Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Könyv
Történelmi évfordulók
Trianon
Somogyi-könyvtár könyvajánlója
Marton Mária: Tájképre nincs idő
Szegedi írók
Üzenetek egy elsüllyedt vilából
Szabadegyetem - Szeged
Tóth Ágota egyetemi docens előadása
Színielőadások
Mandragóra
Filmleírások
Mamut
Hírlevél
Hírlevél
Kipróbáltuk
Szegedi autósiskolák a neten
Programajánló
Február 2019
H K S C P S V
282930311 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Veresné Novák Katalin: Kellenek a nők a közéletbe
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nőket
Relax
Vidám képek
A férfi földrajza
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Beszélgetés Polner Zoltánnal
Munkatársunktól   2004 September 29, Wednesday  

Csongrád megyei néprajz és hitvilág feldolgozásában és dokumentálásában, közel harminc évi gyűjtőmunkával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Mint költő, és újságíró Szeged kulturális életének részévé vált. Nyugdíjas kora ellenére folyamatosan jelennek meg művei. Legutóbb az Ünnepi Könyvhétre a Száz beszélgetés című interjúkötet. Polner Zoltánnal életpályájáról beszélgettünk.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF
  
 
  

N É V J E G Y

Polner Zoltán

 

1933. január 24-én született Szegeden. Felesége: Katona Judit, gyermekei: Tamás és Kinga. A József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar szakos diplomát. Ezután nyolc évig tanított különböző falusi iskolákban. 1957-58-ban a Szegedi Nemzeti Színház segédrendezője. 1965-től nyugdíjba vonulásáig a Csongrád Megyei Hírlap újságírója, főmunkatársa, majd a Reggeli Délvilág kulturális rovatvezetője. Több évtizedes gyűjtőmunkája eredményeként feltérképezte Csongrád megye néprajzát, népi hitvilágát. Gyűjtéseiből eddig tizenhat könyve jelent meg. Fontosabb néprajzi munkái: Föld szülte fáját: Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok (1978), A Teknyőkaparó (1980), Ördöngösök (1984), Jegykendő a forgószélben (1987), Sárember (1989), Bábakeresztség (1986), Földédesanyám (1997), Az ember fia a golgotán (1998), Gyékényágy, kőpárna (1999).

Verseskötetei: Szigorú vallomás (1962), A szívetekre bízom (1966), Egyetlen hangszer (1971), Táncoltató (1977), Varázsolások (1981), A csönd árnyéka (1988), Papírhajók (1998).

 

 

Szegeden születtem 1933. január 24-én, polgári családban. A nagyapám órás- ékszerész volt, az édesapám földbirtokos, gazdálkodó, az édesanyám háztartásbeli, később, a '40-es években állást vállalt, Tökéletesen beszélt angolul, németül., franciául. Utána jött a háború, apám elment a frontra és '47-ben, háromévi hadifogság után tért vissza. 1944. március 19. után lejöttem ide, és beiratkoztam a piarista gimnáziumba, s mivel azt megszüntették végül a Móra Ferenc gimnáziumba végeztem '51-ben. Minden körülmények között színházrendező akartam lenni.

 

- Hogyan került kapcsolatba a művészetekkel és azon belül a színházzal?

- A háború végén Gyöngy Pál operett-zeneszerző révén kerültem kapcsolatba a zenével. Később kétszer jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára rendezőnek, de csak színésznek vettek fel, rendezőnek nem. De én nem mentem el színésznek. Végül visszajöttem Szegedre és az egyetemen elvégeztem a magyar szakot, közben éjjel-nappal a színházban voltam. 1957-ben, mikor Vaszi Viktor ide lejött, akkor én már két éve tanítottam Pitvaroson, meg Csanádpalotán, de onnan '57-ben el kellett jönnöm, mert '56-ban ott szavaltam a "Talpra magyart" és üldözött a belügyminisztérium. Ezután felvettek színházba, és opera-segédrendezőként dolgoztam egy évig, majd 1958-ban, Nagy Imre kivégzése után hivattak, hogy mondjak fel, különben az '56-os múltam miatt letartóztatnak. 1959-től különböző falvakban tanítottam hat évig. Közben már írtam.

 

- Hogyan kezdődött a néprajzi gyűjtőmunkája?

- A '60-as évek elején kezdtem el faluszociográfiával foglalkozni. Ekkor találkoztam először babonákkal, hiedelmekkel. Ezek ihletésére írtam tizenkét darab verset, s ezeket elküldtük Váci Mihálynak és Ő megjelentette azokat az Új Írásban. Ezután még hat évig gyűjtöttem Ferencszálláson, és Kiszomboron, majd 1965-ben bekerültem a Csongrád Megyei Hírlaphoz és ott dolgoztam kulturális rovatvezetőként, majd főmunkatársként 27 évig. Ez idő alatt tovább folytattam a kutatást.

 

- Csaknem harminc évi kutatómunka során hatalmas mennyiségű, anyag halmozódott fel, amiből eddig tizenhat könyv jelent meg. Mi inspirálta ennyi éven át?

- Az ősmagyarságnak a kincse az, ami inspirált. Óriási értéknek tekintem a hiedelmeket, meg a népi imákat. A gyűjtések során rádöbbentem a magyarság múltjára, a nyelv szépségére. Az a legfontosabb! A nyelv és a magyarság összetartozik. A kutatások alatt ősi szavakat és képeket találtam és szinte megszállottként kerestem, hogy mi is az a Szent Iván éj, meg a tűzugrás, meg a szemmel verés.

- Lehetséges teljes képet adni a népi hitvilágról?

- A saját véleményem az, hogy a munkából nagyon keveset végeztem el. Az lett volna a jó, ha belőlem négy van egyszerre, négy falut járok és egy időben kérdezem ugyanazt. De így is rengeteg anyagot szedtem össze.

- Ha jól tudom ezekből a néprajzi gyűjtésekből dokumentumfilmek is készültek?

- Igen, a '80-as évek előtt beállított a TV, és összesen kilenc dokumentumfilmet forgattunk. Ezek nyerték sorra a díjakat a miskolci filmfesztiválokon. A Teknyőkaparó volt az első ilyen film.

- Az újságírás és a néprajzi gyűjtőmunka mellett jutott ideje az írásra is. Mikor kezdődött költői pályafutása?

- Az ötvenes években, majd mikor az Új Írásban megjelentek az első babona versek. Előtte 1962-ben azonban már megjelent az első verseskötetem, és ma már a kilencediknél tartok. Pongrácz Zoltánnal együtt írt operám - Az utolsó stáció - máig bemutatásra vár.

- Végigtekintve változatos életpályáját mi volt Ön számára a legfontosabb?

- Én költő vagyok. A tanári pályámra rendkívül büszkén tekintek vissza, az újságírás pedig lehetővé tette a gyűjtőmunkát, ami egy hatalmas ajándék. Az újságírói munkám emlékére adtam ki a Száz beszélgetést, ami nemrégiben jelent meg, és ezután tervezem a második száz beszélgetést, olyan interjúalanyokkal, mint Dajka Margit, Nemeskürty István.

- Min dolgozik mostanában?

- Nemsokára megjelenik a Csillagok tornácán című verseskötetem, valamint az Isten zsámolyánál című könyvem, ami a szegedi nép vallásos ősköltészetét mutatja be.  

 

Görög Zsolt



Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player