Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Könyv
Történelmi évfordulók
Párizs bukása 2.
Somogyi-könyvtár könyvajánlója
Jolsvai András: Ma még csak szerda
Szegedi írók
Üzenetek egy elsüllyedt vilából
Szabadegyetem - Szeged
Gallé László professzor előadása
Színielőadások
Mandragóra
Filmleírások
Mamut
Hírlevél
Hírlevél
Kipróbáltuk
Esőben csendesebb a borfesztivál
Programajánló
Február 2019
H K S C P S V
282930311 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Veresné Novák Katalin: Kellenek a nők a közéletbe
Kissné Novák Éva: Az ember nem magányra született
Relax
A bor elemzése
A hőskor hősei 2
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Beszélgetés Huszár Lajos zeneszerzővel
Hollósi Zsolt   2004 September 29, Wednesday  
Image
A halk szavú, lírai és meditatív alkatú alkotóművésszel, aki kórusművei, dalai, kamarazenekari és zongoradarabjai révén komoly rangot és elismertséget szerzett, pályájáról, Szegedhez való kötődéséről, a hagyomány és modernizmus kérdéseiről beszélgettünk.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

Névjegy 

Huszár Lajos zeneszerző

1948. szeptember 26-án Szegeden született. 1963-67-ig a zeneművészeti szakközépiskolában Vántus Istvánnál zeneszerzést tanult. 1967-73-ig a Zeneakadémián Szervánszky Endre növendéke volt. 1975-ben részt vett Goffredo Petrassi mesterkurzusán a római Accademia di Santa Cecilián. 1973-84-ig a szegedi zeneművészeti szakközépiskola tanára. 1984-től zongorakísérő a színművészeti főiskolán, majd a békéscsabai zeneművészeti szakközépiskola tanára. 1989-tól a szegedi konzervatórium tanára, tanszékvezetője. Kórusműveket, dalokat, kamarazenekari és zongoradarabokat komponál.

 

- Mikor és kinek a hatására került komolyabban is kapcsolatba a muzsikával?

- Anyám szeretett magában énekelgetni, de szorosabb kötődése nem volt a zenéhez. Ennél talán fontosabb, hogy hallatlanul érzékeny, lírai természete volt. Egész családjában ilyen szeretetteljes családi összetartás uralkodott. A családi legendák szerint anyai nagymamám testvére fuvolázott, s asztalos lévén lányai számára készített egy hárfát. Nem tudom, mennyire lehetett profi hangszer, de az biztos, hogy a lányai játszottak rajta. Apám egyetemista korában énekelt az egyetemi kórusban, de nem volt olyan érzelmi beállítottságú, mint anyám. Későbbi hangszeremmel, a zongorával akkor találkoztam először, amikor Eta néni, anyám unokatestvére - talán egy költözés miatt - egy ideig nálunk tárolta a sajátját. Elkezdtem rajta pötyögtetni mindenféle zenét, amit főként a rádióból hallhattam. Második osztályos voltam, amikor a szüleim beírattak a zeneiskolába, majd amikor zongorázni kezdtem, vettek is egy hangszert. Két jeles egyéniség is tanított a vásárhelyi zeneiskolában, akiknek sokat köszönhetek. A zongoratanárom, Berei Lajosné magánéneket is tanított. Hetedik-nyolcadikos koromban már beállhattam hozzá kísérni az énekeseket. Ma is jól emlékszem rá, milyen darabokat kísértem. Ezek az órák sorsmeghatározó élményeknek bizonyultak. A másik nagy egyéniség Steiner Béla volt, aki óriási pedagógiai tehetség volt, s nemcsak az én jövőmet volt képes kijelölni és előre látni, hanem több kortársamét is.

- Ő tanácsolta, hogy zeneszerző legyen?

- Azt mondta, menjek el a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolába, majd a Zeneakadémia zeneszerzés szakára. Néhány évvel Szegedre kerülésem előtt lett a szakiskola tanára Vántus István, akinek a zeneszerző-növendéke lettem. Jól emlékszem a felvételimre, amelyen Vántus mellett ott ült a bizottságban Bozay Attila is.

- Vaszy Viktor irányításával azokban az években élte fénykorát a szegedi operatársulat. Vántus István hívta fel figyelmét az opera műfajára?

- Nem emlékszem rá, hogy Vántus arra biztatott volna bennünket, hogy járjunk operába. Ugyanakkor hallottam róla, hogy akkoriban írta egyfelvonásos operáját A három vándort, amit aztán többször is megnéztem a színházban. A műfaj iránti szimpátiám, a kiinduló ösztönzés talán onnan eredt, hogy még általános iskolás koromban láttam Vásárhelyen egy operaelőadást Vaszy dirigálásával. Talán a Nabucco lehetett. A Szegedi Nemzeti Színházban aztán középiskolásként mindenféle gyönyörűséget hallhattam. Életre szóló élményt jelentett, hogy a zene, az éneklés, a cselekmény drámaisága és a színpadi látvány milyen fantasztikusan tudja egymást erősíteni és áthatni. Olyan alapélményeim voltak Szegeden, mint a Bohémélet. Talán Berdál Valéria és Réti Csaba énekelték a főszerepeket. Vaszy hallatlan ihletettségével és agresszivitásával addig nem hagyott békét még a másodrendű énekeseknek sem, amíg nem csinálták azt, amit ő akart. Felejthetetlen élmény volt Puccini Triptichonjának előadása, katartikus volt megismerkedni ezekkel a művekkel. Nem sok operaelőadást játszottak Szegeden azokban az években nélkülem.

- A középiskola után egyenes út vezetett a Zeneakadémiára?

- Igen, bár a JATE német-olasz szakára is felvételiztem, ahová fel is vettek. Végül a Zeneakadémiára is felvettek, ezért inkább a zeneszerzés tanszak mellett döntöttem. Véletlen, hogy amikor 1967 júniusában felvételiztem a Zeneakadémiára, az Operaházban egyik este a Borisz Godunovot játszották, amit Szegeden addig nem mutattak be. Pillanatok alatt rájöttem, ez a darab számomra talán a legnagyobb operai élmény, amit el lehet képzelni. A következő este Debussy Pelléas és Mélisande-ját adták, amiről később ugyancsak kiderült, hogy életem egyik meghatározó élménye. A fővárosi zenei élettel való találkozásom így egészen csodálatos volt. A következő öt év majdnem minden estéjét operában vagy koncerteken töltöttem. Az Operaházban is dolgozott egy karmester, akit Vaszy-szerű jelenségnek éreztem: Erdélyi Miklós is hallatlanul erős érzelmi fűtöttségű és drámai töltésű dirigens volt. A pesti operarepertoár szerencsésen kiegészítette és továbbfejlesztette, amit Szegedről ismertem. Bár Szegeden roppant érdekesek voltak - s ezt ma is nosztalgikusan és követendő példaként kellene emlegetni - Vaszy modern operaprodukciói. Gottfried von Einem operáitól Prokofjev darabjain keresztül egészen a szegedi operai modernizmus csúcsáig, Hindemith Mathis, a festő című operájáig. Bárcsak volna ilyen bátor kezdeményezés ma is Magyarországon! Budapesten akkoriban kicsit talán konzervatívabb volt az operai repertoár, bár hozzá kell tennem, hogy szinte minden évben bemutattak egy-egy új magyar darabot. Ott voltam például Szokolay Sándor Hamletjének, Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájának ősbemutatóján is.




Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player