A nagyfelbontású televízió (HDTV) elterjedése várhatóan
forradalmasítani fogja a televíziózást. Sokan úgy vélik, hogy a
minõségbeli javulás legalább akkora mértékû, mint amekkora a színes
televíziózás megjelenése volt a fekete-fehér korszakban. Nézzük meg,
milyen többletet kaphat egy hagyományos felbontású SD-televízióhoz (Standard Definition) szokott nézõ, ha áttér a HD-televíziózásra (High Definition).
A HDTV tartalom minden esetben digitális formában jut el a
fogyasztóhoz, amia szokásos digitális elõnyöket biztosítja: nincs szellemkép, zajos kép, a hang közel CD minõségû és akár többnyelvû is lehet, valamint a tévémûsor mellett többnyire más kiegészítõ szolgáltatások is elférnek, aminek legismertebb formája az elektronikus mûsorkalauz (EPG).
A HDTV kép az SDTV képhez képest legalább kétszerannyi pontot tartalmaz. A hagyományos SD-adás esetén ez kb. 400.000 képpont (mivel a készülékek a képnek mintegy 10%-át általában eltakarják a nézõ elõl), a HD-adás esetén a pontok száma 921ezer körüli és azt már teljes egészében látja a nézõ, a FullHD esetén pedig már meghaladhatja a 2 milliót. A HD (és különösen a FHD) kép tehát sokkal részletesebb, a kontúrok sokkal élesebbek. A nagyfelbontású képen
szinte valósághûen látszanak a tárgyak fantasztikus élményt adva a
nézõnek. Ráadásul a HDTV mûsorok tipikusan 16:9-es képformátumban kerülnek kisugárzásra, ami sokkal természetesebb az emberi szem számára mint a hagyományos 4:3-as képarány. Különösen sportmûsorok, természet- vagy úti-filmek esetén szembetûnõ a minõségbeli javulás.
A televíziós képet egy bizonyos távolságról kell néznünk ahhoz, hogy
a képalkotó pontokat a szemünk ne legyen képes elkülöníteni. Eza távolság SDTV esetén a képmagasság hatszorosa, míg HDTV esetén csak a háromszorosa, FHD esetén pedig mindössze duplája. Az
SD-kép ezért mindössze 13 fokos, a HD-kép 32 fokos, a FHD-kép pedig már mintegy 42 fokos vízszintes látószöget tölt ki, ahogy a szélesvásznú filmek! Biológiai tény, hogy az emberi szem kb. 30 fokos vízszintes látószögben képes a részletek érzékelésére, miközben a periférikus látás rendkívül érzékeny a mozgásokra. Világos tehát, hogy az FHD-tévézés (a dimenzionális kiterjedéstõl eltekintve) teljes mértékben kihasználja szemünk biológiai képességeit: a kisebb nézõtávolság és nagyobb látószög együttesen azt eredményezi, hogy a nézõ az események részesévé válik, a mozihoz hasonló élményt kap.
A HDTV látványt általában Dolby Digital 5.1 hang is kíséri, ami alkalmas házimozi rendszerrel képes a moziban megtapasztalt teljes filmélményt a tévé elé varázsolni. (Mindazonáltal kevés olyan otthon van, ahol akár a legjobb házimozi rendszer is képes lenne erre...)
A HDTV mûsorok vételéhez természetesen megfelelõ eszközök kellenek. Ilyen lehet egy kompatibilis dekóder (set-top box), vagy a HD-Ready logóval ellátott tévékészülék . Ez utóbbi legalább 1366x768 pixel felbontású LCD vagy plazmakijelzõ. Ha valaki ma televíziót vesz, érdemes a jövõ-biztos FullHD logóval ellátott készülékek közül válogatni. Dekóder használata esetén a monitoron, tévén mindenképpen lennie kell egy HDMI bemenetnek.
Jegyezzük meg végül, hogy a HD-tévék nem csak több pontot mutatnak a nézõ felé, hanem a színárnyalatokban is sokszorosát biztosítják a hagyományos készülékeknek.
(Készült az Antenna Digitál és más weboldalain talált képek és leírások alapján.)
Hozzszlsok Kedves Olvas! Jelentkezzen be s akkor hozzszlhat a tmhoz!