A játĂ©kot kĂ©t csomag francia kártyával kell játszani (104 lap), amelyet ĂzlĂ©s szerint "hĂgĂthatunk" jokerekkel. (A profik joker nĂ©lkĂĽl játsszák, de az amatõröknek cĂ©lszerĂ» legalább kettõt belekeverni a lapok közĂ©.)
Osztáskor minden játĂ©kos tizennĂ©gy lapot kap, kivĂ©ve a nyitĂłjátĂ©kost, aki tizenöttel kezd. Ă• nem hĂşz, hanem a kezĂ©ben tartott lapok közĂĽl eldobja az egyiket. ĂŤgy neki is tizennĂ©gy marad a kezĂ©ben, egĂ©szen addig, mĂg le nem tud rakni.
Az elsõ lerakásnál minimum 50 (vagy megállapodás szerint 51) pont Ă©rtĂ©kben kell leraknunk a lapjainkat. Ilyenkor vagy egyforma Ă©rtĂ©kĂ» de kĂĽlönbözõ szĂnĂ», vagy egyforma szĂnĂ», az Ă©rtĂ©kĂĽk alapján egymás mellett állĂł lapoktĂłl kell megszabadulnunk. Pl.: lerakhatunk három 9-est, ha azok pikk, treff, Ă©s kör jelölĂ©sĂ»ek. Viszont lerakhatunk egy 8-ast, egy 9-est, Ă©s egy 10-est, ha azok egyformák, mondjuk treffek. A jokerek az esetlegesen hiányzĂł lapokat hivatottak helyettesĂteni, Ă©s az Ă©rtĂ©kĂĽk a hiányzĂł lap Ă©rtĂ©kĂ©nek felel meg.
A játĂ©k cĂ©lja, hogy valamennyi lapunkat az asztalra pakoljuk. MegtehetjĂĽk ezt egyszerre is, ám ez veszĂ©lyes, hiszen ha sokáig tartogatjuk - Ă©s valamelyik ellenfelĂĽnk megelõz - rengeteg negatĂv ponttal gazdagodunk. EzĂ©rt van az, hogy a játĂ©k állását egyetlen leosztás megváltoztathatja, Ă©s az addig biztosnak látszĂł gyõztes a leghátsĂł sorba kĂ©nyszerĂĽl. A játĂ©k állása tehát sĂ»rĂ»n változik, ezt pedig illik valamilyen formában regisztrálni, azaz jegyezni, hiszen a nyerĂ©sre állĂłk szeretik látni az elõnyĂĽk nagyságát.
A játĂ©kban az egyik legelterjedtebb pontszámolási forma a "mĂnuszba Ărás", vagyis az adott leosztás nyertese mĂnuszba, a kĂ©zben lappal vĂ©gzõk pedig pluszba kapják a pontokat. (Persze nem ez a hivatalos pontozási forma, viszont talán a legelterjedtebb.)Â
Nos, ha valaki kĂ©zbõl le tudja pakolni az összes lapját, vagyis "hand" -el, akkor mĂnusz negyven pont a jutalma. Ha elõzõleg már letett, Ă©s csak több lĂ©pcsõben tudja befejezni a partit, akkor mĂnusz hĂşszat kap. Amikor egy játĂ©kos befejezi a játszmát, a többiek sem játszhatnak tovább, gyakorlatilag õk az adott kör vesztesei. Pontjaik száma egyrĂ©szt attĂłl is fĂĽgg, hogy a nyertes hand -del, vagy anĂ©lkĂĽl nyert, Ă©s persze attĂłl is, milyen pontĂ©rtĂ©kĂ» lapok maradtak a kezĂĽkben. Ha nem tudtak letenni, Ă©s a nyertes hand -elt, akkor plusz kĂ©tszáz pontot "kasszĂroznak". Ez a legkellemetlenebb, mert ezt a hátrányt mĂ©g a hĂ©tfordulĂłs játĂ©k esetĂ©n is igen nehĂ©z lefaragni. Viszont ha már le tudunk rakni valamennyit, a kĂ©tszázat megĂşsszuk, de a megmaradt lapok Ă©rtĂ©kĂ©t meg kell szorozni kettõvel.
Amennyiben Ăşgy veszĂt valaki, hogy a nyertes nem hand -el, akkor össze kell adni a kĂ©zben maradt lapok Ă©rtĂ©kĂ©t, Ă©s ezeket feljegyezni pluszban. Ilyenkor fontos szerepet játszhat a kerekĂtĂ©s, Ă©s ez eldöntheti a hĂ©tfordulĂłs játszma eredmĂ©nyĂ©t. Akinek nĂ©gy, vagy nĂ©gynĂ©l kisebb Ă©rtĂ©kĂ» lapja maradt, nulla pontja lesz, öt ponton felĂĽl viszont tĂzre kell kerekĂteni.
Ugyanez Ă©rvĂ©nyes mondjuk harminchárom pontnál is, amit Ă©rtelemszerĂ»en harmincra, de pl. harmincnyolcnál már negyvenre kell kerekĂteni.