Marha jó!A Dávid Oboa a szocikkal összefogva záratta ki a Lezsákot meg a Baloghot a madöfből!Van valami köze a szociknak hozzájuk,mint párttagokhoz?Bár,ahogy most áll Oboa néne!Kabaré...

"Jelzem kormányunk mindent meg is tesz a szomszédok étvágyának feltámasztásáért"
Ez konkrétan miben nyilvánul meg? Átjárnak a szomszédba a nacionalista hőzöngőknek ürügyet adni?

A lopás nem tesz tulajdonossá,már a rómaiak is tudták.Most is jó lenne ezt betartani és betartatni!

Figyelj Ata!

Ugye nem azért politizálsz, hogy az elvett javakat visszaszerezd? Vörösinges elvette, Ata visszaszerezte... szép kis történet. Írjál sokat.

Emberek, ez egy ilyen ország. Velünk tatár-török-habsburg-német-orosz (kifelejtettem valamelyik örök barátunkat?) adott időszakban azt tette, amit éppen óhajtott.És nekünk jót sosem! A svájciaknak vagy az osztrákoknak sem tudnánk ezt megmagyarázni sosem! Drága román testvéreinknek sem, akiket még a felszabadító oroszok is kímélve vigyáztak 1945 után!Ami zavar ma uralkodik e szerencsétlen nép lelkületében,annak higgyétek meg, ez az egyik forrása. És nem tehetek róla, de nem tudok hinni benne, hogy így marad ahogyan most van, ilyen megszállás-mentesen az ország. Jelzem kormányunk mindent meg is tesz a szomszédok étvágyának feltámasztásáért, csak ne hogy hazafiak legyenek a fiatalok és katonaságunk is legyen!

Gratuláltam is neki,ha végig olvastad.Én már nem akarok többet adni,mint az eleim...Habár Furcsán mondta,hogy az állam most is erősebb és elvesz,ami kell neki.Vörösinges tempó az einstand...

Hááát, most én is elkezdhetem sorolni: termőföld, üzlethelyiség, teherautó... Csak hát tőletek és másoktól is erőszakkal vették el amit elvettek, Gizi néni pedig jószándékkal, önszántából, szívesen ajándékozta oda vagyona tetemes részét a köznek.

Az én családom már többet is adott ennél a magyar államnak,mert az erősebb volt és elvette.Mennyire becsülnél ui. egy Juhász Gy. u.-i (eleje az utcának) magánházat,4 szoba+minden,egy Széchenyi téri nagy üzlethelyiséget,mint a mai Uno pizzéria és az optikus boltja?Meg 40 kh szántóföldet,fekvése:a mai tejüzem,a reptér,belvárosi temető mihályteleki új házak telkei,bodomi szőlő,tompai kiskertek...Nullázás után innen kellett fölállni!Mindenesetre gratulálok a Gizi néninek,hogy erre költött és nem SAAB autóra...

Az idős asszony nem politikus, csak azért teszem ide a róla szóló cikket, mert PÉLDA lehetne sok szegedi politikus (és nem politikus) számára is.

http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=70&cid=81138

Magánszemélytől még sosem érkezett ekkora összegű támogatás a szegedi mentőállomáshoz. Gizi néni a saját házát adta el, az összeg jelentős részét pedig azoknak juttatta, akik eddig segítettek rajta.


Ötmillió forintot adományozott egy nyugdíjas szegedi asszony a mentősöknek. A 80 éves Mészáros Péterné Gizi néni összes vagyonát a telke, és az azon álló ház jelentette. Nemrégiben azonban eladta az ingatlant, a bevétel egyharmadát pedig átutalta a szegedi mentőállomásnak. Döntését egyszerűen indokolta meg: ők is segítettek rajta.

Az idős néni egyedül él, családja nincs. Amikor a férje meghalt, rá maradt a ház körüli kert gondozása, ahol gyümölcsöket és zöldségeket termeltek maguknak. Gizi néni azonban egyre nehezebben mozog, egyensúlyzavarai miatt csak bottal tud közlekedni. Nem bírja már a munkát, ezért fájó szívvel, de úgy határozott, eladja az ingatlant, hogy ne maradjon gondozatlanul. A haszonélvezetet meghagyta, így élete végéig ott maradhat.

– Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak a pénzzel, hiszen nem akartam elherdálni – mesélte. – Végül úgy döntöttem, megvalósítom egy régi elhatározásomat, és adakozok belőle a mentősöknek. Gizi néni úgy gondolta, a mentőknél ezer helye van a pénznek és az adománnyal talán más beteg embereken is segít.

Már csak azt nem tudta, hogyan juttathatná célba a pénzt. Szerencséjére éppen egy olyan ismerősének mesélte el a tervét, akinek volt kapcsolata a mentőszolgálattal. Így aztán, amint megérkezett a ház árának első törlesztőrészlete, felkereste a Mentés a Jövőért Alapítvány vezetőjét és átutalta a megadott számlaszámra az összeget. Megkérdezték tőle, a mentőszolgálat mely tevékenységét szeretné támogatni.

– Valami olyat akartam, amivel sok emberen segíthetek – mesélte. – Azon álmodoztam, hogy egy kisebb szállítókocsit veszek, és gondolkoztam a helikopteres mentésen is. De azt mondták, hogy inkább felszerelésre van szükségük.

Simon Mariannától, a Mentés a Jövőért Alapítvány kuratóriumának elnökétől megtudtuk, az adományból korszerű defibrillátort vásárolnak, már folyamatban van a beszerzése. Ezt az alapítvány a szegedi mentőállomás rohamkocsijának adja majd használatra. Elmondta: nagyon meglepő volt a nyugdíjas néni adománya, amely egyébként az eddigi legnagyobb, magánszemélytől kapott összeg. Az alapítványhoz egyébként a létrejöttekor szinte naponta érkeztek a felajánlások, idő múltával azonban már csak évi 1-2 adományozó támogatja őket.

Gizi néni a megmaradt pénzből megcsináltatta a saját sírhelyét és a rokonokét is rendbe hozatta. Gondoskodott arról is, hogy halála után legyen, aki ezeket gondozza. A maradékot pedig arra tette félre, hogy ha megbetegedne, legyen pénz a kezelésére. Mint mondta, ezek nem nagyon szívderítő foglalatosságok, de az adakozásban örömét lelte.

– Nagyon boldog lennék, ha ezt gyakrabban megtehetném...

Az idős asszony nem politikus, csak azért teszem ide a róla szóló cikket, mert PÉLDA lehetne sok szegedi politikus (és nem politikus) számára is.

http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=70&cid=81138

Magánszemélytől még sosem érkezett ekkora összegű támogatás a szegedi mentőállomáshoz. Gizi néni a saját házát adta el, az összeg jelentős részét pedig azoknak juttatta, akik eddig segítettek rajta.


Ötmillió forintot adományozott egy nyugdíjas szegedi asszony a mentősöknek. A 80 éves Mészáros Péterné Gizi néni összes vagyonát a telke, és az azon álló ház jelentette. Nemrégiben azonban eladta az ingatlant, a bevétel egyharmadát pedig átutalta a szegedi mentőállomásnak. Döntését egyszerűen indokolta meg: ők is segítettek rajta.

Az idős néni egyedül él, családja nincs. Amikor a férje meghalt, rá maradt a ház körüli kert gondozása, ahol gyümölcsöket és zöldségeket termeltek maguknak. Gizi néni azonban egyre nehezebben mozog, egyensúlyzavarai miatt csak bottal tud közlekedni. Nem bírja már a munkát, ezért fájó szívvel, de úgy határozott, eladja az ingatlant, hogy ne maradjon gondozatlanul. A haszonélvezetet meghagyta, így élete végéig ott maradhat.

– Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak a pénzzel, hiszen nem akartam elherdálni – mesélte. – Végül úgy döntöttem, megvalósítom egy régi elhatározásomat, és adakozok belőle a mentősöknek. Gizi néni úgy gondolta, a mentőknél ezer helye van a pénznek és az adománnyal talán más beteg embereken is segít.

Már csak azt nem tudta, hogyan juttathatná célba a pénzt. Szerencséjére éppen egy olyan ismerősének mesélte el a tervét, akinek volt kapcsolata a mentőszolgálattal. Így aztán, amint megérkezett a ház árának első törlesztőrészlete, felkereste a Mentés a Jövőért Alapítvány vezetőjét és átutalta a megadott számlaszámra az összeget. Megkérdezték tőle, a mentőszolgálat mely tevékenységét szeretné támogatni.

– Valami olyat akartam, amivel sok emberen segíthetek – mesélte. – Azon álmodoztam, hogy egy kisebb szállítókocsit veszek, és gondolkoztam a helikopteres mentésen is. De azt mondták, hogy inkább felszerelésre van szükségük.

Simon Mariannától, a Mentés a Jövőért Alapítvány kuratóriumának elnökétől megtudtuk, az adományból korszerű defibrillátort vásárolnak, már folyamatban van a beszerzése. Ezt az alapítvány a szegedi mentőállomás rohamkocsijának adja majd használatra. Elmondta: nagyon meglepő volt a nyugdíjas néni adománya, amely egyébként az eddigi legnagyobb, magánszemélytől kapott összeg. Az alapítványhoz egyébként a létrejöttekor szinte naponta érkeztek a felajánlások, idő múltával azonban már csak évi 1-2 adományozó támogatja őket.

Gizi néni a megmaradt pénzből megcsináltatta a saját sírhelyét és a rokonokét is rendbe hozatta. Gondoskodott arról is, hogy halála után legyen, aki ezeket gondozza. A maradékot pedig arra tette félre, hogy ha megbetegedne, legyen pénz a kezelésére. Mint mondta, ezek nem nagyon szívderítő foglalatosságok, de az adakozásban örömét lelte.

– Nagyon boldog lennék, ha ezt gyakrabban megtehetném...