel együtt Magyarországra, mégpedig
Szegedre költöztünk, mert az apámat kiutasították az országból.
- Miért?
- Akkor ez volt a divat. Szombaton jöttek a jugoszláv
rendőrök, és azt mondták, hogy 24 órán belül Újvidéket el kell hagynunk. De
hozzá kell tennem, hogy aztán a jugoszláv hatóságok módot adtak arra, hogy az
apám minden javát elhozza onnan. A házát eladhatta, a bútorát áthozatta, sőt
később még arra is mód lett volna, hogy visszatelepedjen, de az Apám akkor már
azt mondta, hogy ő oda vissza nem megy.
1930 óta lakom Szegeden. Ez azt jelenti, hogy
lényegében ősszegedi vagyok, mégpedig újszegedi. Apám tetőfedő kisiparos volt.
Mikor átjöttünk, körbejárta a Dél-Alföld városait, hol lenne célszerűbb
letelepednie, hol tudna egzisztenciát teremteni, és végül Szeged mellett
döntött. Megvette a szőregi úton ezt a házat, majd az ezzel szembenit. Az egész
életemet ezekben a házakban éltem le.
N É V J E
G Y |
|
Tandori Károly
Született:
Újvidék, 1925. augusztus 23. Tanszék: Bolyai Intézet, Analízis
Tanszék Egyetemi
tanulmányai: Szegedi Egyetem 1944 -
1948 Oklevél: Szegedi egyetem matematika - fizika szakos középiskolai tanár
1948 Tudományok doktora: 1960 Kandidátus: 1954 Matematikai tudományok
doktora: 1957 Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja: 1965 Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja: 1975 Docens: 1958 Egyetemi tanár:
1962 Egyetemi tisztség: Tanszékvezető: 1972 - 1995 Dékán: 1975 -
1981 Tanácskozócsoport vezető: 1987 - 1990 Társadalmi tagság: Bolyai János
Matematikai Társulat 1946 - , alelnök 1985 - 1993 tiszteletbeli elnök 1993
- Tudományos tisztségek: MTA Matematikai Bizottság tagja: 1965 - Acta Mathematica
Hungarica szerk. biz. tag. 1965 - 1979 Főszerkesztő 1976 - 1996 Studia
Mathematica Hungarica szerk. biz. tag 1966 - 1973 TMB Matematikai és
Számítástudományi Szakbiz. tag 1970 - 1976 elnök 1976 - 1995 Periodica
Mathematica Hungarica szerk. biz. tag 1971 - 1996 Analysis Mathematica
főszerk. h. 1975 - 1996 Alkalmazott Matematikai Lapok főszerk. 1977 -
1978, szerk. biz. tag 1979 - 1996 Matematikai Lapok szerk. 1981 -
1987 Analysis szerk. biz. tag 1987 - SZAB alelnök 1987 - 1996 MTA
Könyv- és Folyóiratkiadó Biz. tag 1994 - 1996 Kitüntetések: Kossuth díj III.
fokozat 1961 A felsőoktatás kiváló dolgozója 1971 Munka érdemrend arany
fokozat 1981 Szele Tibor emlékérem 1985 Április negyedike érdemrend
1985 Szent-Györgyi Albert díj 1992 Széchenyi díj 1992 Szegedért
Alapítvány Tudományos Kuratóriumának díja 1994 Pro urbe (Szeged) díj
1994 MTESZ díj 1994 Professzor
emeritus: 1995 Kutatási területek: Sorozatok,
sorok, szummációk elmélete. Approximációelmélet. Fourier-analízis.
Valószínűségelmélet határeloszlás-tételei. | | | |
- Az iskolás évek hogyan teltek?
- Óvodába itt Újszegeden jártam, mégpedig a harmincas
évek legelején. Abban az épületben voltunk, ahol most a Máltai Lovagrendnek egy
raktára van. Utána következett az elemi iskola, helyileg a legközelebbi
iskolába, a Tisza-parti Általános Iskolába jártam. Elég jó tanuló voltam, a
szüleim úgy döntöttek, beíratnak a Baross Gábor Gyakorló Gimnáziumba. Oda jártam
1936 - tól 1944 - ig.
- Ekkor már betöltötte a 18. életévét. Érkezett a
behívó?
- 1944 nyarát a repülőtéren munkaszolgálatban
töltöttem. A hetedikes, nyolcadikos gimnazistákat kirendelték munkaszolgálatra.
A repülőtéren egy nagy vízlevezető csatornát kellett ásnunk. A nyarunk azzal
telt el, hogy reggel hatkor gyülekeztünk a Dugonics tér végén, a Kálvária
sugárúton kivonultunk a repülőtérre, és este öt órakor hazajöttünk. Tehát azért
nem hívtak be, mert munkaszolgálaton voltunk. Úgy kezeltek minket, mint
katonákat. Kaptunk reggelit, ebédet, sőt aki kért, még ingyen cigarettát is
kapott. Úgyhogy ott szoktam rá a cigarettázásra.
- Akkor gyújtott rá először?
- Diákkoromba még ki sem próbáltam. Aztán a
munkaszolgálat alatt kértem cigarettát, mondván, hogy az apámnak hazahozom, mert
ő nagy dohányos volt. A repülőtéren hangosbemondókon közölték, hogy a bombázók
berepülése mikor és merről várható, és mikor például elhangzott a
hangosbemondóban, hogy Zágráb felől berepülés várható - onnan jöttek az amerikai
bombázók - akkor a parancsnok kiadta nekünk, hogy oszoljunk, menjünk a
szentmihálytelepi és mórahalmi erdőkbe. Ott töltöttük el azt az időt, amíg
bombázásveszély volt. Mórahalmon és Szentmihálytelken is voltak kocsmák,
beültünk oda. Ott próbáltam ki először az italt is, és ott szoktam rá a
cigarettára. Szóval minden bűnös szokásom a háborúból ered.
- Hogyan tudta a háború alatt folytatni a
tanulmányait?
- A gimnáziumban egy fél évtől eltekintve végig
kitűnő voltam. Az érettségim is kitűnőre sikerült. A szüleim egyetértettek
azzal, hogy egyetemre járjak. Csak egyszerűen nem tudtam, hogy mit válasszak.
Teljesen bizonytalan voltam, érdekelt az irodalom, fizikából még sokkal jobb
voltam, mint matematikából, a biológiát, - akkor még úgy hívták, hogy
természetrajz, - nagyon szerettem. Úgy döntöttem, hogy mérnök leszek. Kértem a
felvételemet a budapesti Műszaki Egyetemre, mégpedig az úgynevezett
kultúrmérnöki szakra, mert az olyan általános mérnöki szak volt. Meg is jött az
értesítés szeptember közepén, hogy felvételt nyertem a kitűnő érettségim
alapján. Szeptemberben már az orosz csapatok itt voltak Battonya környékén, és
nem mertem Budapestre felmenni. Beiratkoztam a szegedi egyetemre. Így lettem én
matematika - fizika szakos tanár, és aztán később matematikus.
A szovjet csapatok bevonulása előtt néhány nappal
megjelentek falragaszok, hogy minden 16 év feletti férfi induljon el Baja felé.
Kiürítési parancs volt. Akkor már 19 éves voltam, így rám is vonatkozott.
Elővettem a biciklimet, szegény anyám egy bőröndbe bepakolta a legszükségesebb
holmikat, és elindultam Szatymaz fele, mert ott laktak a rokonaink. Azt
gondoltam, hogy majd azokkal megyek tovább, de mire odaértem, már elmentek. Ott
maradtam egyedül. Ha jól emlékszem, addig önként, és egyedül Szegedet soha
nem hagytam el. Nem volt tapasztalatom ilyen vándorlásban. Úgyhogy mikor
láttam, hogy be van zárva az ajtó, és mondták, hogy a rokonaim már elindultak
nyugat felé, én visszafordultam. Apám bölcs volt, mert ő volt katona az első
világháborúban, és tudta azt, hogy mikor egy frontvonal egy folyóhoz ér, ott
megállnak egy - két napra, és akkor minden lehetséges. Apám átköltözött Szegedre
egy ismerősének a lakásába, így akkor éppen a Pulc utcában laktak a szüleim, oda
tértem vissza. Anyám kifejezhetetlenül boldog volt. Este hazaértem, egy napig
állt a front - Újszegeden a szovjetek, a másik oldalon a magyarok - és a
következő hajnalban már szóltak a szomszédok, hogy a Kossuth Lajos sugárúton
mennek a szovjet előőrsök. Így úsztam meg a katonaságot.
- Nagy szerencséje volt!
- Tény, ha akkor elmegyek, nagyon kicsi a
valószínűsége annak, hogy visszajövök.
- De maradt, és folytatta a
tanulmányait.
- Az első félév nagyon zavarosan indult. 1944
novemberében már megkezdődött a tanítás. A Matematika Intézetet, - ahol ma a
Bölcsészettudományi Kar van - elfoglalták a szovjetek. Az egész épület kórház
volt, tele sebesülttel. Így a matematika előadások a fizikai részekben voltak.
1944 - ben Kalmár László professzor tartotta az előadásokat, és külső előadók,
főként középiskolai tanárok, akiket elő tudtak keríteni. A fő előadást, a
differenciál és integrálszámítást Kalmár professzor tartotta. Előadásainak
hatására érdeklődni kezdtem a matematikai analízis iránt. A tanári pálya sem
vonzott. Életcélul azt tűztem ki, hogy új matematikai tételeket kívánok
felfedezni.
- A tanári pálya azért részben végigkísérte az
életét!
- 1944 - 45 -ben, mint említettem nagyon kevés oktató
volt itthon, hallgató sem volt sok, hiszen elvitték őket katonának. Már
másodéves koromban díjtalan gyakornok lettem. Aztán ugye, később jöttek az
oktatási reformok. A díjtalan gyakornokság megszűnt, kitalálták helyette a
díjtalan demonstrátori címet. Így díjtalan demonstrátor lettem, a Matematika
tanszéken Kálmán professzor mellett. 1948 decemberében végeztem, megkaptam a
tanári diplomámat. 1949 decemberétől kineveztek tanársegédnek a Bolyai
Intézetbe. A fordulat éve után létrehozták az aspirantúra intézményét, és engem
felvettek aspiránsnak. 1951 - től 1954 - ig ösztöndíjas aspiráns voltam a
Budapesti Műegyetemen, mégpedig a vegyészmérnöki kar matematikai tanszékén
Alekszits György professzor vezetésével. 1954 - ben megvédtem a kandidátusi
értekezésem, hívtak, hogy maradjak Pesten, de visszajöttem Szegedre. 1955 körül
előléptettek adjunktussá, 1956 - ban megírtam a tudományok doktora
disszertációmat, amit 1957 - ben megvédtem, elnyertem a tudományok doktora
fokozatot. Ennek alapján előléptettek docenssé, majd egy - két éves docensi
működés után, egyetemi tanárrá neveztek ki, ez úgy emlékszem 1962 - ben történt.
Így jártam végig a ranglétrát a Bolyai Intézetben. 1973 - ban létrehoztak egy új
tanszéket, az analízis alkalmazásai tanszéket, ennek én lettem a vezetője. Itt
is maradtam egészen a nyugdíjba vonulásomig. 1975 - től 1981 - ig két perióduson
keresztül a természettudományi kar dékánja voltam. 1995 - ben mentem nyugdíjba,
mikor 70 éves lettem. Az új oktatási törvény szerint ilyen korban már a
professzorokat felmentik. Ennyi. Én is megkaptam az obsitot.
- A pályafutása alapján úgy tűnik,
hogy Ön egész életében csak a matematikával foglalkozott. Mi tudja még Önt
ennyire érdekelni?
- A magyar őstörténet iránti érdeklődésem igazából
akkor kezdődött, amikor nyugdíjba vonultam, és jobban ráértem. Elkezdett
érdekelni a dolog. Nem az egész őstörténet, hanem lényegében a honfoglalás kora
foglalkoztat. Elég sok mindent elolvastam. Sőt, egy kis magánkönyvtáram is van.
Odáig jutottam el, hogy nézegettem Anonymust faximilé kiadásban. Persze nem azt
mondom, hogy meg is értettem, egyszerűen kíváncsi voltam, mi van abban írva.
Részletekben néztem a Bíborbanszületett Konstantinnak A birodalom kormányzásáról
című munkájának a magyarokról szóló részét. Megnéztem a Nestor krónikát.
Rájöttem arra is, hogy a legtöbb kérdés nem most merült fel, hanem a millennium
évében. Az akkori történészek hallatlan munkát végeztek, minden ötletet már
akkor kitaláltak. Így kielégítettem a kíváncsiságomat, és ha egy újságban valami
hülyeség jelenik meg, én azt már nem veszem be.
- Ha jól tudom, a másik nagy szenvedélye a
bélyeggyűjtés!
- A célom az volt, hogy minden létező és létezett
ország bélyege meglegyen. Ezt majdnem sikerült megvalósítanom. Jelenleg a
bélyegeim száma 32 ezer, ez körülbelül 60 album. Azelőtt vettem bélyegeket, de
most már csak az érkező postáról szedem le azt, ami még nincs meg.
Ezen kívül nagyon szeretek kertészkedni. Kertes
házban lakunk, a kert nagyobbik része a lányomé, abba nekem nincs beleszólásom,
de egy kis része veteményeskert, az az enyém. Van bab, borsó, paradicsom,
paprika, hagyma, fokhagyma, földieper, meg sok minden más. Világéletemben kertes
házban éltem. Apám kezdte el a kert művelését, talán tőle örököltem, hogy
illetlennek találnám, ha egy kert nem lenne rendben. De ez szórakozás is, hiszen
ha jól sikerült babom van, örülök neki. A növényeknek van egy nagy előnye: azok
nem beszélnek vissza! Hiszen még az állat is visszabeszél, legalábbis
visszaharap.
- Mit jelentett Önnek az elmúlt évtizedekben a
család?
- Nagy nyugalmat és biztonságot! Nekem hazajönni
mindig nagy nyugalmat jelentett.
Árvai Mara
2000. június
20.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
czcrag 2012 November 30, Friday, 03:41:35
nJLSpF , [url=http://llxxkoykdmaa.com/]llxxkoykdmaa[/url], [link=http://chyjrzrtpamf.com/]chyjrzrtpamf[/link], http://xwjhacvakjmn.com/
ouuqccc 2012 November 29, Thursday, 18:39:54
WylIXo urqjzqbnbtot
Rohini 2012 November 25, Sunday, 18:33:02
Natasa szerint: debecmer 14, 2010 - 10:16 de.szia Nikolas neked szurkolok e9s reme9lem hogy te nyersz mert mege9rdemled jf3 hangod van e9s jf3 e9nekelsz e9s sok sikert e9s ve1rlak szombaton a tv-be hajre1!!!! Ve1lasz