Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esõcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: 'Hogy s mint?'
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid..
A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, 'majd inkább holnap'?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihûlni a barátságot,szerelmet
Mert nem volt idõd felhívni, hogy annyit mondj: 'Szervusz'?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielõtt a dal elillan.
Egy kislány, aki hamarosan itt fogja hagyni ezt a világot, mivel rákbeteg, szeretné ha ez a pár sor minél több helyre eljutna. Fontos a tartalma, ezért teszem fel ide.