Betelepítem magam a sárhelyi lakóparkba, és Ázár polgármesternek nem lehet ez ellen semmi kifogása, mert a jövendõ õrzött lakóparkjában a helyem, akkor is, ha nem õrzik, sõt másoknak kifogása van ez ellen, kifogások persze lesznek, hogy én nem a szkíta síkról érkeztem Sárhelyre, abba a városba, amely most célponttá vált, de, mit ne mondjak, nekem pontosan ezért tetszett meg, akár engedik, akár nem, én oda fogok költözni, no nem, hogy amolyan tiszta forradalmat csináljak, hanem hogy az Ószövetséggel bizonyítsam, micsoda egy alja nép vagyok, miközben a platina szõkére festett hajakat a szél kezdené lengetni, hogy már amolyan igazi árjásra vehessék a figurát, amit így majd megérthet az is, akinek az agyköve csak félig tölti ki a koponyáját belülrõl a sok húsevés miatt kialakult köszvénynek megfelelõen, persze egyfolytában és folyton folyvást hivatkoznék is valami hivatkozásilag lakópark ösztönzõ, - hogy meg ne sértõdjék - olyan szemétre, amely csak egy zárt lakóparkos világot tud elképzelni a bakancsos turisták vagy mik számára, szóval ha nincs éppen Ázáréknak ellenére, beköltözök én abba a lakóparkba, a falak mögé, amelyek most nem fognak trombita szóra leomlani, hiába a történelem megizélése, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen én egy buzi cigány zsidó vagyok, akinek bezárólag a lakóparkban van a helye. Betelepítem magamat.