- Azt Ă­rja MĂĄrai SĂĄndor, hogy a tehetsĂŠg, az ĂŠrtelem ĂŠs a műveltsĂŠg is kevĂŠs ahhoz, hogy valaki művĂŠsz legyen. Mindehhez vĂŠgzet kell, amelyet nem lehet fĂŠlreĂŠrteni, s amelyet semmifĂŠle emberi erő vagy szĂĄndĂŠk nem tud megmĂĄsĂ­tani. EgyetĂŠrt az Ă­rĂłval?

- NĂŠzze, ez csak az egyik megfogalmazĂĄsa a dolgoknak. Szerintem a művĂŠsz mindegy, hogy milyen stĂ­lusban dolgozik. A lĂŠnyeg, hogy van-e mondanivalĂłja, prĂłfĂŠciĂĄja az emberisĂŠg szĂĄmĂĄra. A MĂĄrai ĂĄltal leĂ­rtak szĂŠpek, de lehet, hogy az csak irodalmĂĄrokra ĂĄll. Úgy azonban senki sem lehet festő- vagy szobrĂĄszművĂŠsz, hogy ne legyen prĂłfĂŠciĂĄja, olyan mondanivalĂłja, amit egyedül csak ő közölhet az alkotĂĄsain keresztül az emberisĂŠggel. Gondoljunk csak az egyiptomi szobrĂĄszatra, MichelangelĂłra, Fadrusz JĂĄnosra vagy StrĂłbl Alajosra! Ha nincs prĂłfĂŠciĂĄja a kĂŠpzőművĂŠsznek, akkor hiĂĄba van remek kivitelező kĂŠpessĂŠge. Akkor hiĂĄba minden... Ami MĂĄrainĂĄl a vĂŠgzet, az a kĂŠpzőművĂŠszetben a prĂłfĂŠcia. A kĂŠpzőművĂŠszeti alkotĂĄs nem a jelenkornak szĂłl, hanem az ĂŠvezrednek. ValĂłszĂ­nűleg ugyanezt a gondolatot mondja el MĂĄrai SĂĄndor is, csak mĂĄs szavakkal.

- Azt mondta, hogy az ön szĂĄmĂĄra a mindenkori jelen a legszebb időszak. De azĂŠrt csak van olyan korszak az ĂŠletĂŠben, amelyre szĂ­vesen emlĂŠkszik vissza valami miatt.

- Igen, van ilyen. 1945-46-ban, amikor eltakarodtak a fasisztĂĄk, ĂŠs bejöttek az oroszok, hatalmas szellemi pezsgĂŠs volt a vĂĄrosban. EstĂŠnkĂŠnt a SajtĂłhĂĄz művĂŠszklubjĂĄban gyűltek össze Szeged szellemi ĂŠletĂŠnek nagyjai: zeneművĂŠszek, tudĂłsok, irodalmĂĄrok, katonĂĄk ĂŠs kĂŠpzőművĂŠszek. Ebben a hittel ĂŠs bizalommal teli lĂŠgkörben intenzĂ­v lelki frissessĂŠgben ĂŠltünk. Úgy ĂŠreztük, hogy egy Ăşj vilĂĄg kapuja nyĂ­lik meg előttünk. EmlĂŠkszem, hogy egy alkalommal BalĂĄzs BĂŠla vezetett egy jĂł hangulatĂş beszĂŠlgetĂŠst a klubban a marxizmusrĂłl. Akkor mindannyian azt hittük, hogy az oroszok nemsokĂĄra elmennek a vĂĄrosbĂłl. Mint tudjuk, nem Ă­gy törtĂŠnt: a kapuk bezĂĄrĂłdtak.

- Mi törtĂŠnt önnel ezek utĂĄn?

- A RĂĄkosi-korszak idejĂŠn az Ipari IskolĂĄban tanĂ­tottam rajzot ĂŠs művĂŠszettörtĂŠnetet, de egy kijelentĂŠsem nyomĂĄn hĂĄrom nap alatt kirĂşgtak a munkahelyemről, s nĂŠgy esztendeig sehol sem kaptam ĂĄllĂĄst. 1952-ben kerültem a pedagĂłgiai főiskola rajz ĂŠs művĂŠszettörtĂŠneti tanszĂŠkĂŠre, ahol nĂŠgy esztendeig tanĂ­tottam. Innen helyeztek ĂĄt 1957-ben a HĂĄmĂĄn KatĂł ÁltalĂĄnos IskolĂĄba. TĂĄpai Antal 1961-ben keresett fel, s kĂŠrt meg, hogy tanĂ­tsak a TömörkĂŠnyről elnevezett művĂŠszeti közĂŠpiskolĂĄban. SzĂ­ves örömest vĂĄllaltam. S itt szeretnĂŠm megjegyezni, hogy volt mĂŠg egy korszak az ĂŠletemben, amire szĂ­vesen emlĂŠkszem vissza. Tudni kell, hogy a hetvenes ĂŠvek elejĂŠig csak a margĂłn kaptam helyet. Akkor viszont Ăşjra rĂĄm irĂĄnyult a reflektor. Felfedezte munkĂĄimat a Magyar TudomĂĄnyos AkadĂŠmia munkatĂĄrsa, Aradi NĂłra, ĂŠs LaczĂł Katalin főiskolai tanĂĄr, aki a szegedi BartĂłk BĂŠla MűvelődĂŠsi Központban beindĂ­totta "Az ĂŠn vilĂĄgom" cĂ­mű sorozatĂĄt, amelynek keretĂŠben a helyi művĂŠszeket mutattĂĄk be.

- Kik voltak azok a szemĂŠlyek, akik vĂŠgig kiĂĄlltak ön mellett?

- Polner ZoltĂĄn ĂŠs Lőkös ZoltĂĄn ĂşjsĂĄgĂ­rĂłk, Dorogi Imre ĂŠs DinnyĂŠs Ferenc festőművĂŠszek, valamint Abonyi Tivadar, az OperahĂĄz főrendezője.

- Hogyan lĂĄtja, milyennek talĂĄlja a vĂĄros kĂŠpzőművĂŠszeti ĂŠletĂŠnek vezető egyĂŠnisĂŠge Szeged jelenlegi kĂŠpzőművĂŠszeti ĂŠletĂŠt?

- Hadd beszĂŠljek inkĂĄbb Szeged tragikumĂĄrĂłl, amely akkor kezdődött, amikor a marxista vilĂĄgnĂŠzet felosztotta az orszĂĄgot különböző kerületekre. A vĂĄros kĂŠpzőművĂŠszeti tragĂŠdiĂĄjĂĄt az okozta, amikor a megye központjĂĄnak HĂłdmezővĂĄsĂĄrhelyt tettĂŠk meg. Én egyĂŠbkĂŠnt mĂĄr ekkor felemeltem a szavamat ez ellen. Elmondtam, hogy a megyĂŠnek sem közigazgatĂĄsi, sem kulturĂĄlis szempontbĂłl nem lehet egy olyan vĂĄros a központja, amely öt Ăłra jĂĄrĂĄsra fekszik az orszĂĄg fővĂĄrosĂĄtĂłl. HĂłdmezővĂĄsĂĄrhelyt NagybĂĄnya-szerű művĂŠsztelepnek tudtam elkĂŠpzelni. Az idő egyĂŠbkĂŠnt engem igazolt, mert rĂĄjötek, hogy nem lehet HĂłdmezővĂĄsĂĄrhely megyeszĂŠkhely. Át is hoztĂĄk a közigazgatĂĄsi központot Szegedre, de a kĂŠpzőművĂŠszeti központot ott felejtettĂŠk. Ez a fĂ­lia-szerep tette tönkre a szovjet megszĂĄllĂĄs alatt Szeged kĂŠpzőművĂŠszeti központisĂĄgĂĄnak a tekintĂŠlyĂŠt. MĂĄsrĂŠszt benne van a dologban az is, hogy mĂ­g a legnagyobb kĂŠpzőművĂŠszeti patrĂłnus, a szegedi mĂşzeum mindig rĂŠgĂŠszetcentrikus volt, addig HĂłdmezővĂĄsĂĄrhelyen ĂŠlt egy olyan mĂşzeumigazgatĂł, Dömötör JĂĄnos, aki ĂŠlt-halt a kĂŠpzőművĂŠszetĂŠrt. S bizony a hĂłdmezővĂĄsĂĄrhelyi tĂĄrlatokra rang volt bekerülni a művĂŠszeknek. A szegedi kĂŠpzőművĂŠszet pedig vagy fejet hajtott a vĂĄsĂĄrhelyi szemlĂŠlet előtt, vagy pedig semmivĂŠ vĂĄlt. InkĂĄbb az előbbi törtĂŠnt, mert minden jelentős művĂŠszeti dĂ­j a nagy vĂĄsĂĄrhelyi tĂĄrlatokra ment. Úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet csak a fiatal nemzedĂŠk vĂĄltoztathatja meg. Azt hiszem, Fontos ZoltĂĄn ĂŠs kortĂĄrsai alakĂ­tjĂĄk majd ki az önĂĄllĂł szegedi kĂŠpzőművĂŠszet arculatĂĄt, teremtik meg a szegedi iskolĂĄt.

SzabĂł C. SzilĂĄrd