1. lap. �sszesen 2.
|
Névjegy
Kopasz Márta festő- és grafikusművész 1911. október 26-án,
Szent Dömötör névünnepén született Szegeden. Édesanyja beregszászi származású.
Kopasz Istvánné Szeles Olgát Szeged legszebb leányának tartották.
Tizennyolc éves korában lett híressé, amikor Munkácsy Mihály megfestette a
Honfoglalás című képének Szegeden található nagy színvázlatát, amelyen Szeles
Olga lett a vezéri sátor előtt álló, gyermekét tartó asszony. Kopasz Márta
családjának apai ága szegedi gyökerű. Édesapjának, Kopasz Istvánnak ősei
három évszázadra visszamenően felsővárosi polgárok voltak. Már az 1552-i évi
szegedi tizedjegyzékben is előfordul a Kopasz vezetéknév. A tehetséges építész
édesapa 1913-ban, fiatalon halt meg.
Kopasz Márta az elemi iskola első osztályát Szegeden a
Jerney-házban lévő Magyar Királyi Állami Előkészítő Iskolában, míg a második és
harmadik osztályt Milotán és Túristvándiban a református elemi iskolában
végezte. Az elemi iskola negyedik osztályát már ismét Szegeden végezte, a Rókusi
Községi Elemi Iskolában. Középiskolába a Szegedi Magyar Királyi Árpádházi Szent
Erzsébet Leánygimnáziumba járt. 1930-tól 1936-ig az Országos Magyar Királyi
Iparművészeti Iskolában tanult. A főiskolán tanárai voltak: Helbing Ferenc,
Simay Imre, Domanovszky Endre, Leszkovszky György, Bacsa Antal, Haranghy Jenő,
Ramold Lajos és Kacziány Ödön. Kopasz Márta már ötödéves főiskolás korában
országos lapot (Magyar Úriasszonyok) illusztrált. 1936-ban kitüntetéssel
diplomázott a grafika minden ágában a grafika tanszakon. Diplomamunkája hét
darabból álló fametszersorozat volt egyéni szövegírással. Márton szerzetes
címmel dolgozta át a Hildebrand-legendát. Pasztell akttanulmányával szintén nagy
sikert aratott főiskolás korában. 1936-ban elnyerte a Székesfővárosi
Kereskedelmi és Iparkamara 900 pengős aktfestészeti díját. Kopasz Márta 1938-tól
1952-ig grafikai lektor volt a szegedi tudományegyetemen. 1952-ben a Szegedi
Pedagógiai Főiskolára került a Vinkler László vezette Rajz és Művészettörténeti
Tanszékre adjunktusnak. 1956-ban az oktatói létszámcsökkentés miatt áthelyezték
a Hámán Kató Általános Iskolába tanítani. 1963-ban Tápai Antal művészeti
igazgató meghívta a Tömörkény István Szakközépiskolába tanítani.
1938-tól számtalan egyéni és kollektív tárlata volt szűkebb
hazájában és a nagyvilágban, Szegedtől Pécsen át Ceglédig, valamint Berlintől
Jeruzsálemen át Tokióig. Főbb kitüntetései: Móra Ferenc-díj (1947), József
Attila-emlékérem (1986), Szeged város díszérme (1991), Szeged város díszpolgára
(1997). |
- Úgy tudom, hogy gyakran meditál. Ez az állapot
hasonlítható-e ahhoz az alkotói folyamathoz, attitűdhöz, amikor megszületik a
keze alatt egy grafika vagy festmény?
- Nekem az első alvásciklus után, körülbelül hajnali négy óra
tájban jutnak eszembe a grafikai ötletek, ugyanis akkor érzem magam szellemileg
a legfrissebbnek. De ez korábban is így volt. Két-három óra alatt összeállnak a
fejemben a gondolatok, s onnantól minden simán megy. Persze ez nyolcvanhat év
után már kicsit lassabban halad.
- Melyik volt életének legszebb időszaka?
- Számomra a mindenkori jelen a legszebb időszak.
- Miért?
- Mert a jelen mindig valami újat, valami mást hoz. Egész
életem alkotással telt el. S itt nem csak a műtermi alkotásra kell gondolni,
hiszen hosszú ideig tanítottam is, s az is alkotás. Utóbbival kapcsolatosan
kettős feladatot láttam el: egyrészt alkotókat, másrészt műértő közönséget
neveltem tanítványaimból.
- Ha már arról beszélgetünk, hogy kinek mit adott,
megkérdezném: ön kitől, és milyen adományokat kapott az életben?
- Az édesapámtól kaptam a művészi vénát, a művészi tehetséget.
Építési vállalkozó édesapám ugyanis nemcsak a kivitelezésnek, de a tervezésnek
is a szakembere volt. Apám tervezte például a Dózsa György utca 7-9. szám alatti
palotát, azt, ahol én születtem. Édesapám negyvenkét éves koráig felépítette a
beregszászi törvényszék épületét, valamint Szeged belvárosának több palotáját.
Mindemellett tevékenyen részt vett a belvárosi épületek homlokzatainak
átalakításában is, ami egyértelműen fémjelezte építőművészi képességeit. A
beregszászi törvényszék felépítése például azért volt olyan sikeres
gazdaságilag, mert édesapám mindennek maga járt utána, s a kereskedelmi
közvetítést kizárta. Tőle örököltem a vitalitást is, de egyébként a családom
minden tagja munkaszerető ember volt. Tanító nagynénéim például az egész
életüket az ifjúság nevelésével töltötték. Nem beszélve Kopasz Márton
nagyapámról, aki hatvan holdon gazdálkodott a feleségével, aki iparos leánya
volt, s bizony nem nagyon tetszett neki a kemény mezőgazdasági munka, de beállt
és csinálta, s közben szült tizenkét gyermeket. Igaz, csak öt maradt életben, de
megfogadták, hogy mind az ötöt diplomás emberré nevelik, s úgy is lett.
- 1936-ban diplomázott az Országos Magyar Királyi
Iparművészeti Iskola grafika tanszakán. Ettől függetlenül a festészettel még ma
is napi kapcsolatban áll, s tudom, nagyon érzékenyen érinti, ha csak
grafikusnak, nem pedig festő- és grafikusművésznek titulálják.
- Igen, hiszen 1936-ban a Székesfővárosi Kereskedelmi és
Iparkamara kilencszáz pengős nagydíját éppen az aktfestményeimre kaptam! Nekem
kitűnő mesterek tanították mind a festészetet, mind pedig az alakrajzot,
olyanok, mint Simay Imre és Domanovszky Endre. Megmondom őszintén: nem szeretem,
ha beskatulyáznak. A grafikus többet tud a fekete-fehér művészetnél. Nekem
például pályám kezdetén, a második világháború előtt festőként voltak sikereim
Szegeden. 1941-ben a múzeum kupolacsarnokában volt egy nagy kiállítás, amelyen
pasztellportrékkal és temperaképekkel szerepeltem. Abban az időben minden
szerdán és szombaton a Kálvin téri gyékényes piacon üldögéltem a tábori széken,
s addig skicceltem az árusokat és a vásárlókat, amíg a kompozíciómat össze nem
hoztam. Ezeket a képeket úgy vették a szegedi gyűjtők, mint a cukrot.
- Azt olvastam önről, hogy bár sokat festett és rajzolt
gyermekkorában, mégis orvosnak készült. Mit gondol, orvosként is olyan
energikusan űzte volna a mesterségét, mint ahogyan azt tette és teszi festő- és
grafikusművészként?
- Azt hiszem, a tehetséges embernek teljesen mindegy, hogy
milyen pályát választ. A lényeg: a lendület, a munkához való hozzáállás.
Ismertem olyan orvosokat, akik egyben kiváló festőművészek is voltak. Meg aztán
ott van az Európa-hírű régész, László Gyula, aki rendkívül jó grafikus.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!