2. lap. �sszesen 2.
- Mint "gyanĂşs" tevĂ©kenysĂ©get folytatĂł szerkesztőt, majd főszerkesztőt rendszeresen megfigyeltĂ©k, leveleit felbontották. Pontosan tudta, hogy mi törtĂ©nik?
- A legtöbb dologrĂłl csak azután szereztem tudomást, miután megkaptam a TörtĂ©neti HivataltĂłl a III/III-as megfigyelĂ©sekről a 230 gĂ©pelt oldalnyi rám vonatkozĂł anyagot. Ma is Ă©l mĂ©g az a rĂ©gi nyomdász, a Tiszatáj egykori korrektora, a BrassĂłbĂłl átjött CsĂşri Laci bácsi, aki sok mindent tudott arrĂłl, ami a Tiszatáj körĂĽl törtĂ©nik, Ă©s egyszer figyelmeztetett is, hogy elviszik a nyomdábĂłl a kĂ©ziratokat. Arra hamar rájöttĂĽnk, hogy a leveleinket felbontják, mert a visszaragasztások nem voltak tökĂ©letesek. A villamoson egyszer megállĂtott egy rendőrsĂ©gi ember, s azt mondta, hallotta, hogy utazni akarok Franciaországba. Ezt az informáciĂłt csak a Magyar Műhelyesekkel valĂł levelezĂ©semből vehette. Annyira naivak voltunk, hogy azt hittĂĽk, nincs lehallgatĂł kĂ©szĂĽlĂ©k a szerkesztősĂ©gben. Biztosan más szerkesztősĂ©geket is figyeltek, de a Tiszatájnak olyan erősek voltak a kĂĽlföldi magyar kapcsolatai, hogy fontosnak tartották a folyamatos titkos ellenőrzĂ©st. Borbándi Gyulával, Határ Győzővel Ă©s Faludy Györggyel is leveleztĂĽnk, Ăşgy gondoltuk, Ăşgyis tudják rĂłlunk, hogy nagyon fontosak számunkra ezek a kapcsolatok, ezĂ©rt nem is titkoltuk. Nem követtĂĽnk el semmit, legfeljebb megĂrtuk, milyen nagy baj, mekkora hiánya a magyar irodalomnak, hogy Faludy nincs itthon. Amerikai emigránsokkal is leveleztĂĽnk, akiknek az itthoni szerepeltetĂ©se nem volt kĂvánatos. Nem adtunk le tőlĂĽk kĂ©ziratot, mert az azt jelentette volna, hogy azonnal elbocsátanak bennĂĽnket.
- Mi okozta a legnagyobb meglepetést, amikor elolvasta a III/III-as iratokat?
- A körĂĽlzártság. Amint kilĂ©ptem a kapun, már tudták. Nem a szemĂ©lyekre visszakövetkeztethető utalások döbbentettek meg a legjobban, mert tudom, hogy a családjukkal, állásukkal megszorĂthatták az embereket. Annak idejĂ©n beszĂ©ltem olyan egyetemi hallgatĂłval, aki elmondta, felkerestĂ©k, hogy az ĂłráimrĂłl jelentĂ©seket kĂ©szĂtsen. Amikor megtagadta, kizárással fenyegettĂ©k. SzerencsĂ©nk volt, mert akkoriban olyan párttitkára volt az egyetemnek, aki megvĂ©dte ezt a hallgatĂłt. MeglepetĂ©s volt számomra, hogy az egyetemen, otthon Ă©s a szerkesztősĂ©gben is teljesen körĂĽl voltunk zárva. A jelentĂ©sekben utcai jelenetek leĂrását - hová megyek, kivel beszĂ©lek - olvashattam. Megdöbbentő volt mindezzel szembesĂĽlni, mert ezt akkor nem Ă©reztem. Tudtuk, hogy szemmel tartanak bennĂĽnket, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy a szerkesztősĂ©gben, az egyetemi szobámban Ă©s otthon is lehallgatnak. Ezekből az iratokbĂłl egy tökĂ©letes kafkai világ tárul elĂ©m. IllyĂ©s Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságrĂłl a valĂłsághoz kĂ©pest szĂ©pirodalmi, esztĂ©tikai produktum. Amikor az ember magárĂłl olvas egy ilyen jelentĂ©st, beleborzong, hogy hajszálon mĂşltak dolgok. MĂ©g a nyolcvanas Ă©vekben is azt Ărták az egyik jelentĂ©sben rĂłlam Ă©s a szakmai, irodalmi baráti körömről, hogy a hatalom megragadása a cĂ©lunk. Ezen ma már csak mosolyogni lehet, de akár az egyetemről is kirĂşghattak volna emiatt. SzerencsĂ©re AczĂ©l György Ăşgy gondolta, jĂł lesz nekem az egyetem, ott el leszek zárva. AczĂ©l azonban nem tudta, milyen az egyetem. Itt mindennap száz ember elĂ© állok a katedrára. Nem kell politizálnom, elĂ©g egyszerűen csak elmondanom, hogy az egyik mű miĂ©rt jĂł, s a másik miĂ©rt nem. Minden Ă©vben ötven-száz magyar szakos tanárt bocsátott ki a bölcsĂ©szkar, akikkel teli van szĂłrva az ország. Ha csak negyedrĂ©szĂĽk vitte tovább, amit a lelkĂĽkre kötöttem, akkor már nyertem. Az egyetemet sohasem Ă©reztem száműzetĂ©snek, talán mĂ©g meg is növelte a hatĂ©konyságát annak a szándĂ©knak, hogy jĂł iránymutatást adjak a hallgatĂłimnak. Ezekben a jelentĂ©sekben persze az is szerepelt, hogy az emigráciĂł irodalmát kölcsön adom a hallgatĂłimnak. UtĂłlag elárulhatom, hogy Jugoszlávián keresztĂĽl minden emigráns szĂ©pirodalmi Ă©s politikai kiadványt be tudtunk hozni. Semmilyen cĂ©lunk nem volt ezzel, egyszerűen tudni akartunk rĂłluk, mert Borbándi Gyula monográfiáitĂłl Határ Győző filozĂłfiai Ărásaiig Ă©s regĂ©nyeiig nagyon komoly dolgok jelentek meg Nyugaton. Ezek a magyar irodalom rĂ©szei voltak, s ha valami nem szervĂĽl időben, nem kerĂĽl be a köztudatba, akkor ez kĂ©sőbb csak Ăłriási erőfeszĂtĂ©sek árán sikerĂĽlhet. Ki tudja, hogy milyen jĂł költő volt Fáy Ferenc? Politikailag vitathatĂł szemĂ©lyisĂ©g, de a művei megállják a helyĂĽket. Faludy György Ăłriási szerencsĂ©je, hogy Ă©letben van, hazajött Ă©s fizikailag megjelenhetett. Nem volt vĂ©letlen, hogy amikor először járt Szegeden az Auditorium Maximumban, hatszáz ember fogadta. A hallgatĂłink tudták, ki Faludy. És nem a Villon-átdolgozásaibĂłl ismertĂ©k, hanem kezĂĽkbe adtuk a műveit. Annak is meg volt a lehetősĂ©ge, hogy lebukunk. Egyszer kiment BĂ©csbe egy kirándulĂłcsoport, könyveket akartak behozni, de lebuktatták őket. Egy-egy ilyen eset persze lelkiismeret-furdalást okozott a tanároknak, de nem hazudhattunk nekik. A tanár mindennap odaáll a katedrára, a fiatalemberek szeme pedig olyan, mint a röntgen. Mindenkit átvilágĂtanak, Ă©s rögtön Ă©szreveszik, ha nem őszinte.
- A TiszatájtĂłl valĂł távozásárĂłl már sokszor, sokan kĂ©rdeztĂ©k, ezĂ©rt nem is az ismert törtĂ©netre lennĂ©k kĂváncsi, hanem inkább arra, visszatekintve hogyan látja, jĂłl döntött-e, amikor felállt a főszerkesztői szĂ©kből?
- Amikor 1975-ben megváltam a Tiszatáj szerkesztősĂ©gĂ©től, nem hihettem, hogy tizenöt Ă©v mĂşlva ekkora változás lesz Magyarországon. Fontosabbnak tartottam, hogy menjen a lap tovább. Tudtam, hogy Olasz SándorĂ©k fenntartják azt a kapcsolatrendszert, ami addigra kialakult a lap körĂĽl, hiszen ők is rĂ©szt vettek a kiĂ©pĂtĂ©sĂ©ben. Nekem maradt az egyetem. Nem hiszem, hogy a magyar szellemi Ă©let nagy vesztesĂ©get szenvedett azzal, hogy megváltam a TiszatájtĂłl. Tanultam párttörtĂ©neteket, tudtam, hogy akit egyszer megpecsĂ©telnek, az ugyanabban az Ă©rában soha többet nem juthat szerephez. Legfeljebb rehabilitálják, miután kivĂ©geztĂ©k. SzerencsĂ©re futott tovább a Tiszatáj szekere, az idők is változtak, Ăşj nemzedĂ©kek lĂ©ptek föl. Ăšgy gondoltam, ha ott maradok, nagy "gyapálásoknak" teszem ki a folyĂłiratot. Ez egy Ă©vtized mĂşltán Ăgy is bekövetkezett.
- Úgy érezte, távozása az egyetlen jó megoldás?
- Biztos voltam benne, ez az egyetlen Ăşt, hogy a Tiszatáj megmaradjon. Családos ember voltam, felesĂ©gem közĂ©piskolában tanĂtott, gyerekeink iskolások voltak. Az egyetemet olyan helynek tartottam, ahová visszavonulhatok, ahol tovább dolgozhatok. A szobám polcain ott sorakozott a kĂĽlföldi magyar irodalom, a tanĂtványaim szakdolgozatokat Ărtak, doktori disszertáciĂłkat kĂ©szĂtettek. Az oktatĂłi munkámban jĂłl kamatoztathattam a Tiszatáj szerkesztősĂ©gĂ©ben szerzett tapasztalatokat.
HollĂłsi Zsolt
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!