SzĂłval a haza belekerĂźlt a fĂŠceszbe, mert most mondja fĂľnk, helyzet van. Ilyen helyzet, ĂŠs olyan is, szĂłval, csak nem beszarni, hanem ez esetben is gatyĂĄt vĂĄltani, ĂĄldott emlĂŠkĂť Antall JĂłzsef javaslata szerint.

Miután fõnk átment valódi liberálisba, nincs más teendõ, követjük õt. Sõt megkövetjük, hogy korábban nem követtük, de az élet már csak ilyen, persze korábban a fõ sem volt liberális, csak amolyan szemellenzõs jogászos, aki zokon veszi, ha személyi a szám, holott lehetne adószám vagy tajszám is, sõt mindkettõ egyszerre, hogy az adóhivatal ne tudjon minden adatot azonosítani. De ez már ma múlté, az adóhivatal azonosít már adó-és tajszám alapján, egyre megy az adat. Igaz fõnknek ebben - hogy a napi aktualitásoknál maradjunk: költségvetésileg - elévülhetetlen érdemei vannak.  És mit ne mondjak, ez az endékás tanulmányutas és kissé középiskolai tanáros magatartás legfeljebb a pszichés rugalmasságukat végképpen elvesztõknek volt ínyére, akik valamely dogma szerint voltak képesek tájékozódni. Szóval a haza belekerült a féceszbe, mert most mondja fõnk: helyzet van. Ilyen helyzet, és olyan is, szóval, csak nem beszarni, hanem ez esetben is gatyát váltani, áldott emlékû Antall József javaslata szerint, mert az ember ugyebár gatyát vált, nem rendszert, szóval e gatyaváltást követõen a harcra fel. Itt lenne az alkalom, hogy megcáfoljuk a himnuszi balsorsunkat, és tisztesség ne essék szólván, nem csak gatyát, hanem - közkeletû idegen szavunkkal - attitûdöt is váltanánk. Mely szép e gondolat! Egészen elkápráztatja az embert. Mert attitûdünk pontosan onnan származik, ahol majd úgy pászka-ünnep táján megjelent az Ember, akitõl ezt az attitûdöt tanulhatjuk. Jóakaratunk tanúságaképpen. Így fõnk. Mi pedig fõnk csúsztatásaival kezdenénk foglalkozni, ha ez mostan egy amolyan politikai izé lenne, de szerencsére nem politikai és nem is izé, tehát nyugodtan foglaljuk össze a síkosságokat, télvíz idején, amely arról szól, fõnk megközelítésében, hogy nincs itt más gond, mint hogy a Fletó bácsi tegye már meg, hogy megteszi, amit kell. S mivel e síkosságra idõben bakanccsal mentünk fel, eszünkbe jutott, hogy fel kellene már sóznunk ezt a síkot, mert így eléggé egysíkú, amikor valójában többsíkúnak kellene lennie, szóval, hogy sose hallokolyan igazi nótaszót, amilyet sihedernyikoromban. Mondjuk így - a mindenkori - micsoda, hát a mindenkori vízfej, ha pontos e megfogalmazás, igen abban az értelemben pontos, hogy a sózás oldja a sík jeget, amelyen akkor kevésbé lehet hanyatt esni üveges tótként, bár ebben van némi csúsztatás a részemrõl, mert azok most eléggé transzparenssé váltak - a jó öreg Gorbi kifejezésével élve - hogy az Ajrót így bevezették. Valószínûleg ez járt fõnk fejében is, és ez jár a mienkben is, tehát ha már a lovagi szabályok szerint, vagy egyszerûen csak jogtörténetileg, bedobták a kesztyût az udvarra, hát fel kellene venni. Én ezt csak részben olvastam ki a nagyember beszédébõl. De hálás vagyok, mert a gondolatébresztésül szánt mondatokat érdemes megfogadnunk. Csak már azt mondaná meg fõnk, hogy mit jelent, ebben a közelgõ húszévi távlatban, az a kifejezés: a velünk élõ Kádár rendszer? Mert, ha ezt tudnám, esküszöm, levetném a hó-és síkjég-járó bakancsomat, még akkor is, ha ez fõnk orrának nem tetszõ illatok eregetését jelentené, a vastag zokniba való beizzadás miatt, bár ez abszolúte emberi jelenség. És biztosak lehetünk, hogy eme illateregetést fõnk is úgy kezeli, ahogyan az egyszeri székely viccben Góbé, aki, amikor megkérdezték, hogy ki finogott, azt felelte, a kútya, aki bent sincs, de majd bejön.  Egyébként pedig kívánjuk fõnknek mindazt, amit õ nagyjából nekünk kívánt, mert mi szeretjük fõnket, különösen, hogy így liberálirányba fordulta magát.