- Ha jĂłl tudom, ĂŠrettsĂŠgi utĂĄn a szegedi tanĂĄrkĂŠpző főiskola rajz-földrajz szaka következett. Meg sem fordult a fejĂŠben, hogy a KĂŠpzőművĂŠszeti FőiskolĂĄra menjen?

- Dehogyisnem! FelvĂŠteliztem is. Az első hĂŠten tĂşljutottam a fejrajzon, ahol mĂĄr nagyon sokan kiszűrődtek. A következő hĂŠten az aktrajz következett. A kicsit prűd vidĂŠki szemlĂŠlet miatt a felvĂŠteli előtt mindössze egy hĂłnappal kaptam rĂĄ lehetősĂŠget, hogy a kollektĂ­v műteremben aktot is rajzolhassak. Az akt lĂĄtvĂĄnyĂĄt Szegeden nem a diĂĄkoknak tartogattĂĄk. Így ebből a tĂŠmĂĄbĂłl nĂŠhĂĄny kisebb tanulmĂĄny utĂĄn meglehetősen felkĂŠszületlenül mentem. Ahogy visszaemlĂŠkszem, konzervatĂ­vabb szemlĂŠletű, szikĂĄrabb grafitrajzot produkĂĄltam. Amikor körülnĂŠztem, lĂĄttam, hogy a Török PĂĄl utcai művĂŠszeti gimnĂĄzium tanulĂłi szĂŠnrudakkal, lazĂĄn, foltokkal, nagy rutinnal raktĂĄk föl az aktot. Akkor mĂĄr gondoltam, hogy baj lesz. Igazam lett, nem vettek föl. BĂ­ztattak ugyan, prĂłbĂĄlkozzam a következő ĂŠvben is, de ez az elutasĂ­tĂĄs szĂĄmomra olyan mĂŠrhetetlen csalĂłdĂĄs volt, hogy eldöntöttem, nem lĂŠpem ĂĄt többet a KĂŠpzőművĂŠszeti Főiskola küszöbĂŠt. TalĂĄn az volt a baj, hogy Szegeden tĂşlontĂşl hittek bennem, ennĂŠlfogva ĂŠn is kezdtem hinni magamban. Biztos voltam benne, hogy föl fognak venni. EzĂŠrt a csalĂłdĂĄsbĂłl egy ĂŠletre elĂŠg volt. Ma mĂĄr tudom, nem Ă­gy kellett volna gondolkodnom, hiszen akadtak a felvĂŠtelizők között olyanok is, akik a hetedik-nyolcadik prĂłbĂĄlkozĂĄs utĂĄn jutottak be a főiskolĂĄra.

- Mit adott a tanĂĄrkĂŠpző főiskola rajz szaka?

- Be kell valljam, mĂĄr az első ĂŠv utĂĄn ott akartam hagyni a főiskolĂĄt, nem mentem be a vizsgĂĄkra sem. A krĂ­zis azzal zĂĄrult, hogy behĂ­vattak, leszidtak, ĂŠs azt mondtĂĄk, mehetek traktorosnak. VĂŠgül azzal fenyegettek meg, hogy vissza kell fizetnem a tandĂ­jat. Ez döntő ĂŠrvnek bizonyult a maradĂĄs mellett. A rajz tanszĂŠken Buday ĂŠs Major tanĂĄr Ăşr voltak a mestereim, Vinkler LĂĄszlĂł csak műtörtĂŠnetet tanĂ­tott nekünk. Soha nem ĂŠreztem, hogy a főiskola nagyon sokat adott volna. TĂĄgĂ­totta a lĂĄtĂłkörömet, de ĂŠrzelmileg nem kötődtem hozzĂĄ. A főiskolĂĄs ĂŠvek alatt beletörődtem, hogy tanĂĄrkĂŠnt fogom megkeresni a kenyerem. A diploma utĂĄn Ăşgy ĂŠreztem, el kell mennem a szülői hĂĄzbĂłl, sőt a szülővĂĄrosombĂłl is. A magam erejĂŠből önĂĄllĂł ĂŠletet szerettem volna ĂŠlni, ezĂŠrt önkĂŠnt vĂĄllaltam CsongrĂĄdon tanĂĄri ĂĄllĂĄst. A tanĂĄri munkĂĄt mindvĂŠgig komolyan vettem, többnyire rajzot kellett csak tanĂ­tanom. Szerettem a gyerekeket, Ăşgy ĂŠreztem, megkedvelik ĂĄltalam a rajzot, a kĂŠpzőművĂŠszetet. Nem sokĂĄig bĂ­rtam CsongrĂĄdon, mĂĄr a harmadik ĂŠv utĂĄn nagyon hiĂĄnyoztak a szegedi festőkollĂŠgĂĄk, az indulĂł pĂĄlyatĂĄrsak, barĂĄtok, többek között DĂŠr IstvĂĄn, ZoltĂĄnfy IstvĂĄn. A csongrĂĄdi magĂĄnyomban nem ĂŠreztem olyan fejlődĂŠsi lehetősĂŠget, ami egy fiatalember szĂĄmĂĄra nagyon fontos.

- Olyan volt a visszatĂŠrĂŠs, amilyenre szĂĄmĂ­tott?

- 1962-ben kerültem vissza Szegedre, ahogy körülnĂŠztem, fiatal, tehetsĂŠges művĂŠszgĂĄrdĂĄt talĂĄltam. Ez nagyon jĂł volt, mert engem is inspirĂĄlt. Szinte versenylĂĄzban ĂŠgtünk akkoriban, mindannyian meg akartuk mutatni, mit tudunk, mennyit ĂŠrünk. A KolozsvĂĄri tĂŠri ĂĄltalĂĄnos iskolĂĄban kaptam rajztanĂĄri ĂĄllĂĄst. Tizenhat ĂŠvig tanĂ­tottam ott, az utolsĂł nĂŠgy-öt ĂŠvben mĂĄr csak fĂŠlĂĄllĂĄsban. Abban az időben a monopolhelyzetben lĂŠvő KĂŠpcsarnok VĂĄllalat felvette a festmĂŠnyeinket, rendszeresen kiĂĄllĂ­tĂĄsokat rendezett szĂĄmunkra szerte az orszĂĄgban. Az ĂŠletmĂłdom lassan megvĂĄltozott, lĂŠpĂŠsről-lĂŠpĂŠsre felhagytam a tanĂ­tĂĄssal, ĂŠs 1979-től a szabadĂşszĂł lĂŠt mellett döntöttem. Szegedi festőművĂŠsz kollĂŠgĂĄim, NovĂĄk AndrĂĄs ĂŠs Pataki Ferenc esetĂŠben a szabadĂşszĂł ĂŠletforma vĂĄlasztĂĄsa termĂŠszetes dolog volt, mert a KĂŠpzőművĂŠszeti FőiskolĂĄn szerzett diplomĂĄjukkal kiforrott művĂŠsztudattal kezdtĂŠk a pĂĄlyĂĄjukat. TermĂŠszetes volt szĂĄmukra, hogy festőművĂŠszek, s ebből kell megĂŠlniük. Mi pedig, akik tanĂĄri oklevelet kaptunk, jĂł ideig alĂĄzattal viseltettünk a szakma irĂĄnt. Ez hĂĄttĂŠrbe szorĂ­totta azt a"„művĂŠszöntudatot", ami pedig nagyon fontos ahhoz, hogy bĂĄtrabban, hatĂĄrozottabban vĂĄllaljuk a bizonytalant, az előre nem lĂĄthatĂłt. Előbb-utĂłbb azonban rĂĄ kellett jönnünk, a tanĂ­tĂĄs – ha igazĂĄn komolyan műveljük – hosszabb tĂĄvon szellemileg ĂŠs fizikailag is olyan kimerĂ­tő munka, hogy mellette nagyon nehĂŠz ĂŠrdemi művĂŠszi alkotĂłmunkĂĄt is vĂŠgezni.

- TulajdonkĂŠpp egĂŠsz festĂŠszetĂŠnek alapja, kiindulĂłpontja a termĂŠszetelvűsĂŠg...

- Biztosan vannak ennek gyerekkori gyökerei is, hiszen közvetlen volt a kapcsolatunk a termĂŠszettel. Azok a festői pĂŠldĂĄk, amelyeket a műtörtĂŠnetből lĂĄttam ĂŠs szimpatizĂĄltam velük – a magyar tĂĄjkĂŠpfestők, Szinyeitől MednyĂĄnszkyn ĂĄt a kĂŠsőbbiekig –, mind a termĂŠszetre vĂĄlaszoltak. Amikor pedig ĂĄttĂŠrtem a szigorĂşbb vĂĄzrendszerű, konstruktĂ­v megfogalmazĂĄsra, ĂĄtmenetileg talĂĄn szüneteltettem a korĂĄbbi ĂŠlmĂŠnyeket, s helyette szellemibb, kigondoltabb mĂłdon prĂłbĂĄltam dolgozni. Hamar hiĂĄnyĂŠrzetem tĂĄmadt, mert nem telĂ­tődtek meg Ăşgy a kĂŠpeim, ahogyan szerettem volna. EllenhatĂĄskĂŠpp Ăşjra visszanyĂşltam a termĂŠszetbe, prĂłbĂĄltam onnan merĂ­teni. Egy viszonylag hosszabban tartĂł kĂŠpcsarnoki munka következett, amelynek persze hĂĄtrĂĄnyai is voltak, hiszen egy idő utĂĄn hajlamos arra az ember, hogy rutinbĂłl fessen tĂĄjkĂŠpeket. Hamarosan Ăşjra ĂŠreztem, hogy nem lesz jĂł ez az irĂĄny, hiszen ellaposodhat Ă­gy a festői elkĂŠpzelĂŠs. Erre az ĂŠrzĂŠsre volt vĂĄlasz az 1993-as RĂĄcz GalĂŠriabeli tĂĄrlatom, ami meglepetĂŠst keltett.

- Milyen alkotĂłi mĂłdszert, munkarendet alakĂ­tott ki; mikor szeret legjobban dolgozni?

- Mindig napfĂŠnynĂŠl szerettem festeni. NyĂĄron egyszerűbb ezt megoldani, hiszen korĂĄn kel a nap. ÁltalĂĄban hajnali hĂĄrom Ăłrakor ĂŠbredek, s fĂŠl nĂŠgykor mĂĄr az ĂĄllvĂĄny előtt ĂĄllok. Ez nagy nyeresĂŠg, mert reggel nyolc ĂłrĂĄra az aznapi munka felĂŠvel mĂĄr vĂŠgzek. EzutĂĄn a kellő napfĂŠnynĂŠl dĂŠlig korrigĂĄlom a szĂ­neket, hangulatot, amit a villanyfĂŠnynĂŠl esetleg nem megfelelően tettem le. DĂŠlutĂĄn mĂĄr legfeljebb csak aprĂł dolgokat javĂ­tok, teszek-veszek, alapozok. Ahogyan korosodom, egyre inkĂĄbb szinte rajta csüngök a kĂŠpeimen. Ha ott vagyok a műteremben, ha nem: mindig velem vannak. Egyre többször tapasztalom magam is, hogy a befelĂŠ fordulĂĄs egyfajta összefonĂłdĂĄst, szimbiĂłzist jelent a munka tĂĄrgya ĂŠs a művĂŠsz között. FestĂŠs közben zenĂŠt hallgatok, hajnalban alig vĂĄrom, hogy megkezdődjĂŠk a BartĂłk RĂĄdiĂł műsora. A szerkesztők jobbnĂĄl jobb muzsikĂĄt vĂĄlogatnak össze nekem. HĂĄlĂĄs hallgatĂł vagyok, mert a szimfonikus zenĂŠtől az operĂĄig mindent szeretek. Elsősorban hangulatteremtő hĂŠttĂŠrzenekĂŠnt hallgatom a rĂĄdiĂłt – nemes, ünnepĂŠlyes közegben ĂŠrzem Ă­gy magam. A festői munkĂĄnak vannak olyan fĂĄzisai, amikor minden idegszĂĄlammal, gondolatommal csak a kĂŠpre, a vonalakra, szĂ­nekre összpontosĂ­tok. AdĂłdnak persze olyan időszakok is, amikor nincs szüksĂŠg ilyen koncentrĂĄlt figyelemre. Ilyenkor elkalandozom, a politikĂĄtĂłl a művĂŠszeti ĂŠlet kĂŠrdĂŠseiig jobbnĂĄl-jobb gondolatok jutnak az eszembe. A napi politikai fejtegetĂŠseket is meghallgatom, de ha nagyon elegem van belőlük, kikapcsolom a rĂĄdiĂłt. Amikor nyilvĂĄnvalĂłan hazudnak – ez nem ritka a mai politikai gyakorlatban sem –, nagyon dühös tudok lenni. A hazudozĂĄsnĂĄl mĂŠg a rossz hĂ­reket is jobban el tudom viselni, ha valĂłs okokkal megmagyarĂĄzhatĂłk. ValĂłszĂ­nűleg azĂŠrt nem fĂĄraszt annyira a hosszĂş munka, mert közben a gondolataim szabadon kalandozhatnak. Nagyon ĂŠlvezem ezt az ĂŠletformĂĄt, el sem tudnĂŠk kĂŠpzelni mĂĄr mĂĄst magamnak.

- Mikor talĂĄlkozhat a közönsĂŠg legközelebb önĂĄllĂł kiĂĄllĂ­tĂĄson is a kĂŠpeivel?

- ÖnĂĄllĂł tĂĄrlatra most nem kĂŠszülök. Azok a kĂŠpeim, amelyekből kiĂĄllĂ­tĂĄst rendezhetnĂŠk, nehezebben indulnak el. NemrĂŠgiben talĂĄltam egy felĂşjĂ­thatĂł kis öreg hĂĄzat, Ă­gy egy rövid kĂŠnyszerű kirĂŠrő utĂĄn visszaköltözhettünk MĂłravĂĄrosba. Most ĂşjbĂłl Ăşgy ĂŠrzem, megfelelő környezetbe kerültem. Mindez nagy anyagi ĂĄldozattal jĂĄrt. A munkĂĄlatokat csak Ăşgy tudtam finanszĂ­rozni, hogy a kĂŠpzőművĂŠszeti piac szĂĄmĂĄra festettem kĂŠpeket, amelyek kitöltöttĂŠk a napjaimat, nem jutott idő a magam szĂĄmĂĄra elkĂŠpzeltekre. Nem tudom, ha ez a szorĂ­tĂĄs enyhül, hĂĄny ĂŠv mĂşlva tudok ĂşjbĂłl egy kiĂĄllĂ­tĂĄsra valĂł, kedvem szerinti anyagot összeĂĄllĂ­tani. BĂĄr abban sem vagyok biztos, hogy ez olyan fontos lenne. A barĂĄtaim tudjĂĄk rĂłlam, kicsit tĂĄrlatellenes vagyok. ÖnĂĄllĂł kiĂĄllĂ­tĂĄsra mindig is nagyon nehezen tudtak rĂĄbĂ­rni. Ott szembesült az ember azzal, mit kĂŠpzelt el, s mi az, ami realizĂĄlĂłdott. Nem mindig volt egyĂŠrtelműen pozitĂ­v az egyenleg önmagam szĂĄmĂĄra. Akkor sem, ha a kivülĂĄllĂłk mĂĄst mondtak. Alkatilag is olyan ember vagyok, aki nem szeret kiĂĄllni, akitől tĂĄvol ĂĄll, hogy ünnepeltesse magĂĄt. A közĂŠpkori kĂłdexfestők pĂŠldĂĄja vonz: vĂŠgeztĂŠk a munkĂĄjukat, rajzoltĂĄk, festettĂŠk az iniciĂĄlĂŠkat, de sohasem kellett tĂĄrlatot rendezniük, kiĂĄllniuk a közönsĂŠg elĂŠ. MĂŠgis pompĂĄs ĂŠletük volt, azt csinĂĄlhattĂĄk, amit szerettek. Abban bĂ­zom, sikerül mĂŠg nĂŠhĂĄny elfogadhatĂł kĂŠpet festenem, s ez fontosabb, mint a kiĂĄllĂ­tĂĄsok. VĂŠgül Ăşgyis az utĂłkor Ă­tĂŠl. Az az igazĂĄn izgalmas, hogy amikor majd ötven-szĂĄz ĂŠv mĂşlva valaki visszatekint a mai szegedi piktĂşrĂĄra, fennakadunk-e a rostĂĄn vagy sem.

HollĂłsi Zsolt