A fia informatika szakon tanul, ez egyrészt azt jelenti hogy érdekli az informatika, másrészt nagy valószinűséggel meg akar felelni önnek. Kapcsolatuk érdekében azt javaslom ne zárja el előle a számítógépet, inkább beszélje meg vele. Próbáljon először ön engedni, utána vele megbeszélve a sport felé terelni. Kis számítóépezés, kis sport, utána tanulás. Ha beerősít a szigorával a fia is be fog erősíteni a saját fegyverével, még többet fog játszani a gépen. Szerencsés próbálkozást! KE

Tudom, hogy nem én vagyok kérdezve (sic!), de szerintem a tiltásnál jobb a korlátozás. Egy rendes edzéssel töltött sport-délután után aligha lesz kedve még számítógépezni....

Kedves Beus0913 Ezt az elsőként írt üzenetet azt hittem kitöröltem, most megtaláltam. Elküldöm ezt is önnek, bár hasonló.

Ne legyen szigorú, ne legyen engedékeny, inkább következetes. Természetesen tudom, hogy könnyű ezt mondani, de fontos próbálkozni. A nagylányával nyugodtan legyen kettesben ismét. Már a kicsi is van akkora, hogy rá lehet bízni az apukájára, vagy a nagyszülőkre, hogy a naggyal csak egymással tudjanak foglalkozni. Nem szükséges túl hosszú idő, de minőségi idő igen. Akkor és ott csak Ő legyen a fontos. Ő legyen a porondon és ne a kicsiről beszéljen. Még akkor sem sokat, ha a nagylánya kérdezi. Ha úgy érzi sikerült valami jót csinálnia, dicsérje meg saját magát.
Jó próbálkozást! KE

bacsij
Nem tudom hogy ön hogy van vele, de szerintem senki sem szereti a kudarcokat, én sem. Természetesen kellemetlen ha ez a félelem már teljesítményromlással jár. Dicsérettel, odaillő dicsérettel lehet segíteni rajta. Türelemmel és nem azt mondani neki, hogy hagyja már abba ezt a szorongást. Több módszer ismeretes ennek leküzdésére, pl. autogén tréning.
KE

bacsij
Szinte meg is válaszolta a kérdését. Igaza van, ne csináljon belőle felnőttet. A keserűség látványa ilyenkor helyénvaló. Az nem lenne "normális" ha önt feldobottnak látná. Hiszen ez veszteségélmény, kudarc. Valami nem sikerült, nem így akarták. Biztosítsa arról kislányát, amikor őt várták, akarták és szerették egymást. KE

Kedves Manocska!
Jobb lenne nem észre venni, mert ez már megerősítő viselkedés. Na nem baj, ezen túl vagyunk. Arról lehet vele beszélgetni szinte csak érintőlegesen, hogy a bölcsiseknek ez kell, de ő már nagy óvodás, akire ön büszke. Valami miatt biztos szüksége volt rá. Hiányt pótolt.
Üdv KE

Kedves Beus!
Általában nem túl szigorúnak, nem túl engedékenynek kell lennünk, inkább igyekezni kell következetesen nevelnünk. Ezt elég nehéz, de nem kitűnően jól kell csinálnunk, hanem elég jól. Ezt mindenkinek tanulni, gyakorolni kell. Biztos sikerülni fog, hiszen nagyon szépen felkészítették gyemeküket a kistestvér érkezésére. Törekedni kell viszont arra, hogy a megsérült egyeduralmát időnként visszaidézzék. Pl. szervezzen rövid programot csak vele, amikor a kisebbet nem emlegeti, arra az időre csak ő van. Az együtt töltött idő minősége fontos, nem a mennyisége. Jó próbálkozást! KE

Legjobb megkérdezni a fiát, mi a véleménye a sok versenyről, melyikben szeretne részt venni. Szerintem mindenből nem érdemes, nem is hasznos. KE

Akkor bocs, én nem próbáltam!

Az a link pontosan idehoz...