- Hogyan teltek az egyetemi évei? - Nagyon kellemesen. 1960 és '65 között voltam egyetemista. Ekkor még, egészen '63-ig Szegedi Tudományegyetemnek, hívták az intézményt, majd 1963-tól vette fel József Attila nevét. Ekkoriban összesen kettőezer-ötszáz hallgatója volt az egyetemnek a mostani tízezerhez képest. Szinte mindenki ismerte a másikat Az én egyetemi éveimhez jelentős események kötődnek. Mi földrajz szakosok voltunk, és '63-ban mi voltunk az első osztály az országban, akik elmehettünk a Tátrába. Ez ma már viccesnek hangzik, de akkor, '56 után ez volt az első ilyen nyitás, ami lehetőséget adott, hogy külföldre juthassunk! |
<> N É V J E G Y | <> Dr. Mészáros Rezső 1942-ben született Makón. Itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait, majd 1960-ban felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem biológia-földrajz szakára. 1965-ben szerzett diplomát, majd a csanádpalotai általános iskola és gimnázium tanára. Itt tanulja ki a szakmát. 1967-73-ig a KISZ Szegedi és Csongrád Megyei Bizottság munkatársa, ahol középiskolai és egyetemi referensi tisztet tölt be, és különböző tanulmányi és kulturális eseményeket szervez. 1974-től kerül a József Attila Tudományegyetemre, ahol gazdaságföldrajzot oktat. Településföldrajzzal, területfejlesztéssel, gazdaságföldrajzzal foglalkozik. A földrajztudomány kandidátusa 1980. Egyetemi tanár 1990-től, '95-től tanszékvezető. Az egyetemen különböző szakmai és társadalmi tevékenységet folytat, 1991 és '94 között dékán. 1994-ben az egyetem rektorává választotta az Egyetemi Tanács. Mikor az első hároméves periódus letelt, 1996-ban újraválasztják. 2000. január elsejétől pedig az egyesült Szegedi Tudományegyetem rektora, egészen 2003-ig. 1990-től az MTA Földrajzi Tudományos Bizottságának tagja, a Nemzetközi Földrajzi Unio magyar nemzeti bizottságának tagja. Az Országos Rektori Konferencia Előke. |
|
|
- Hogyan került kapcsolatba az újságírással?
- Akkoriban indult a Szegedi Egyetem című lap. Én valahogy bekerültem a sűrűjébe és az újság társszerkesztője voltam majdnem három évig. Most is nagyon szeretem ezt a műfajt. Akkoriban Papp Lajossal, a költővel, meg Veres Miklóssal készítettük a lapot. Ez nagyon izgalmas időszak volt. Előfordult, hogy hárman írtuk az egészet. A szerkesztőségünk a sajtóház tetején, egy kis szobában kapott helyet. Ez jó kapcsolatokat jelentett az akkori délmagyarosokkal, és egy nagyon jó szellemi műhely volt. Legendás dékánokkal készítettünk interjúkat, mint például Halász Előd. Miután lezárult ez a korszaka az életemnek, akkor éreztem milyen pótolhatatlan, mással nehezen helyettesíthető hasznot hozott. Az ember megtanult viselkedni, nála sokkal nagyobb kaliberű emberekkel beszélni. Ez egy nagyon jó iskola volt ebből a szempontból! Azóta is figyelemmel kisérem a Szegedi Egyetem sorsát, és úgy gondolom, hogy az új Szegedi Tudományegyetemnek mindenképpen, egy kivitelben és külsőben is nívósabb újságot kellene készíteni, nem olyat, mint a mostani. Ennek érdekében minden erőfeszítést ki fogok fejteni, mert ahogy járom a világot, azt tapasztalom, hogy egy valamire való egyetemnek rendes újsága van, ami nem csak egyszerű hírközlési fórum, hanem a szemléletek és vélemények összeütközésének is fóruma.
- Mi vonzotta a biológia és a földrajz felé?
- Szüleim mindig útikönyveket és útleírásokat vásároltak és valahogy megfogott a dolog. A biológiát pedig a párosítás miatt választottam, s végül megszerettem annyira, hogy egész jól elvégeztem. Kiváló professzoraink voltak: Ábrahám Ambrus, Koch Sándor, Gregus Pál. Az akkori klasszikus polihisztor professzorok. Az előadásokon igazi professzori légkör alakult ki. Szemléletet adtak az oktatók, s ezt a mai rohanó világban nagyon nehéz megvalósítani.
- Milyen volt a hatvanas években egyetemistának lenni?
- Más, mint most. Bár szombaton is voltak óráink, nem volt ekkora verseny. Jártunk színházba, focizni. Lazább életet éltünk. Nyugodtabbak voltunk, hiszen, akit felvettek az egész biztosan el is tudott helyezkedni. Én úgy érzem, hogy a mai hallgatóink elég zaklatott, hajszolt életet élnek, miközben nem biztos, hogy többet fognak tudni, mint mi. Akkoriban még nem kellett hetente zh-t írni, hanem szóban feleltettek. Ekkor tanultuk meg a beszédtechnikát, ami a tanárember legfontosabb eszköze.
- Hogyan sikerült állás találnia az egyetemi évek után?
- Felajánlottak egy állást a Csongrád Megyei Hírlapnál, mivel írtam a Szegedi Egyetemet és ott voltunk a sajtóházban. De nem fogadhattam el, mert tanári képesítésem volt és a megyei művelődési osztályon azt mondták, hogy tanítani kell mennem. Ezután kerültem Csanádpalotára, ahol a biológia és földrajz mellett oroszt, kémiát és egy rövid ideig matematikát is tanítottam. Néhány év múlva lehetőségem volt bekerülni a városi KISZ-bizottságba és ott középiskolai és egyetemi referens lettem.
- Ez mit jelentett?
- Az volt a feladatom, hogy a középiskolások körében a kulturális mozgalmakat segítsem, mint például a "Ki miben tudós?". Ezeken a versenyeken tűnt fel Király Zoltán, vagy éppen Lovász László, aki most a Microsoft kutatási igazgatója és a Yale egyetem professzora volt.
- Mikor és hogyan került oktatóként az egyetemre?
- 1974-ben egy kollégám, Tóth József, aki most a pécsi egyetem rektora, elment és az ő helyét töltöttem be. Közben ledoktoráltam és egyre feljebb kerültem a hierarchikus ranglétrán.
- Készült a rektori hivatásra?
- Arra nem lehet készülni. A szakmám megköveteli a mindennapi életben való mozgást, tájékozottságot. Először dékán-helyettes, majd dékán lettem, végül mikor a volt rektor helyettes államtitkár lett, az ő helyére kerültem, és azóta töltöttem be ezt a pozíciót. Eddig kétszer választottak újra.
A rektori döntés jelentős részben nem más, mint emberi viszonyok kezelése! Ennek a tulajdonságnak a kialakításában sokat segített az újságírói múltam.
- Miben különbözött az első rektori periódusa a másodiktól?
- Az első 1994-96-ig, egy rendkívül izgalmas időszak volt. Ekkor jött az új felsőoktatási törvény, a Bokros-csomag. Az volt a legfontosabb feladat, hogy az ember a nyugalom lehetséges mértékét megteremtse. A '96-tól kezdődő időszak, a világbanki programra való felkészülés, valamint az integráció elkészítése volt. Ebben az évben választottak a rektori konferencia elnökének. A mostani periódus, 2003-ig, egy új egyetem központi szervezetének átalakítására van szánva úgy, hogy a hallgatók és az oktatók ne érezzenek semmi negatívumot.
- A jövőben, miben látja a munkája során elvégzendő legnagyobb feladatot?
- Abban, hogy a szegedi felsőoktatásban lévő értékekből semmi sem vesszen el. Ilyen értéknek tartom a hallgatókat, az oktatókat és mindenkit, aki az egyetemen dolgozik. Az új szerkezetbe való átmenetnek zavarmentesen kell megtörténnie, hogy az a nemzetközi rang, amelyet a JGYTF, a JATE, a SZOTE kivívott magának, az megmaradjon, és fölismerjük azokat a belső tartalékokat az együttműködésben, amelyek növelik az anyagi erőforrásainkat, és vonzzák a hallgatókat, ami alapvető kérdés, hiszen hallgatók nélkül egyetem aligha képzelhető el. Ez azért fontos, mert ha megfigyeljük a demográfiai mutatókat, négy-öt év múlva fele annyi középiskolás lesz, mint néhány évvel ezelőtt volt, de ugyanannyi intézmény marad, csak más struktúrát vett fel. A hallgatókért való verseny nagyon ki fog éleződni. Ez pedig csak egy dologgal lehet elérni, ha az egyetemnek kiválóak a tudósai, mert akkor az az érték a diplomában is megjelenik. És ahogy Nyugat-Európához kapcsolódunk, a diploma minősége egyre inkább fontossá válik. A jövő magyar felsőoktatását a következő tíz évben az oktatói állomány minősége fogja differenciálni.
Görög Zsolt
Fotó: - DéBéGé -
,
